Háromszék, 2016. november (28. évfolyam, 7940-7964. szám)

2016-11-08 / 7946. szám

aromsze 2016. NOVEMBER 8., KEDD MENTÁLHIGIÉNÉS KONFERENCIA CSÍKSOMLYÓN Megtartó kapcsolatok A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Kárpát-medencei Magyar Lelki Segítő Szolgálat elnevezésű programja részeként Csíksomlyón szervezték meg a II. Hálózatépítő Konferenciát, amelyre Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről és Kárpátaljáról mintegy 150 mentálhigiénés segítő szakember érkezett az egyetem tanárai, végzett és jelenlegi hallgatói közül. NAGY B. SÁNDOR : Amint Ko­vács Réka mentálhigiénés szak­ember, az esemény egyik szer­vezője lapunknak elmondta, a konferencia során különböző szakmai műhelyeket tartottak, amelyek célja, hogy a Kárpát­medence különböző régióiból érkezett segítő szakemberek megismerjék egymás munkáját, és egymásból töltekezve megél­jék azt az egységet, amely Gre­­zsa Ferenc szakvezető szerint az egész mentálhigiénés hálózatot összetartja. A program az Urbán Erik ferences atya által tartott áhítattal kezdődött a kegytemp­lomban, majd Sepsi Enikő dé­kán megnyitóbeszéde és Grezsa Ferenc felszólalása következett, amelyben összefoglalta a szak, illetve a Buda Béla Mentálhigié­nés Forrásközpont hálózatépítő munkájának legújabb fejlemé­nyeit, rámutatva, hogy a szak­mai közösség megszervezése a nemzetegyesítés határokon át­ívelő folyamatába illeszkedik, annak egyik úttörő modelljét je­lenti. A konferencián más jeles személyiségek is részt vettek, mint például a szakmai körök­ben jól ismert Török Iván pszi­chológus vagy a mentálhigiéné atyjának tartott Buda Béla özve­gye, Buda Júlia is. Az előadások során több mentálhigiénés segítő szakem­ber is beszámolt munkájáról, bemutatkoztak a magyarorszá­gi, felvidéki, kárpátaljai és er­délyi szakmai egyesületek, de arra is lehetőség nyílt, hogy mű­helymunkák során megosszák egymással tapasztalataikat a különböző szakterületeken dol­gozó segítő szakemberek. Fon­tos része volt a konferenciának, hogy először adták át az idén alapított Buda Béla Díjat, ame­lyet magas szintű mentálhigié­nés tevékenységéért és a nem­zet lelki megújulása érdekében kifejtett munkájáért vehetett át a kitüntetett. A hálózat tag­jainak szavazatai alapján az elismerést elsőként Kató Ibolya, a Keresztyén Ifjúsági és Diakó­­niai Alapítvány ügyvezetője, az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság tiszteletbeli elnöke ér­demelte ki, aki fontos szerepet vállalt abban, hogy a mentálhi­giénés képzés Erdélyben, Illye­­falván gyökeret verjen. Kovács Réka hangsúlyozta, fontosak voltak a kötetlen prog­ramok is. Első este a különböző régióból érkezettek kulturális programmal mutatkoztak be. Második este táncházat tartot­tak, moldvai és felcsíki táncokat tanultak a résztvevők, és megta­pasztalhatták a nemzettársak, miként mulatnak az erdélyi mentálosok, akik Grezsa tanár úrral hajnalig kitartottak. Egy Gyimesekbe tett kirándulás is része volt a programnak, ahol koszorút helyeztek el az ezeréves határon, valamint áhítaton vettek részt a Kontu­­máci-kápolnánál. „A konferen­cia végére azt lehetett érezni, hogy izzik a levegő, és utólag is rengeteg visszajelzés érkezett, hogy szakmailag és emberi­leg egyaránt átütő erejű volt az együttlétünk” - mondta Kovács Réka, aki szerint nagy szervező­csapat áll a konferencia mögött, és ebben a munkában is igazi egység volt tapasztalható. „Hit­vallásunk egyik alapgondolata, hogy kapcsolataink tartanak meg, ez igaz a segítő és a kliens, de a segítők szakmai és emberi kapcsolatainak a vonatkozásá­ban is. Konferenciánk is erre az alaptételre épült. Megtartó, tápláló kapcsolatok nélkül alig­ha lehetne eredményes a mun­kánk” - tette hozzá. Áhítat a Kontumáci kápolnánál FOTÓ: FACEBOOK Lelkészértekezlet a Benke Kúriában A maksai Benke Kúria Gábor Áron Termében tartották pénte­ken a negyedévi egyházmegyei lelkészértekezletet-tájékoztat sajtóközleményében Bíró Erika szörcsei lelkipásztor. SOCHOM ISTVÁN » Elsőként Bar­­dócz Csaba ikafalvi lelkipász­tor, lelkészértekezleti elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy István Zoltán kom­mandós lelkipásztor hirdette az igét Pál apostol II. Korint­­husbeli levele 6, 1-10 versei alapján, kiemelve a kegyelmi idő jelentőségét a mindennapi életben, a lelkipásztori szolgá­latban, szólva az alázatról, a Krisztus melletti kiállásról és bátorságról. Az istentisztelet után Buzogány Dezső teológi­ai professzor a reformációról tartott előadást. Arról szólt, mit nem jelent a reformáció: nem hitújítás, mert a hitet nem lehet újítani, nem vallási kön­tösbe bújtatott osztályharc, nem a reneszánsz humaniz­mus győzelme az egyház felett, nem mozgalom. A reformáció lényege az igehirdetés - mon­dotta. Az értekezlet végén Bar­­dócz Csaba elnök az aktuális ügyeket tárta a jelenlevők elé. Újra szidták a magyarokat !» - A mérkőzés elején nem volt gond velük. A meccs második részében - nagyobb kihagyá­sokkal-jött a bozgorozás, a Szé­kelyföld Románia bekiabálások, majd a találkozó vége felé ezek egyre sűrűsödtek - tudtunk meg a Sepsi-SIC egyik szurkoló­jától. - Annyian lehettek, mint mi, vagyis harmincan, és a meccs vége felé elindultak felénk. A teremben mindössze két helyi rendőr teljesített szolgálatot, s miután látták, hogy elfajulhat­nak a dolgok, közbeavatkoztak, s kitessékelték a teremből a fi­atalokból és egyetemistákból álló jászvásári drukkereket. Volt náluk egy székely zászló vagy sál, amit nem tőlünk lop­tak el, arról nem tudok, hogy meg akarták volna gyújtani, vagy meggyújtottak-e. Mi továb­bi 15-20 percig maradtunk a csarnokban, amíg megérkezett az erősítés, amely egy parkon át elkísért az autóbuszunkig, és haza indultunk - tette hozzá a sepsiszentgyörgyi szurkoló, aki úgy tudja, a jászvásári ultrák ki­mondottan a háromszéki bajno­kok meccse miatt látogattak ki a helyi sportlétesítménybe. Tíz nappal a kolozsvári in­cidensek után a szűk látókörű és elvakult román szélsősége­sek újra nekimentek a Sepsi- SIC-nek és szurkolóinak, így megkérdeztük csapatunk me­nedzserét, Rusz Istvánt, hogy milyen lépéseket fontolgat a sepsiszentgyörgyi klub? - Úgy gondolom, hogy amió­ta van Sepsiszentgyörgyön ko­sárlabda, azóta megdupláztuk a meccsekre kijáró nézők szá­mát, így a szövetségnek illene már tennie valamit. A jászvá­sári meccs utáni eseményeket a megfigyelővel együtt néztük végig, s bízom abban, hogy mindent feljegyzett - nyilatkoz­ta a sportvezető. Bogdan Bădilă, a vasárnapi párharc megfigyelője jól vé­gezte dolgát, hiszen a Román Kosárlabda Szövetség tegnap délutáni fegyelmi gyűlésén 500 euróra büntette meg a Jászvá­sári Poli együttesét. A szakszö­vetség egyúttal döntött az októ­ber 28-án lejátszott Kolozsvári U-Sepsi-SIC meccsen történtek ügyében, és a kincses városbéli alakulat is 500 eurós bírságban részesült. A két eset kapcsán a szövetség egy mondatban han­got adott azon irányelvének, hogy nem tűri meg a nézők sportszerűtlen viselkedését, a sértő és trágár rigmusokat, valamint az idegengyűlöletre való szítás, az ellenségeskedés és a diszkrimináció semmilyen formáját. kármentő Gyűlölködők a lelátón M­intha háborúba indulnának azok a sepsiszentgyörgyi szurkolók, akik pénzt, időt, energiát nem kímélve ide­genbeli mérkőzésekre is elkísérik kedvenc csapatukat: lassan rendszeressé vált, hogy az ország minden szegletében magyargyalázó szidalmakkal kell szembenézniük, kis túlzással örülhetnek, ha épen, egészségesen hazatérnek. Ha csak az elmúlt pár hét eseményeit vesszük számba, azt látjuk, nem számít sem a sportág, sem az eredmény, de még a város sem: a magyargyűlö­lők hangja mindenütt ugyanúgy szól, szólamukat pedig gyakorta felerősíti a román média és a sportvezetők cinkos hallgatása. Láthattuk ezt Sepsiszentgyörgytől alig harminc kilométerre, Bras­sóban is, ahová alig pár craiovai drukker kísérte el focicsapatukat a Sepsi OSK elleni kupameccsre, de ők sem állták meg, hogy ne füttykon­certtel és ki a magyarokkal az országból skandálással válaszoljanak, valahányszor a kétnyelvűségre mindvégig vigyázó hangosbemondó magyarul szólalt meg. A háromszéki drukkerek hatalmas számbeli fölénye és folyamatos éneklése, biztatása nyomán a vendégek hangja alig hallatszott, de következőkor, ha többen lesznek, minden bizonnyal erőteljesebben lépnek fel. Főként, ha mindez következmények nélkül marad, a román sportsajtóban pedig olyan hangvételű cikkeket olvas­hatnak, amilyenekhez a magukat hírtelevízióknak hazudó szennylá­dákban szembesülhetünk, valahányszor magyar téma merül fel. Az eseményről tudósító Pro Sport újságírója például akaratlanul is szítja a gyűlöletet, és csak olajat önt a tűzre, amikor tudósításában olyan mondatokat ír le, amelyeket tisztességes újságíró sosem engedne meg magának, például hogy „az OSK legnagyobb helyzetét Ursu hagyta ki, akinek fejese a kapufán csattant, és elszalasztotta annak lehetőségét, hogy nevét is lefordítsa magyarra a hangosbemondó”. De még ha szemet is hunynánk e fölött az epizód fölött, az már égbekiáltó, amit a Sepsi-SIC női kosárcsapat szurkolóinak kell elviselniük minden kiszállás alkalmával. Bő egy hete Kolozsváron a helyi focicsapat ultráitól volt hangos a sportcsarnok, csakhogy az idegengyűlöletükről híres huligánok inkább a magyarokat szi­dalmazták, és soviniszta, magyarellenes jelszavakat kiabáltak, semmint hogy saját csapatukat biztatták volna. A sportesemény valóságos magyarellenes tüntetéssé változott - ezzel a címmel számolt be róla a Nemzeti Sport is! öröm az ürömben, hogy itt legalább erőteljes volt a hatósági készültség, a sepsiszentgyörgyi sportszeretők mindvégig csendőrök és rendőrök gyűrűjében, biztonságban biztathatták csapatukat. Nem úgy, mint Jászvásá­ron, ahol viszont az sem nagyon volt, aki visszatarthatta volna a nekidühödött hazai ultrákat, akik ugyanúgy szidalmazták a magyarokat, mint a kolozsvári gyűlölködők, meccs végén pedig már-már megrohamozták a sepsiszentgyörgyieket. Amint az elmúlt pár hét eseményeiből is kitetszik, nem elszi­getelt esetekről van szó, sokkal inkább egy erősödő jelenségről, mely az ország minden régiójában kezd újra elterjedni. A lelá­tókról sütő gyűlölet, a hangosan skandált gyalázkodó jelszavak lassan az egész életünket behálózó magyarellenes megnyilvánu­lások közé tartoznak, amelyek ellen minden eszközzel és minden lehetséges fórumon tiltakoznunk kell. A legfőbb felelősség, persze, a szakszövetségeket terheli: a néző­téri gyűlölködés ellen a leghatékonyabb fegyver a szigorú fellépés, kőkemény büntetés minden ilyen esetben. A kosárlabda-szövetség tegnap lépett is, s bár a kolozsvári és a jászvásári klubra kirótt egyenként 500 eurós büntetés első ránézésre talán nem tűnik túl szigorúnak, fontos a jelzés, az üzenet: nem tűrik meg a lelátóról beözönlő idegengyűlöletet. Hasonló jelzés, a normalitás üzenete lenne, ha az érintett csapatok csapatvezetői vagy akár tagjai valamilyen formában elhatárolódnának mindattól, ami történt. És ugyanilyen fontos, hogy az ilyen eseteket azonnal jelentse az illeté­kes fórumokon a háromszéki klubvezetés, továbbá felhívhatnák a figyelmet a sportéletben is elszabaduló nacionalizmusra jogvédő szervezeteink, magyar pártjaink, választásokra készülő jelöltjeink. Mert a napnál is világosabb: ha sportszeretők és sportvezetők nem lépnek fel közösen az magyarellenes megnyilvánulások ellen, ha nem emelünk szót, nem tiltakozunk ellene, ha az illetékesek nem büntetik azt, a lelátói idegengyűlölet nem visszaszorul, hanem tovább terjed. FARCÁDI BOTOND KÖZÉLET

Next