Háromszék, 2016. december (28. évfolyam, 7965-7988. szám)

2016-12-02 / 7965. szám

/IEG | 11|­1 A MAGYAR ÖSSZEFOGÁS NAPJA | (Fizetett hirdetés) KÉZDI VÁSÁRHELY Benépesülő ipari parkok Több cég érdeklődik a kézdivásárhelyi ipari parkok iránt. Mint jeleztük, idén május 24-én, illetve június 30-án adták át a kivitelező cégek a kézdivásárhelyi önkormányzatnak az egykori keményítő­­gyár ülepítőállomása helyén és a volt fás vállalatnál megépült ipari parkot. »­3 IGNÁCZ SZABOLCS FELVÉTELE Az 1-es számú ipari park www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,50 LEI * ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Táncszínházi western az M Stúdióban BARABÁS ZSOLT FELVÉTELE Ma este mutatja be az M Stúdió Mozgásszínház társulata a Fehér Ferenc rendezésében készült A Jó, a Rossz, és a K**va Anyád című előadást, amely az alkotók saját meghatározása szerint „blablául beszélő magyar táncszínházi western”. Az új bemutató alkalmából tartott sajtótájékoztatón Márton Imola társulatvezető a Fehér Ferenccel való együttműkö­désről beszélt, majd a magyarországi koreográfus-rendező szólt az új produkcióról.A­3 jelenet a Fehér Ferenc rendezte előadásból SZÉKELYFÖLDI TERRORVÁD Kipukkad a lufi? Tavaly ilyenkor, pont a román nemzeti ünnepen „robbant a bomba”: székely terroristákat fogtak Kézdivásárhelyen. Most, egy esztendő múltával a „betonerős” bizonyítékok szépen, lassan semmivé fosztanak, és a hatóságok is kezdtek kihátrálni az ügy mögül. Összeállításunkban az egy évvel ezelőtt történ­teket, majd a fejleményeket foglaltuk össze. Sokat elárul, hogy féléves előzetes fogva tartás után előbb házi őrizetbe, majd hatósági felügyelet alá helyezték Beke István Attilát és Szőcs Zol­tánt. Hiába állítottak össze nyolckötetes vádiratot, ahogy halad a per, kártyavárként omlanak össze a vádak.»­5 (2011/B) HOZDACV-DETAZ JK., AUTOLIVHEZ, S­LYBEN Üͱ 1900 LEJT NYERHETSZ! KERESS MINKET SEPSISZENTGYÖRGYÖN, a Román Hadsereg utca 58. szám alatt. További tájékoztatást nyújtunk a mariana.boboc@autoliv.com e­mail címen, illetve a 072 0077 573 as és a 0731 505 343 as telefonszáma (hétfőtől péntekig 8-16 óráig). máról holnapra Nem ünnep­ ecember elseje számunkra nem ünnep. Sőt, ma már örvendünk, ha eltelik vala­milyen botrány nélkül, ha nem randalí­roznak Sepsiszentgyörgyön az Új Jobboldalasok, nem kell azt hallgatnunk, hogy takarodjunk az országból, és nem a székely terroristáktól hangos a központi média, ha nem kerül bélyeg valamilyen provokatív, felforgató akció miatt az egész magyar közösségre. Ha megússzuk váro­sunk piros-sárga-kékre lobogózásával, egy fel­vonulással és pár órás harsány rendezvénnyel. Az elmúlt esztendőkben gondoskodtak róla, hogy tájainkon ne legyen békés ez a nap. Amint erősödtek a székelyföldi autonómiakövetelések, úgy szaporodtak a december elsejei botrányok. Tavaly mindez „terroristafogásban” csúcsoso­dott, napokig hallgathattuk minden fontosabb tévéadóban, miképpen akarták szétrobbantani a fránya székelyek a románok dicső ünnepét, hogyan okozták volna több ártatlan ember ha­lálát, ha nem elég éberek a hatóságok. Sikerült ismét az egekig korbácsolni a magyarellenes indulatokat, bennünk tovább növelni a keserű­séget, sokakban a félelmet is, hogy aztán hetek, hónapok teltével kiderüljön, jóformán semmi­lyen bizonyíték nem áll a nagy dérrel-dúrral megfogalmazott, igen súlyos vádak mögött. Erről azonban már nem számoltak be a nagy hírverők, hallgattak azok, akik tudatosan vagy félrevezetve felültek a Román Hírszerző Szol­gálat nevével megpecsételt manipulációnak. A két meghurcolt kézdivásárhelyi fiatalemberen és a székelyföldi magyarságon pedig maradt a bélyeg. Számunkra nemcsak azért nem lehet ünnep december elseje, mert 98 évvel ezelőtti aláren­deltségbe kerülésünk évfordulója, hanem azért sem, mert ez alatt a majd száz esztendő alatt egyértelmű és folyamatos volt a mindenkori román hatalmak célja: elüldözni, beolvasztani a magyarságot, eltüntetni az ősi „román földről”. Nem sikerült, és ezt nem tudják megbocsátani. Mi vagyunk a bosszantó kisebbség, amelynek ve­zetői csak azért vennének részt a nagy ünnepen, hogy emlékeztessenek az egykori, soha be nem tartott ígéretekre, hogy számon kérjék jogaink állandó csorbulását, akik nem hajlandóak a szászok példáját követni, és a nagyon kevés itt maradt soraiból kikerült államelnök mintájára kijelenteni: „December 1-je a mi napunk, mind­annyiunké, akik románul érzünk és gondolko­dunk”. Számunkra nem ünnep december elseje, mert mi magyarul élünk és gondolkodunk. És nem is lesz az, amíg ezt bűnnek tekintik, amíg nem megmaradásunk szavatolásáról, hanem meg­alázásunkról, eltiprásunkról szól ez a nap. FARKAS RÉKA

Next