Háromszék, 2017. április (29. évfolyam, 8063-8085. szám)

2017-04-01 / 8063. szám

KULTÚRA 2017.ÁPRILIS 1.HÉTVÉGE Háromszék 3 Berze Imre szobrai Sepsiszentgyörgyön A hagyomány tisztelete és a korszerűség igénye egyszerre jellemzi a székelyudverhelyi fiatal szobrászművész, Bene Imre fából, bronzból készített alkotásait, kisplasztikáit, amelyek tegnap estétől a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban láthatóak. A kiállítást az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) szervezte, a tárlatmegnyitót Gábor Szabolcs szaxofonos játéka tette emlékezetesebbé. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI : MÓZES LÁSZLÓ» Csíkszeredai, székelyudvarhelyi és szovátai művészeket, illetve a művé­szetek barátait is köszöntötte a helybeliek mellett Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője, meg­köszönve, hogy a párhuzamos programok közül a Lábas Ház tárlatát választották. A kiállító nagyon jó szobrokat, videókat hozott, ő maga nagyon szereti, ahogy dolgozik - tette hozzá. A tárlatot Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési For­rásközpont igazgatója nyitotta meg, ismertetve Berze Imre életútját. 1985-ben született Székelyudvarhelyen, s bár Ko­lozsváron monumentális kerá­mia szakon tanult, kiderült, a szobrászat sokkal közelebb áll hozzá, de későbbi tanulmányai során belsőépítészettel is fog­lalkozott. Hazaköltözve több csoportos tárlaton vett részt, al­kotásaiért számos díjat kapott: művésztelepek, alkotótáborok állandó résztvevője és szerve­zője, több köztéri szobor alko­tója, jelenleg muzeológusként is tevékenykedik. „Szereti a fametszést, az ácsmunkát, gye­rekkora óta következetesen ta­nulja, elsajátított minden ehhez kapcsolódó technikai tudást” - hangsúlyozta Lőrincz Ildikó, megjegyezve: Berze szobrásza­ta a népi építészetből merítke­zik, de hangvételére erős hatás­sal volt Brâncuşi, Henry Moore egyaránt, miként a térségbeli szobrászok, Bocskay Vince és Sánta Csaba is, akik felkarolták a pályakezdő szobrászt. A Lá­bas Házban a geometrikus ta­lapzatokra helyezett, organiku­­sabb vagy figuratív plasztikák, a falakon látható dombormű­kísérletek egyfajta összegzései az elmúlt tíz esztendőnek, de érzékelhető a saját nyelvezet tudatos keresése, az anyagok struktúrájának és felületének alkotó továbbgondolása - vé­lekedett a művészettörténész. Plasztikáin felfedezhető a népi­ességre jellemző egyszerűség, az alkotó inspirációs forrása népünk kultúrája - tette hozzá. „Berze Imre egy hiteles szob­rászatot képviselő művész, aki fiatal kora ellenére képes volt egy érett életmű létrehozására, aki merészen kísérletezik, ám a szenzációkeresés kényszere nélkül, szerényen, de magabiz­tosan követi az elmúlt idők és korunk értékeit” - összegzett Lőrincz Ildikó. Gábor Szabolcs, Vécsi Nagy Zoltán, Lőrincz Ildikó és Berze Imre Akit elbűvölt a fény ! » VÁRY O. PÉTER» Bartha Árpádot, a szenvedélyes fény­képészt és az embert idézték meg a tegnapi kiállításmeg­nyitón pályatársai, tisztelői. Damokos Csaba, a Romániai Képzőművészek Szövetsége megyei szervezetének elnöke villogó szemű, lobogó zakójú, mindig siető, de mindenre fi­gyelő, kereső-kutató ember­ként jellemezte, akiben a do­­kumentarista és a művészeti fotográfus párhuzamosan élt. Kiemelte, olyan kortársai, mint Plugor Sándor, Baász Imre, hatással voltak alkotá­sára, művészetének alakulá­sára. Beliczay László, az MTI fotográfusa és képszerkesztője szakmai szempontból értékel­ve életművét megállapította, Bartha Árpád a fényképezést soha nem tekintette csak mun­kának, az alkotás napi látás­módja volt. Természetfotói, a paraszti életet bemutató felvé­telei szerkesztésükben, emotív hatásukban a két világháború közötti „magyaros fotózásra” em­lékeztetnek, alkotásaira jellemzőek a fény-árnyék ha­tások, a nehéz kompozíciós elemeket rendkívül ügyesen használta - méltatta a szak­ember. Felhívta a figyelmet Bartha stílusváltására, ami­kor elkezdett a képzőművészet felé fordulni, ebből a korsza­kából való alkotásain Moholy- Nagy, Kepes hatása érződik. Bartha ugyanakkor szenve­délyes sötétkamra-kísérletező is volt, nagy újítását azonban, a vakok számára kifejlesztett domborfotóit „elsüllyesztet­ték” akkoriban. Bartha Árpád remélhetőleg megtalálja méltó helyét a magyar fotóművészet­ben - zárta beszédét Beliczay László. Az örökmozgó, mindenütt fotótémát találó Bartha Ár­pádról egykori munkatársai, a Cuvântul Nou napilap volt új­ságírói, Dumitru Manolăches­­cu és Ioan Dragán emlékeztek meg, utóbbi elmesélve: Bartha már brassói fémipari munkás korában szenvedélyes fotós volt, s hogy több ideje marad­jon a fényképezésre, a nagy­városban albérlet után nézett. Talált is­­ egy használaton kí­vül helyezett halottaskocsit... Nem közvetlen munkatár­sa, de barátja volt az akkori „társlapnál”, a Megyei Tükör­nél dolgozó Czegő Zoltán és Bogdán László - előbbi arról beszélt, könnyű Bartha Ár­pádra emlékezni, hiszen ő állandóan emlékeztet, utóbbi pedig a Bartha Árpádhoz írott versét olvasta fel. „Összehú­zott szemmel néz bennünket a fotográfus, / ahogyan ismert blende pillantásával is nézett esztendőkön át, / és bűvös ka­meráján keresztül is csak né­zett. / Tudta, ha odanézünk, sikerül a valóság!” - emlékidé­zés helyett találóbb a költő jel­lemzése. A mostani emlékkiállítás­ra reprezentatív Bartha-fotó­­album is megjelent. Kopacz Attila felidézte: a 2004-es ki­állításkor csak egy vékony, 48 oldalas kiadványra futot­ta, és akkor úgy érezte, „mi végeztük ki” Bartha Árpádot. Azóta motoszkált benne, hogy el kellene valamikor készíteni a Bartha életművéhez méltó albumot, és ennek most jött el az ideje. Eleinte 150-180 olda­las kiadványt tervezett, ebből végül 450 oldalas lett, „de el lehetett volna menni még egy­szer ekkoráig” - tette hozzá. Ismertette azt is, pár hónapon belül elkészül az album ro­mán és angol nyelvű fordítása is, „mert az egész világon be kell mutatni Bartha Árpádot, hiszen olyan művész, aki meg­érdemli”. Nagyváradi könyvbarátok Sepsiszentgyörgyön Kevesen voltak jelen a nagyváradi Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület csütörtöki könyvbemutatóján az Árkosi Művelődési Központ sepsiszentgyörgyi, Olt utcai székházában, de akik ott voltak, minden bizonnyal jól érezték magukat. Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke és Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője több általuk kiadott kötet mellett a Várad folyóiratot, a Biharország havilapot és a Holnap magazint is bemutatta röviden, nézői kérdésekre válaszolva pedig a könyvkiadással kapcsolatos személyes élményeikről meséltek a jelenlévőknek. NAGY B.SÁNDOR :Amint a házi­gazda Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Ma­gyar Kulturális Központjának vezetője elmondta, a nagyváradi vendégek mostani és májusban sorra kerülő következő szent­­györgyi bemutatkozásának célja, hogy a két város közötti kommu­nikáció felerősödjék, megismerje a közönség a fontos kezdeménye­zéseket, amelyek kapcsolódnak az erdélyi vagy akár az egyete­mes magyar kultúrához. Nagyvárad és Sepsiszent­­györgy bizonyos szempontból hasonló helyzetben érte meg a rendszerváltás időszakát, nem voltak olyan kulturális intéz­ményeik, mint amilyenekkel Kolozsvár vagy Marosvásárhely rendelkezett, például nem volt hagyománya ezekben a váro­sokban a könyv- és folyóirat-ki­adásnak- mondta el Szűcs Lász­ló, majd röviden összefoglalta a nagyváradi sajtókiadás tör­ténetét a múlt század eleji első kezdeményezésektől, a Tavasz és a Magyar szó megjelenésétől napjainkig, külön kiemelve a Holnapot, amely folyóiratnak indult volna, de végül csak két antológia lett belőle, és a Kelet- Nyugatot, mely 2002-es újrain­dulásakor a Várad nevet kapta. Mint mondta, ez a név kicsit behatárolja, lokálissá teszi, de a lap azért igyekszik egyetemes értékeket képviselni. A Várad kiadó mint kulturális közintéz­mény és a Holnap Kulturális Egyesület civil kezdeményezés jóvoltából a könyvkiadás is mű­ködik Nagyváradon, többnyire ugyanazokkal a munkatársak­kal. A Holnap indulásáról Simon Judit elmondta, hogy a Riport Kiadó jogutódjaként jött létre, és jól meghatározott célja, hogy fia­tal, kezdő szerzőket támogasson a jövő magyar irodalma felé te­kintve, amint az egyesület tuda­tosan választott neve is mutatja. A bemutatott kötetek között Gálfalvi György Kacagásaink című, Securitatéval kapcsolatos emlékiratairól, Gittai István Lét­esszencia című verskötetéről, Fábián Sándor válogatott ver­seit tartalmazó kötetéről, Móra László két legendás romániai magyar labdarúgó-mesteredző­ről, Kovács Istvánról és Jenei Im­réről szóló portrékötetéről, egy erdélyi és partiumi újságírók által készített temesvári riport­kötetről, Szilágyi Aladár kortárs magyar történészekkel készült interjúkötetéről, Péter I. Zoltán Régi képeslapok, régi történetek című helytörténeti munkájáról, Tóth Ágnes A halál katlanában című második világháborús dokumentumkötetéről, Demény Péter Sünödi és a trallalla című karcolatairól, Hajós Erika Tilin­­kóci és a muzsikabold című me­sekönyvéről, a Karácsony Benő életművét tartalmazó sorozat­ról és Kinde Annamária utolsó verskötetéről meséltek a vendé­gek, majd néhány rövid verset is felolvastak a hallgatóságnak. A könyvbemutató vége közvet­len hangulatú beszélgetéssé ol­dódott, mely során különböző Nagyváradon szervezett, iroda­lommal kapcsolatos rendezvé­nyekről - vitaszínházi estről, a Holnap Feszt nevű összművé­­szeti fesztiválról, a Nagyváradi Kön­­vmaratonról - és a kiadott könyvek szerkesztéséről, terjesz­téséről, eladásáról is megtud­hat­­tunk pár érdekességet. Simon Judit, Szűcs László és Szebeni Zsuzsa

Next