Háromszék, 2017. július (29. évfolyam, 8136-8161. szám)

2017-07-15 / 8148. szám

Képeslapok mesélnek a régi Barótról Meglehetősen visszafogottan ünnepel Barót: hiába volt jó, sétáláshoz, nézelődéshez megfelelő idő, hiába voltak felszerelve a sörcsapok és tettrekészek a lacikonyhákon dolgozók, hiába szólt a központi színpadon a fúvószene, a kora délutáni órákban sem a barótiak, sem az Erdővidék többi településén lakók nem mondtak igent a kínált programra - pedig a városnapok első napjának legérdekesebb pillanataira éppen akkor került sor.»­2 A Barót 1890-1920 nevet viselő szabadtéri kiállítás HECSER LÁSZLÓ FELVÉTELE CSERNÁTONI TÁBOR RÁSZORULÓKNAK Éheznek a szeretetre FOTÓ: KOVÁSZNA MEGYEI VÖRÖSKERESZT Tizenöt önkéntes segédkezik a Kovászna Megyei Vöröskereszt rászoruló gyermekek számára szervezett huszonhatodik ingyenes táborában, és talán mindannyiuk nevében fogalmazta meg a XI. osztályt végzett Tompos Szabolcs, hogy ez a munka minden fáradsá­got megér, mert azt látják, a gyermekek éheznek a szeretetre. FEKETE RÉKA » Az ötven gyer­mek, két vöröskeresztes tá­borvezető és tizenöt önkén­tes kedden népesítette be a felsőcsernátoni Hanna Panziót, a Háromszék több településéről érkező táborozók hamar össze­barátkoztak. A gyermekeket a Vörökereszt alegységei választ­ják ki a helyi önkormányzatok segítségével olyan családokból, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy fizetős tábor­ba küldjék kicsinyeiket.» 2 IOHANNIS SZÉKELYFÖLDÖN Anyanyelvén köszöntik az államfőt ! Felhívásban kérte a székelyeket a Minta, az Erdélyi Magyar Nép­párt ifjúsági szervezete, hogy Klaus Iohannis államfő keddre terve­zett székelyföldi látogatására tűzzék ki házaikra a székely zászlót. A szervezet szerint a gesztussal egyfelől a székely vendégszere­tetről üzenhetnének az állam­főnek, másfelől pedig azt mutat­hatnák meg, hogy Székelyföld igenis, létezik, a székelyek auto­nóm közösségként szülőföldjü­kön akarnak jövőt építeni ma­guknak. „A székely zászló nemcsak nemzeti szimbólumunk, ha­nem ebben testesül meg az au­tonómia gondolata: az, hogy mi itthon akarunk maradni és itt akarjuk megteremteni magunknak azt a környezetet, amelyben kiteljesedni, fejlődni tudunk” - nyilatkozta Tőke Er­vin, a Minta elnöke. Hozzátette: sok román politikus úgy gondol­ja, az autonómia jelszava csak arra szolgál, hogy a magyar ve­zetők szavazatokat szerezzenek Székelyföldön, de nincsen erre igazi társadalmi igény. „A zász­ló kitűzésével azt jelezhetnénk, hogy a lakosság is akarja az au­tonómiát” - vélte a Csíkszeredát önkormányzati képviselőként is tevékenykedő politikus. Tőke Ervin megjegyezte: fel­hívásukban azért írták német nyelven az Isten hozta Székely­földre! köszöntést, hogy emlékez­tessék Klaus Iohannist német, kisebbségi voltára. Magyarázat­ként hozzátette: Iohannis több esetben magyarellenes megnyil­vánulásokkal kívánta bizonyíta­ni, hogy ő milyen jó román. Zene mindenkinek Valójában leginkább ezzel a közhelyes címmel lehet ajánlani az érdeklődők figyelmébe a Sepsiszentgyörgyön hétvégén kezdő­dő Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábort, hiszen a képzés több mint hangszeres vagy vokális tudásszerzés, a zenei gondolko­dás kialakításának, fejlesztésének lehetőségét ajánlja műfaji megkötés nélkül.» 3 máról holnapra Eltékozolt segítség ". Töröm és fél évvel az új, 2014-2020-as r "■/ európai uniós pénzügyi ciklus megnyi­­­JL Ja tása után Romániának sikerült egy még sehol sem látott teljesítmény: a rendelkezésére bocsátott több tízmilliárd euróból egyetlen cen­tet se (vagy csak nagyon keveset­­-ez máig nem tisztázható) hívott le. Úgy tűnik, egyelőre azt a nagy eredményt ünnepelhetjük, hogy néhány pályázatot legalább kiírtak, és pár nagyobb munkálat esetében a közbeszerzést is meghirdet­ték. Azonban innen a pénz megérkezéséig még nagyon hosszú az út. 2014 tavaszán azon keseregtek a szakembe­rek, politikusok, hogy Romániának mennyivel kevesebb jutott, mint más kelet-közép-európai államoknak. Összegszerűen Lengyelországnak ítélték meg a legtöbbet, lakosságra leosztva Szlovákia vezet, fejenként 369 euróval, Magyar­­országnak polgáronként 316 euró jár, Romániá­nak alig 164 euró. Úgy tűnik azonban, korai volt a bánat, mert még ezzel a legkisebb összeggel sem tudunk mit kezdeni, három év múltán az a legnagyobb öröm, hogy 600 millió eurót sike­rült felszabadítani. Ezzel dicsekedett brüsszeli villámlátogatása után Mihai Tudose miniszter­­elnök, s az is kiderült, végre talán elkezdődhet a pénzek kezelésére létrehozott szakhatóságok akkreditálása, ami eddig azért nem volt lehetsé­ges, mert nem működött a programok lebonyo­lításához szükséges informatikai rendszer. Egy­mást váltották a kormányok, de még a brüsszeli bürokratákból összeverbuvált szakértői kabinet sem tudta kimozdítania a holtpontról az EU-s támogatások lehívását. Nehezen indult be a korábbi, 2007-2014-es pá­lyázati ciklus is, ám a véghajrában csak sikerült felhasználni az országnak szánt összeg 80 száza­lékát. Azt hihettük volna, az akkori tapasztalat elegendő, hogy immár gördülékenyen menjen minden, de nem így történt. Csak az ország költ­ségvetésében csillog-villog szépen minden évben a betervezett jó néhány milliárd euró, hiába vannak tervek, pályázatok, és elméletileg hiába van pénz is, mégsem épül, fejlődik semmi. Az előző ciklusban kínkeservesen, későn lehívott pénzek egy részét sikerült fölösleges dolgokra elkölteni. Csak itt, a környékünkön épült park az erdőben, borvíz nélküli gyógyfür­dő. S vannak hasznos létesítmények - például a Lécfalván felhúzott integrált hulladéktároló vagy a Sepsiszentgyörgy határában elkészült napelempark, amelyek egy-másfél évvel átadá­suk után sem működhetnek különböző engedé­lyeztetések, bürokratikus akadályok miatt. Nem tudjuk felhasználni a nekünk szánt pénzt, és még azt sem működtetjük, amit nagy nehezen összehoztunk. Eltékozoljuk a segítséget, így egyre távolabb tolódik a remény, hogy valaha felzárkózunk a Nyugathoz, életszínvonalunk bár közelít az ottanihoz. S mutogatnunk sincs kire, mert ezért bizony nem az Európai Unió a hibás. FARKAS RÉKA

Next