Háromszék, 2017. szeptember (29. évfolyam, 8188-8213. szám)

2017-09-01 / 8188. szám

2017. SZEPTEMBER 1., PENTEK Háromszeék KÖZELET PULZART • PULZART . PULZART • PULZART • PULZART • PULZART • PULZART Vissza a költészethez VÁRYO. PÉTER » Tizenöt évig alig írt verseket, most se lenne ez a kötet, ha nem kereste volna azt a fogódzót, ami értelmet ad éle­tének - vallotta Peer Krisztián frissen megjelent, 42 című ver­seskötetéről, melynek kapcsán tegnap délután beszélt életről, alkotásról. A pulzArt irodalmi szekciójának első meghívottja Fekete Vince költő kérdéseire válaszolva beszélt a versírás ne­hézségeiről („minden új versnél azt érzi az ember, hogy elveszett a tehetsége, vagy nem is volt, hogy már nem tudja újra csinál­ni vagy hogy ismételi önmagát”), kortársaihoz fűződő viszonyá­ról („nem irigység, hanem vala­miféle bűntudat van bennem, megszégyenítettség-érzés a mai napig, hogy én hagytam cserben a szakmát, azokat az embereket, akik bíztak bennem”), a versek hitelességéről („az őszinteség is valamennyire csináltság ered­ménye, hogy olyannak tűnjön”), alkotói fejlődéséről („átírós köl­tő lettem, erre a színház tanított meg; eddigi könyveim olyanok voltak, hogy volt bennük tizen­öt vers, amit szeretek, a többit nem raktam volna kirakatba, nem olvastam volna fel, csak ha kényszerítenek; ebben minden szöveget ötvenszer átírtam, ezt bárhol kinyithatom”), gyászáról („a gyászmunka nem felejtésről vagy feldolgozásról szól, hanem a bevésődésről”), ma is tartó kapcsolatáról elhunyt szerel­mével („egy párbeszédnek ne­vezhető viszonyban vagyunk, a kellő iróniával kommentálja, amit csinálok, ezt a helyzetet, amiben vagyok”), a Zsófi halála okozta űrről („nekem fontos a visszaigazolás, Zsófi egy stabil tükör volt, amikor széttört, ah­hoz nyúltam, ahova vittek ösztö­neim, a huszonöt éves költőhöz, mert az írás volt az utolsó értel­mes tevékenység életemben”), a hogyan továbbról („írok újra verseket, ez egyfajta görcsös ragaszkodás, hogy ebben újra értelmet látok”), és még sok min­denről, a Teinben összegyűlt né­pes közönség örömére. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Peer Krisztián és Fekete Vince Rezzenések a hídon­ ­» VÁRYOS PÉTER » Hogy megér­te ötödik kiadását a pulzért, azt jelenti, túlélte gyerekkorát, és fejlődik ez a Sepsiszentgyörgy gazdag kulturális kínálatában is különleges színfoltot jelentő fesztivál - mondta megnyitóbe­szédében Tóth-Birtan Csaba al­polgármester. A nyitányként az Olt-hídon felszerelt kiállítást na­gyon jó ötletnek nevezte, hiszen a híd jelképesen kapocs is a kü­lönböző generációk, életérzések között, és a pulzertnak is épp ez az erőssége: különböző habitu­sú, életkorú embereket közelít egymáshoz. Ugyanakkor jó öt­letnek tartotta az sms-játékban a fiataloknak feltett kérdéseket is, a válaszok összüzenete ugyanis az, hogy figyeljünk egymásra, legyünk kíváncsiak egymásra, cselekedjünk együtt - ha ez így lesz, boldogabbak lehetnek a szentgyörgyiek, mondta. Vége­zetül az egyik sms-kérdést - mi okoz neked örömet (helyesen: mi szerez neked örömet - szerk. megj.) - visszafordítva azt kí­vánta, mindenkinek szerezzen örömet a pulzért, helyieknek és vendégeknek egyaránt legyen gazdag hétvégéjük. A rendezvénynyitó kiállítás­ról Veres-Nagy Tímea, a városi­­mázs-iroda munkatársa elmond­ta, minden kultúraszervezőnek nagy kihívás egy új közönség megszólítása, az úgynevezett Z generációt - a középiskolásoktól a 25 évesekig - saját módszereik­kel próbálták bevonni a pulzArt­ba, mivel ők elsősorban sms-ek­­ben, különböző chatfelületeken kommunikálnak, adta magát az ötlet, hogy sms-játékra hívják ki őket. A beérkezett 78 válasz - köztük a hosszabb beszélgetés­től az értetlenségen át a frappáns reakcióig - egy apró betekintést nyújt az ő gondolatvilágukba, arra, ami jellemzi őket. És hogy a kiállítást épp az Olt-hídon ren­dezték, az felvállalt célja a pulz­Artnak: a központból haladni a periféria irányába, ezáltal is különböző közönségeket megcé­lozva. Remélem, a fiatalok nem­csak sms-ek révén kapják meg helyüket a városban, hanem hosszú távon is - zárta beszédét a rendezvényt szervezők nevében felszólaló Veres-Nagy Tímea. Izgalmas színházi előadások Az V. pulzArt színházi előadások szempontjából is kiemelkedő élményt ígér: izgalmas koreográfiák, látványos megmozdu­lások, minőségi kortárs színházi produkciók szerepelnek a kínálatban Sepsiszentgörgyön. Ma 19 és 21 órától a Tamási Áron Színház nagyteremében a Hakanai című Adrien M & Clai­re B (FR) rendezésében készült táncelőadást tekinthetik meg az érdeklődők, amely egy szóló koreográfia-performansz. Az előadás címe, a Hakanai japán szó, amely két elem egyesülésé­re vonatkozik, többértelmű ki­fejezés, jelentheti a tünékenyt, a múlót, a pillanatnyit, az anyag nem tapintható jellegét, és ugyanakkor azt a megfogha­tatlan valamit, amely álom és valóság között helyezkedik el. Ma és szombaton este 7 órától az OMG - Organisme modificate genetic (Genetikailag módosított élőlények) című előadás lesz látható az Andrei Mureşanu Színház termében, amely igen­csak komoly és kényes témát dol­goz fel. A Duna partján készült, muszlim nő holttestét ábrázoló fotó egy német lap főoldalára kerül. Amikor kiderül, hogy a burkában talált nőt valójában otthagyták meghalni, ortodo­xok, muzulmánok, rendőrök, ügyészek, újságírók, művészek, a faluban élők, mind maguk­nak akarnak egy darabot abból a húsz négyzetméteres földda­rabból, ahol a nőt megtalálták. Mindezt addig, amíg az előadás végére az egész terem egy poli­tikai színtérré alakul, ahol az igazsággal kell szembetalálkoz­nunk. Hajdú Szabolcs többszörö­sen díjnyertes (Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fő­díja, Magyar Filmkritikusok Díja) filmjének alapjául szol­gáló színházi előadást is lát­hat a közönség. Az Ernelláék Farkaséknál kamaradrámát szombaton 18, illetve 20 órai kezdettel az Esketőházban le­het megtekinteni. Az előadás két család nem minden feszült­ségtől mentes együttlakásáról mesél. Régi és új konfliktusok törnek felszínre, mikor két, egymástól eltávolodott testvér családja hosszú idő után újra találkozik. Eszter nővére, Er­­nella családjával egy év után hazatér Skóciából, és Eszterék kénytelenek őket befogadni. A kényszerű együttlét szembesí­ti a családtagokat egymással, a közöttük feszülő ellentétekkel és saját magukkal is. kármentő Tekli­mekli TT­ormányfőnk és miniszterei nap mint nap jobbnál jobb ötle­­tekkel állnak elő, újabb és újabb törvénykezdeményezéseket is , vagy módosításokat eregetnek - mint galambocskákat - a le­vegőbe. Azok aztán másnapra kipukkadnak, mint túl magasra emel­kedett buborékok. Mindenhez hozzákapnak, mint tyúk a takonyhoz. Aztán tagadnak, ötölnek-hatolnak tiki-taktikáznak, ekelnek-mekel­­nek, magyarázkodnak. Így volt ez a béremelési ígéretekkel, nyug­díjtörvény-változtatással, a magánnyugdíjalap-megvonással és az igazságügyi törvény tervezett módosításával is. De vegyük sorba. Már néhányszor elhalasztották többek közt a köztisztvi­selők fizetésemelését, és most is halogatják, mint vénlegény a nősülést. Újabban a kormány olyan módon akarja megvalósí­tani a januártól esedékes mesés béremeléseket, hogy azok nö­vekedjenek is, meg nem is, jobban mondva, papíron nőjenek, csak a zsebekben ne, mert úgy nem terhelik az államkasszát. Pedig a fizetéseket igenis, növelni kell! Az orvosoknak azért, mert ha nem elmennek. A pedagógusok, ha nem kapnak nagyobb béreket, sztrájkolnak és nem tanítanak jól, a katonák, ha nem kapnak emelt zsoldot, nem védik hősiesen a hazát, csak úgy félvállról. A politi­kusok nagy részének már megégette a kása a száját, így ők félnek a belügymisztériumhoz tartozó alkalmazottaktól, ezért mindig meredeken és hirtelen emelték azok fizetését. Attól tartottak, ha nem elégítik ki mindegyikük anyagi igényét, akkor a titkosszolgálatok lehallgatják őket, a rendőrök letartóztatják, az ügyészek vádat emel­nek ellenük, és a bírák elítélik. Most derült ki, hogy a börtönőrökről egészen elfeledkeztek, és ezt is sürgősen korrigálni kellett, emelik is tíz százalékkal fizetésüket, hiszen akár még tömlöcbe is kerülhet­nek. Attól is félhetnek, ha a felsoroltakat nem fizetik meg busásan, a titkosszolgálatok akár egy rendőri vagy katonai puccsot is meg­szervezhetnek, hiszen azoknál puskák és paragrafusok kézügyben, amivel bármikor bárkit kinyírhatnak vagy hűvösre tehetnek. Ilyen alapon hagyták jóvá szép csendesen a felsoroltaknak (és saját ma­guknak) a különleges nyugdíjak adományozását is. Most, ha felvetődik ezen pofátlan nyugdíjak kiszámítási módjának megváltoztatása, máris lázonganak az érintettek. Veszélyes is változtatni azokon, hiszen az összes erőszakszer­­vezet alkalmazottjánál karabélyok lapulnak a szivarzsebben és - mint mondottuk - nem tanácsos velük ujjat húzni. Most aztán a kormány vakarja fejét és az államkassza lyukas zsebét, hogy valahogy összekaparja a beígért pénzeket. Ráadásul a politikai hátszéllel vezetői állásokba csöppentek is mind-mind megérdemlik a fizetésemelést, hiszen ezért cserébe ők is letették már a garast pártfogójuk asztalára. (Ha egyebet nem, de legalább szavazatokat.) Persze aztán az ilyen, politikailag adományozott állások birtoklói hálával és nagyobbacska fizetés­sel tartoznak alkalmazott nyámjaiknak, jó ismerőseiknek, akikre alkalomadtán szintén támaszkodhatnak. Sajnos, ha a győztes párt választási ígéreteit be akarja tarta­ni, és például minimálbért akar emelni, akkor az ellen a pénzügyi szakemberek és a vállalkozók rögvest tiltakoznak. Szerencsére a magánszektort kevésbé érinti a nagy fizetésemelési láz, hiszen ott az a módi járja, hogy ha többet akarsz keresni, dolgozzál többet! A magánnyugdíj-alap lefejezését is meglebegtették, aztán leta­gadták és most véghez viszik. Legújabban az igazságügyben tervezett változásokat tűzték gombostűhegyre. Ilyesmivel már egyszer próbálkoztak januárban is. Akkor a nép vonult utcára, és azért kellett visszavonulót fújni. Most az elnöktől akarják elvenni kisded játékait, hogy ne szól­hasson bele a legfőbb igazságosztók kinevezésébe. Emiatt fel van háborodva. Még Amerika is tiltakozik a változtatások ellen. Nem csoda, ha a kormány ismét elkezdte tördelni kezét, ő mindent megfontol, mindent meggondol, és majd a parlament dönthet. Már ha - miként a szociáldemokrata pártvezér is mondá - maradnak olyanok a parlamentben, akiket nem tartóztatnak le. Pedig jó lenne, ha az igazságügy legmagasabb berkeiben dolgozó­kat is politikai alapon neveznék ki, akkor legalább egy újabb vá­lasztásig a kormánypárt tagjait nem bántanák, és négy évig nem kéne rettegniük elkövetett törvénytelenségeik miatt. Azalatt po­litikai vagy gazdasági ellenlábasaikat mellékvágányra terelnék vagy kivonnák forgalomból. Aztán, ha a következő választásokon netán mégis az ellenzék győzne, akkor ugyanezt tehetné. Kézbe venné az igazságügyet, és bezáratná a most hatalmon levőket. Lassanként politikusok és kormányok nélkül maradnánk, így tán kilábalhatna Románia az állandósult tehetetlenségi állapotából. KUTI JÁNOS Elmaradt a tanácsülés Kézdivásárhelyen A múlt hónapban nem volt sem soros, sem rendkívüli tanács­ülés Kézdivásárhelyen. Az augusztus 18-ra összehívott rendkí­vüli ülést nem sikerült megtartani, ugyanis nem érkezett meg Bukarestből a belügyi és közigazgatási minisztériumból a Bokor Tibor polgármester által ideiglenesen kinevezett jegyző jóváha­gyása. A Zátyi András jegyző nyugdíjba vonulásával megürese­dett állást a versenyvizsgáig Mátyus Kálmán tölti be. (soc­om)

Next