Háromszék, 2017. szeptember (29. évfolyam, 8188-8213. szám)
2017-09-27 / 8210. szám
aromsze 2017. SZEPTEMBER 27., SZERDA KÖZÉLET Uniós pénz háromszéki műemlékekre Mégis európai uniós alapokból újítják fel a Lemhény és Kézdialmás között található Szent Mihály-műemlék templomot, és hamarosan megkötik az előszerződést - pontosított Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség közgyűlésén, amelyet kedden a megyeházán tartottak. Simion Creţu, az ügynökség igazgatója megerősítette a tanácselnök tájékoztatóját, kiemelve, hogy a pályázatot benyújtó lemhényi és kézdialmási önkormányzat, valamint a két községhez tartozó parókia hamarosan megkapja az erről szóló értesítőt-derül ki a megyei önkormányzat közleményéből. A barokk műemlék templom restaurálásáról szóló pályázat értéke 6 623 901 lej. Kovászna megyében a Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttesének felújítására (16,5 millió lej), a nagyajtai unitárius erődtemplom restaurálására (6,2 millió lej) már aláírták a szerződést, előszerződési szakaszban van a dálnoki református templom felújítására (2,7 millió lej), valamint a kovásznai városi úthálózat korszerűsítésére vonatkozó projekt (18,66 millió lej). „A Regionális Operatív Program 2014-2020 között elérhető alapjaiból az eddigi elbírálások alapján közel 51 millió euró érkezik Kovászna megyébe, ezenkívül Sepsiszentgyörgynek mint megyeszékhelynek 21 millió euró áll rendelkezésére. Az egy főre eső, leszerződött összegek tekintetében a központi régióban Kovászna megye élen jár. Természetesen vannak további pályázatok, amelyeknek az elbírálása folyamatban van, illetve még mindig vannak olyan alapok, amelyekre nem történt meg a kiírás, tehát ez még csak a kezdet” - tájékoztatott Tamás Sándor. A Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség közgyűlésén elfogadták az idei első fél év tevékenységi beszámolóját és a 2014-2020 között elérhető fejlesztési alapok felhasználásáról szóló jelentést, amelyből kiderül, hogy 2017. szeptember 18-ig összesen 898 pályázatot tettek le, 37 projektre 86,12 millió euró értékben már megkötötték a szerződéseket, az elkövetkezőkben 171 projektre kötnek előszerződést. A közlekedési csomópontokra vonatkozó határozat kapcsán került szóba a brassói reptér kérdése, a közgyűlésen a jelenlevők határozatban rögzítették, hogy a marosvásárhelyi és a nagyszebeni légikikötő mellett a brassói reptér is a térség fejlődésének kulcsszereplője, ezért az ügynökség szakembereit felhatalmazták, hogy hivatalosan is kérjék, kerüljön be az országos közlekedési kerettervbe a Cenk alatti város reptere is. Visszaállamosították a kézdialmási iskolaépületet 1á írásos dokumentumok szerint a kézdialmási iskola 1826- ban Demeter György tanítóskodása idején alakult, a római katolikus egyház intézményeként működött először két, majd 1883-tól három tanítóval. 1889- ben felépült a kéttantermes iskola tanítói lakással együtt. A mestergerenda tanúsítja az építés idejét és az építőmester, Kelemen János nevét. 1893-ban „rendes tanítói álláson” id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István vette át az almási iskola irányítását, aki négy évtizedig igazgató-tanítóként munkálkodott, és kivette részét az 1918-ban alakult Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. 1948 szeptemberében államosították a kézdialmási iskolát, így nemcsak az 1889-ben épült faiskola, hanem az 1945- ben elindított iskolakápolna is állami kézre került. Molnár Istvántól azt is megtudtuk, hogy a régi iskolaépületben jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet tizennyolc nehéz anyagi helyzetben levő tanulónak gyermekotthont. A községháza támogatásával belső illemhelyet és konyhát alakítottak ki. Annyi változott, hogy az ingatlant nem az egyháztól bérlik, hanem az önkormányzattól - összegezett az elöljáró, aki azt is elmondta, hogy a közeljövőben kívülről is felújítják a 128 éves épületet. Szárazajtó könnyei 1 » A templom népe a nagybaconi fúvósok kísérete mellett vonult a falu központjába, az iskola előtt 1994-ben felállított emlékműhöz. Pap Attila sepsiszentgyörgyi belvárosi református lelkész mielőtt még a hagyományokhoz híven nevükön szólította volna az áldozatokat -Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Benjám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László -, egy őt évek óta foglalkoztató kérdésről osztotta meg gondolatait. Mint mondotta, valószínűleg mindenkiben számtalanszor felmerült már, Isten miként hagyhatta, hogy 1944. szeptember 26-án annyi szörnyűség megtörténjen. A választ minap a Bibliát lapozgatva találta meg: mivel az Úr arra is képes, hogy sebek által gyógyítson és megerősítsen, a rossz és a fájdalom is a közösség javára válhat. Szárazajtát a tizenhárom vértanúján keresztül arra tanította meg, miként legyen túl fájdalmán és legyen képes a megbocsátásra. Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki székkapitánya előbb a szárazajtaiak fájdalmáról beszélt, majd az erdélyi magyarság aktuális kérdéseire tért ki. Mint mondotta, közösségünk semmi jót nem várhat attól a román hatalomtól, amelyik száz éve nem képes ígéreteit betartani. A bukaresti vezetés kettős mértékkel mér: ha rólunk van szó, elvesz, felszámol és hátrányba hoz, ha a határon túl élő románságról, akkor hangosan követel jogot számukra. A magyarság bukaresti képviseltét is elmarasztalta: a román pártok nacionalista kirohanásait tétlenül nézik, s kis emberként csak kis lépéseket mernek lépni, a katalánok lépte nagyokat pedig gyávák megtenni. Elítélően beszélt az Európai Unió vezetőiről is, akik csak a migránsok kérdésével hajlandóak foglalkozni, az őshonos kisebbségek jogait pedig le akarják seperni az asztalról. A kegyelet virágait szokás szerint előbb az áldozatok hozzátartozói helyezték el - az idős asszonyok szemében könnycseppek csillogtak. kármentő ■ Ügyfélszolgálat ~W~roma fiatalember néhány papirossal a kezében, álldogál JS egyik lábáról a másikra, várja, hogy megszólítsák. Ő maga JL V nem nagyon törekszik szóhoz jutni, mint később kiderül, a román szótól viszolyog. Nem azért, mert bármiféle idegengyűlölet munkálkodna benne, hanem azért, mert nem igazán birtokolja az államnyelvet. Annak az államnak a nyelvét, amelyben felnőtt, ahol iskolába járt, ha nem is túl sokat. Igaz, most már jó ideje külföldön („Magyarban”) keresi a kenyerét, valószínűleg törvényes módon, legalábbis elejtett szavaiból ezt sejteni. Merthogy ügyintézéssel fordult a hivatalhoz, méghozzá gyerekpénz kérdésében: azt szeretné, ha azt a nevetségesen kevéske járulékot, mi alanyi jogon jár per darab gyerek, ebben az országban utalnák át számára. Hogy miért itt, és nem ott, arra nem ad magyarázatot - igaz, nem is kérdezik meg tőle -, de felkészült a témában, az ottani hivatalban eljárt már, ott elmagyarázták neki, mi a teendő ilyen esetben. Álldogál tehát egyik lábáról a másikra a roma fiatalember, szorongatja a néhány papirost, mintha azok valamiféle biztonságot jelentenének. Félénken néz egyik hivatalnokról a másikra, kicsit úgy tesz, mintha ott sem volna. Pedig az ügyet intézni kellene, de mégsem tudja rávenni magát, hogy megszólaljon. A hivatalnokok buzgón lapoznak bele az előttük halmozódó iratcsomagokba, időnként kihúznak néhány ívet, egyikre pecsétet nyomnak, másik a kukában végzi, harmadikról másolat készül. Közben beszélgetnek egymás közt, nem sok szót váltanak ugyan, de épp eleget ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék: legalább egyikük román. Kis idő múltán a férfi irodista pár dossziéval a hóna alatt elmegy valahová, az asztal mögött ülő hölgy pedig kényszeredetten felnéz. Mintha csak akkor venné észre az ácsorgó roma fiatalembert, megkérdezi: mit óhajt? Az ügyfél valamennyicskét ért románul, annyit legalábbis, hogy rájöjjön, végre-valahára őt szólították meg. Elkezdi magyarázni, hogy ő azt szeretné, a gyerekpénzt itt kapja, és erről neki igazolást kellene vinnie oda. A hölgy értetlen tekintetét látva, a roma fiatalember megkérdezi: nincs valaki, akinek anyanyelvén mondhatná el ügyes baját? Az irodában senki kettejükön kívül, a nyitott ajtón túl, a folyosón néhány másik ügyfél görnyed a kitöltendő űrlapok fölé. A hölgy kényszeredetten megszólal, mondja csak, ért ő magyarul valamicskét, csak beszélni nem tud. A roma fiatalember folytatja magyarázatát, hogy neki azt mondták odaát, hogy az itteni hivatalban ki kell tölteni ezt a papirost, mutatja a kezében szorongatott nyomtatványt, igazolandó, hogy... A hölgy újra értetlenül néz rá, lerí róla, túl sok neki a magyar szó. A roma fiatalember megismételi kérését: nincs valaki, akinek anyanyelvén... A hölgy szó nélkül otthagyja, bemegy egy szomszédos irodába (ajtaján felirat: idegeneknek belépni szigorúan tilos), néhány pillanat múlva egy kolleganőjével tér vissza. A roma fiatalember megkönnyebbülve szusszan fel, az végre megérti, amit mondani szeretne. Történetünk szempontjából teljesen mellékes, hogy a roma fiatalember - egyébként etnikuma sem fontos, csupán az eset hitelességét alátámasztandó említettük meg-ügyét el tudta-e intézni, vagy sem. Ami a lényeges, arra, nyilván, a kedves Olvasó rég ráérzett. Hogy a gyerekpénzintéző hivatalbanvan neki hivatalos neve is, valami bonyolult szóösszetételű ügynökség) az egyetlen irodában, ahol ügyfélfogadás zajlik, csak románul beszélő alkalmazottakat találni. A magyarok a felirattal védett, kulcsra zárt ajtók mögött egyengetik az iratok útját. Mondhatná bárki, sok hűhó semmiért, hiszen íme, a fent említett eset is megoldódott, a nyelvi akadályok mily könnyen legyőzöttek - csakhogy aki különféle hivatalokat jár, annak azt kell tapasztalnia: egyre jobban kiszorul a magyar szó az irodákból, és sok olyan helyen, ahol újabban egy egyenruhás őr megszemélyesítette küszöb képezi az első teljesítendő akadályt, kézzel-lábbal kell magyarázkodnia a román nyelvet tudó bár, de ritkán használó magyar embernek. Holott a legtöbb intézmény, hivatal, ügynökség, szolgáltató cég helyi vezetője magyar nemzetiségű. Olyan nehéz lenne odafigyelniük arra, hogy az ügyfelekkel érintkező alkalmazottak a magyar nyelv ismerői legyenek? Netán harcot kellene ezért vívniuk, s hallgatni kényelmesebb? VÁRYO. PÉTER Kijavították a tornaterem tetőzetét A tanévkezdésre sikerült kijavítani a kézdialmási Kelemen Didák-iskola tornatermének a tetőzetét, a cserepeket átforgatták és újakat is vásároltak. Megerősítették a falakat, a nyílászárók cseréje és a belső javítások következnek. Mint annak idején hírül adtuk, január 3-áról 4-ére virradó éjszaka 1 óra körül lángra lobbant a kézdialmási tornaterem, az egykori kultúrotthon tetőzete. A helyszínelés szerint a tüzet túlfűtött csempekályha, illetve rosszul burkolt kémény okozta. Meggyűlt a tetőtér, pár négyzetméteren beszakadt a mennyezet, elégett két gerenda, hét-nyolc szarvazat, a tető kilenc méter hosszúságban és három méter szélességben cserép nélkül maradt, amit ponyvával fedtek be. Az önkormányzat 30 ezer lejt, a Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesülete pedig ötezer lejt adott a tetőzet javítására, az iskola vezetősége gyűjtést indított a községben, és Szihalom testvértelepülésről is anyagi támogatás érkezett. (iodom)