Háromszék, 2017. november (29. évfolyam, 8240-8265. szám)

2017-11-01 / 8240. szám

KÖZÉLET 2017. NOVEMBER 1.,SZERDA m­áro­ KIÁLLÍTÁS A REFORMÁCIÓ 500. ÉVFORDULÓJÁRA A Biblia és a reformáció Tegnap délben a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében nyílt meg a reformáció 500. évfordulója tiszteletére a múzeum, a Református Kollégium és a kézdi­vásárhelyi református egyházközség által szervezett kiállítás, amelyen többségben a Református Kollégium tanulói és pedagógusai voltak jelen. A tárlat november 18-áig látogatható. A SZERZŐ FELVÉTELE SOCHOM ISTVÁN » A kiállí­tást Dimény Attila, a múzeum vezetője és Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egy­házmegye esperese nyitotta meg. A múzeum vezetőjének elmondása szerint nagy meg­tiszteltetés számukra, hogy éppen a reformáció napján nyithatnak tárlatot az intéz­ményben. A múzeum már má­jusban csatlakozott a reformá­ció megünnepléséhez, amikor az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen már szerveztek egy kiállítást, de a mostani a „mi kiállításunk”, helyi, Ruszka Sándor lelki­­pásztor és a múzeumvezető beszélgetése nyomán valósult meg, és elsősorban az volt a cél, hogy a fiatalokat próbálják megszólítani, megmozgatni, és ebbe vonják be a gyüleke­zeti tagságot is. A kiállításon elsősorban bibliákat és éne­kes könyveket állítottak köz­szemlére. Kezdeményezésük sikeres volt - hangsúlyozta -, hiszen negyvennégy Biblia látható a teremben, amelyek közül huszonkilencet a gyüle­kezeti tagoktól, tízet a Refor­mátus Kollégium tanulóitól, ötöt pedig a kézdivásárhelyi­­református egyháztól kaptak kölcsön. A Magyar Bibliatársa­ságnak köszönhetően egy ván­dorkiállítás anyaga is helyet kapott a terem falain. A tárla­ton egy Luther-szobor is látha­tó, amelyet Vetró András szob­rász készített az évfordulóra. Az esperes a reformáció tör­ténetét, valamint a szentírás fontosságát ismertette, és gra­tulált a kiállítás szervezőinek. A megnyitón közreműködtek a Református Kollégium tanulói, akik énekszóval tették ünne­pélyesebbé az eseményt. Cseh Katalin alkalomhoz illő versét Dimény Erika, a múzeum mun­katársa tolmácsolta. Balogh Zoltán és Dimény Attila a tárlatmegnyitón Tegyétek élővé Isten igéjét!­ ­ » FEKETE RÉKA » Incze Zsolt arra, a Malakiás könyvéből vett gondolatra építette igehirdeté­sét, amit a Sepsi Református Egy­házmegye mottójául választott a reformáció évében: Térjetek hozzám, és én is hozzátok férek. Mielőtt azonban kifejtette volna, hogy mi indokolja ennek a tétel­nek a hangsúlyozását a jelenben. Révész Imre kálvinista tudós egy­háztörténeti kutatásaira utalva magyarázta, hogy a középkorban a vallásos intézmények, a szerze­tesrendek eltakarták az Istent az emberek elöl, de a reformációban Isten, az ő szeretete és kegyelme által áttörte ezt a gátat, és ezeket az intézményeket és embereket a hátramaradottságból megpró­bálta kimozdítani és megújíta­ni. Az egyházmegye elöljárója feltette a kérdést: vajon jó úton járunk-e, megteszünk-e mindent azért, hogy a mi életünkben a reformáció valóban reformáció legyen? Gyakoriak a válások a gyülekezetekben, lelkésztársai közül sokan megfáradtak, mert az igehirdetésüknek, szolgála­tuknak nincs eredménye - mon­dotta. Az egyház feladata, hogy arra vezessen, nézzünk szembe a valósággal, saját magunkkal, hogy szolgáljunk szeretettel és hittel a nemzetért, a családért, az egyházért, a közösségeinkért, és ezt úgy tehetjük, hogy odafigye­lünk embertársainkra - szögezte le az esperes. „Tegyük élővé Isten igéjét életünkben, ne féljünk na­ponta megtérni, naponta változ­ni, naponta jobbá lenni”. Az úrvacsorás ágendát végző Zelenák József evangélikus lel­kész-esperes arra figyelmezte­tett, az egyházi tanítás legfőbb üzenete: Jézus ott áll középen, és az egyház mindenkori felada­ta igaz bűnbánatra buzdítani, hogy az emberek megtérjenek és eszerint éljenek. Szerinte az igazi reformációs hit kiáll minden tűz­­próbát. A egyházmegye lelkészei több száz hívőnek szolgáltatták ki az úrvacsorát, majd a köszön­tések következtek. A remény ünnepe Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arról beszélt, hogy mindig könnyebb az em­ber szíve, ha olyan rendezvé­nyen vehet részt, ahol nem a rombolás, nem a veszteség, nem a fájdalom, hanem építkező és ünneplő közösség fogadja, és szerinte a reformáció tegnapi ünnepe a reményről és a jövő­­tervezésről szólt. Hangsúlyozta, hogy a magyarság nem marad­hatott volna meg nemzetként Európában több mint ezer éven át, ha nem tértünk volna át a keresztény vallásra, és Székely­föld sem őrizhette volna meg önazonosságát és kultúráját, ha mi, székelyek nem tartoznánk a nyugati kereszténységhez. A vá­rosvezető szerint változás, újítás nélkül zsákutcába kerülünk, és ha egy hamis jólét oltárán felál­dozzuk azt, ami a legfontosabb, a családot, a hitet, a nemzetet, ha lemondunk Istenről és a gyer­mekvállalást a karrier mögé helyezzük, ha a kivándorlást választjuk a szülőföldünkhöz való ragaszkodás helyett, akkor elveszíthetjük mindazt, amit elődeink az elmúlt ezer évben felépítettek. Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa részéről Percze László konzul szólt a nagyszá­mú gyülekezethez. Azt mondta, Luther fellépése történelmi volt, átalakította Európa térképét, megújította a hit világát, és ha­tással volt a politikára, gazda­ságra, jogtudományra, az anya­nyelv használatára, a modern természettudományi gondolko­dásra. A reformáció egy közös örökség, amelynek eléréje a meg­újulás - mondotta. Tamás Sán­dor, Kovászna Megye Tanácsá­nak elnöke szerint a reformáció nemcsak egy vallástörténeti ál­lomás, hanem a világtörténelem egyik legnagyobb szemléletvál­tását jelenti. Szemléletváltozást teológiai és egyházi szervezés tekintetében, az irodalom, a művészet, általában a kultúra tekintetében, a munkához való viszonyban, a technika fejlő­désének felhasználásában és a nemzethez való viszonyulás tekintetében is - hangsúlyozta. Sajátos erdélyiségünk is a re­formáció időszakában alakult ki, keményebbek, konokabbak, körültekintőbbek lettünk az el­múlt ötszáz esztendőben, amely minket, székelyeket különösen megpróbált - emlékeztetett. A megyevezető leszögezte: kell hogy legyen újra egy közös ál­munk, egy gazdag és erős Szé­kelyföld, egy olyan régió, ame­lyet büszke emberek építenek maguknak a saját erejükből és saját szájuk íze szerint. A reformáció sepsiszentgyör­gyi emlékünnepségén fellépett a Sipos Zoltán vezette egyesített kórus (Pro Musica kamarakórus, Cantus Firmus vegyes kar és a Szemerjai Dalárda), verset mon­dott Virág Nimród. Az alkalom­ból a Református Emlékbizottság A Biblia és a reformáció elneve­zésű kiállítását tekinthette meg a közösség az aréna folyosóin, a perselypénzt az erősdi reformá­tus egyházközség gyülekezeti házának építésére gyűjtötték. Az ünnepi hangulatú megemléke­zés himnuszaink eléneklésével ért véget. Kálvin János életútjából vizsgáztak BOKOR GÁBOR • A reformáció 500. évfordulója alkalmával református vallásversenyt szer­veztek a kovásznai Körösi Cso­m­a Sándor Líceumban. A diá­koknak a szombati vetélkedőn a Kálvin János élete és munkás­sága témakörben kellett kérdé­sekre válaszolniuk, feladatokat megoldaniuk. A helybéliek mel­lett Kézdivásárhelyről, Cserná­­tonból, Zaboláról is neveztek a megmérettetésre, amelynek szervezésében a líceum mellett a kovásznai belvárosi és a vaj­­nafalvi református egyházkö­zség is részt vállalt. A lebonyo­lításhoz szükséges anyagiakat a Pro Csorna Sándor Egyesület a helyi tanácshoz benyújtott pá­lyázata által biztosították. A versenynek van előzmé­nye, tavaly a líceum két val­lástanárnője, Molnár Erzsébet és Madaras Melinda már szer­vezett hasonló eseményt, most úgy gondolták, a reformáció évfordulója alkalmával széle­sítik a résztvevők körét. A többórás vetélkedő végén az első díjat - és az ezzel járó Kálvin-ábrázolású trikókat - a kézdivásárhelyi Kálvinusok csapata érdemelte ki. Máso­dik helyen a kovásznai Kálvin asszonyai csapat, míg harma­dikon a Zaboláról érkezett 3. csapat végzett, ők jutalomként könyveket vihettek haza. A versenynapot Orbán La­jos vajnafalvi református lel­kész igehirdetése zárta. A SZERZŐ FELVÉTELE Népes részvétel mellett zajlott a vallásverseny

Next