Háromszék, 2018. május (30. évfolyam, 8385-8409. szám)

2018-05-02 / 8385. szám

aromsze 2018. MÁJUS 2., SZERDA KITEKINTŐ A kelet-ukrajnai konfliktus egy háromszéki szemével­ ­» MÓZES LÁSZLÓ » A 2014-ben kirob­bant Donbasz-konfliktusról egyre ke­vesebbet hallani (a Donyec-medencét Donbasz néven is emlegetik), noha a térségben élő mintegy 2,8 millió ke­let-ukrajnai lakos elképzelhetetlen ne­hézségek között él: télen nincs fűtés, gyenge vagy teljességgel hiányzik az egészségügyi ellátás, alig van oktatás, az állam jelenléte szimbolikus. A tér­ségben élők hétköznapjait nem csupán az éleződő ukrán-orosz konfliktus sú­lyosbítja, hanem bandaháborúk, klá­nok közti leszámolások, amelyek leg­alább olyan súlyosak, mint az Ukrajna és az Oroszország közötti feszültség. Hogy maffiaszerű leszámolások ala­kulhattak ki a térségben, nem véletlen, hiszen 1991, a Szovjetuniótól való füg­getlenedése óta Ukrajna „csődállam­ként” működik, az oligarchák érdekei szerint, akik rengeteg pénzt menekítet­tek külföldre, s a súlyosbodó gazdasági nehézségek között az államnak soha nem volt tekintélye, a szovjet időkből megmaradt hatalmas katonai fegyver­zet egy részét törvénytelenül adták el. A lakosság az egykori közel 52 millióról mára mintegy 46 milliósra apadt, az el­vándorlás Ukrajnát is érzékenyen érin­ti, csak a szomszédos Lengyelországba mintegy millióan távozhattak. Aki te­hette, Kelet-Ukrajnából is elmenekült, s az ott maradtak közül szinte nincs olyan, akinek családját ne érintette vol­na tragikusan a kelet-ukrajnai háború. A szeretteiket elveszítők körében gya­kori a szemet szemért szemlélet, a le­számolások, az ok nélküli lövöldözések mindennaposak. Az áldozatok száma (jobbára ártatlan civil lakosság) ponto­san nem ismert, emlegetnek tízezer főt, de katonai elemzésekben elhangzik az ötvenezres szám, mint ahogy a 100-150 ezer is. Millióknak jelentenek kocká­zatot a napi bombázások, az intenzív harcok és más ellenségeskedések. A 457 kilométer hosszú demarkációs vo­nal mentén lévő öt ellenőrző ponton havonta legfeljebb egymillió ember jut át, hogy részesülhessenek az alapvető szolgáltatásokban, találkozhassanak családtagjaikkal. „Kelet-Ukrajna lakói továbbra is a legmagasabb árat fizetik a konfliktusért” - hangsúlyozza Geor­­gescu Szabolcs Amikor a háború nem távoli ügy című előadásában. A térségben élők hét­köznapjait nem csupán az éleződő ukrán-orosz konfliktus súlyosbítja, hanem bandaháborúk, klánok közti leszámolá­sok, amelyek legalább olyan súlyosak, mint az Ukrajna és az Orosz­ország közötti feszültség. Sokan mindezért kizárólag Orosz­országot hibáztatják, ám a szembenál­lás egyik oka, hogy Ukrajna nem volt hajlandó hivatalos nyelvként elismer­ni az oroszt, annak ellenére, hogy a Donyec-medencében nagyszámú orosz ajkú kisebbség él. „A kijevi Duma egy­hangúlag betiltotta a kisebbségi nyel­vek használatát a közigazgatásban és a mindennapokban is.” Mi több, határán az ukrán nacionalizmus felerősödött a Krím félsziget elvesztése óta, s ez a folyamat napjainkban is folytatódik, az új oktatási törvény, illetve a nyelvi jogok korlátozása más, Ukrajnában élő kisebbségeket is érzékenyen érint, ma­gyarokat, románokat egyaránt. Georgescu Szabolcs úgy véli, az Ukrajnához, illetve a kelet-ukrajnai konfliktushoz való viszonyulásban az érintett felek, mind Amerika, az Euró­pai Unió és a NATO, de Oroszország is egyaránt tévedtek. „Az igazság mindig középen van”, állítja, az Ukrajnában élők egyszerűen csak jobb életszínvo­nalat szerettek volna, ám ezt számukra sem a Nyugat-orientáció, sem az orosz, illetve kelet-ázsiai irányultság nem hozta el, emiatt csalódottak, kiábrán­dultak. A Nyugat úgy próbált demokrá­ciát exportálni az országba, hogy való­jában egy óriási keleti piacot, gazdasági lehetőségeket látott Ukrajnában. Más­részt az oroszokat nagyon érzékenyen érintette Ukrajna elvesztése az ott élő orosz kisebbség, illetve geopolitikai érdekeltségei miatt. Moszkva ugyanis nem fogadja el, hogy az orosz-ukrán határ egyben a NATO keleti határát is jelentse, így világhatalomként mindent megtesz azért, hogy ezt megakadályoz­za. Georgescu Szabolcs egy orosz mon­dásra is hivatkozik, amelyre a nyugati vezetők nem figyeltek: „Oroszország soha nem olyan erős, mint amilyen­nek látszik, de soha nem olyan gyenge, mint amilyennek tűnik.” Éppen ezért a kelet-európai konfliktus megítélésben Európa „végzetes hibát” követett el, öntelt, a felsőbbrendűség érzetét keltő vezetők tévesen ítélték meg a donbaszi térséget, mint ahogy a NATO agresszív terjeszkedése sem vezetett jóra. Ezt ma már alsóbb szinteken beismerik, ám a csúcsvezetők képtelenek szembenézni hibáikkal. Európa számára Ukrajna kettős geopolitikai problémát jelent - állítja Georgescu Szabolcs. Egyrészt a nyugati vezetők drasztikusan alá­becsülték azt a politikai és gazdasági tőkét, amelyet be kell fektetniük ah­hoz, hogy az országot szilárd alapokra helyezzék. Másrészt nem vették ész­re, hogy Oroszország számára Ukraj­na „élet vagy halál kérdését jelenti”. Aláhúzza, hogy az ukrajnai lakosság 70 százaléka orosz ajkú, így Moszkva mindig fel fog lépni érdekükben. A háborús övezetben kizárólago­san az EBESZ-missziót fogadták el a felek, mind az ukránok, mind a láza­dók (őket emlegetik orosz szeparatis­­tákként is), az EBESZ (Európai Bizton­sági és Együttműködési Szervezet) civil munkatársai nagyon komoly munkát végeznek, védettséget szinte csak a páncélozott terepjárók jelente­nek számukra. Lelkiismeretesen írják Millióknak jelente­nek kockázatot a napi bombázások, az intenzív harcok és más ellensé­geskedések­ jelentéseiket, ám azokat alig veszik figyelembe Európa döntéshozói. „Az EBESZ-megfigyelés nem túl hatékony, de jó, hogy létezik, és munkatársai je­len lehetnek a térségben. A misszió tagjai a helyszínen próbálják megkön­nyíteni a párbeszédet a hatóságokkal, a civil társadalommal, az etnikai és vallási csoportokkal és a helyi közös­ségekkel. A misszió tájékoztatást és jelentést készít a biztonsági helyzetről, beszámol az eseményekről. Működik, de csak intézményként, statisztikai adatok szolgáltatójaként, érzékelhető és tényleges eredményei nagyon korlá­tozottak, mert fegyveres összetűzések esetén a megfigyelők nem avatkozhat­nak be, a szálláshelyükön, esetenként nagyon nehéz körülmények között várják, hogy vége legyen a harcnak és összesíthessék a történteket.” Ráadá­sul a Minszki Egyezményt Kijev nem tartja be, ellentétben Oroszországgal, Moszkva ugyanis kivonta a nehéztü­zérséget a térségből. Georgescu Szabolcs szerint az uk­rán nacionalizmus erősödése nagy veszélyt jelent, annak kapcsán ő maga a volt jugoszláviai térséget látja lelki szemei előtt. Szerinte a kelet-ukraj­nai konfliktust kizárólag diplomáciai úton, minden érintett fél bevonásá­val lehetne megoldani, egyeztetve az érdekeket. A NATO-nak nem kellene részt vállalnia ebben a folyamatban, józan ésszel kellene mérlegelni, és minden érintett félnek komoly kompro­misszumkészséget kellene tanúsítania. Ellenkező esetben egyhamar nem lesz vége a Donyec-medencében érzékelhe­tő állapotnak, a leírhatatlan szenve­désnek és kilátástalanságnak, amelyet tapasztalva „borsózott a háta”. FOTÓ: INDEX/ASHLEY GILBERTSON/UNICEF Az ukrán katonák gyereket ellenőriznek a kormányerők és a szakadárok által felvigyázott terület kármentő Pl A mi háborúnk és szegényes vacsorájukat már rég­iek elfogyasztották, amikor meghal­­lották az első lövést. Az öreg éppen rá akart gyújtani egy cigarettára. Már fél órája hevert az ágyon pizsamában, és az újságot böngészte. Ba­logh Ká­roly, milyen ismerős név... Ez vajon nem az a Karcsi, akivel a tüzérségnél szolgált annak idején? Azt hívták Baloghnak. De hát az jóval fiatalabb volt nála. A fekete macska fürgén kiugrott a kályha alól, ahogy leesett a kanál. Nem étel, te! Az öregasszony bosszúsan lehajolt, és visszadobta a tálba. Olyan falánk, hogy ilyent a világ sem látott. Most kaptak enni, a másik bezzeg tud aludni, nyugod­tan. Csak ez a fekete ilyen mohó. Annak idején a háború alatt még volt egy ilyen fekete macskám. De mégsem ilyen volt az, hanem sokkal kövérebb. A Béla részét mindig ő kapta az alatt a néhány hónap alatt, szeretésből is, ételből is. Ez Karcsi lesz, annak is volt két fia, felesége. Test­vére is volt, egy öccse, ha minden igaz. És azóta unokái is lehetnek. Hogy félt mindig a haláltól szegény Karcsi... Miután újra megmosta az utolsó kanalat, az öregasszony befejezettnek tekintette a mosogatást. Lassan az ajtóhoz cipelte a tálat, és egy piszkos vederbe öntötte a tartalmát. Megtelt. Félt, hogy nem láthatja többet a fiait. Mindenki félt, én talán nem féltem? Ha csak rágondol az ember, megborzong. Jó lehet annak, aki nem tudja, mit jelent a háború. Zsíros víz. Mégsem maradt holnapra a mosogatás. Nem volt sür­gős, de legalább telt az idő ezzel is. Ez a macska még a vizet is megszagolja... Az öreg ásít, és leteszi az újságot az ágy melletti kis asztalra. Isten nyugtassa szegény Karcsit, ha nem ő volt, akkor is. Vajon hogy fog szólni az én gyászjelenté­sem? Mindegy. A mai újság érdekes volt, de újra elment egy ismerős. Ez is megvolt. Van az a mondás, hogy amit ma meg­tehetsz... Évek óta ehhez tartja magát, mióta is? A háború óta - lám, valamire jó volt a háború is. Ha nem lett volna, most mihez mérnék az időt? Nahát, milyen butaságokra gondolok, csak ettől őrizzen meg mindenkit az Isten! Egyszer mindnyájan elmegyünk, szép csendesen. Észre sem veszi a világ. Nem baj, mi már megvívtuk a magunk csatáját, most a fia­talokon a sor. Minden embernek meg kell érnie legalább egy háborút, ezt mondta valamikor a nagyapám. Szomorú, de így van ez. Neki mindig igaza volt. Az öreg felült az ágyban, cigaretta után nyúlt, de ekkor hatalmas robba­nás hallatszott. Bumm! Mintha menny­dörgött volna az ég... Keze megállt a levegőben egy pillanatra, miközben tár­sára nézett, aki éppen elrakta azt a pár edényt. Mi lesz most velünk? És ekkor újabb robbanás hallatszott. Mindkét macska az ágy alá menekült. Kint nyü­szít a kutya. Az állatok megérzik a ve­szélyt. Újabb robbanás. Az öregek úgy néznek egymásra, mint akik tudták, hogy ez előbb-utóbb be fog következni. És mégis. Félnek. Nekünk már mindegy, de mi lesz ezekkel a fiatalokkal? Ha a vejemet behívják, majd Kata is haza­költözik. Újabb robbanás. Tulajdonkép­pen mindegy, úgyis csak itt laknak a szomszédban. Robbanás. Futólépések hallatszanak, aztán hirtelen nyílik az ajtó, és vidáman belép a fiatalasszony: - Anyuka, jöjjenek ki, elkezdték a tűzijátékot! Olyan szép, éppen fölöttünk robbannak. - Erre bezzeg van pénze a városnak -jegyzi meg halkan az öreg, és remegő ke­zével végre rágyújt a cigarettára. -A mi háborúnk volt igazi tűzijáték, nem ez... NAGY B. SÁNDOR

Next