Háromszék, 2018. május (30. évfolyam, 8385-8409. szám)

2018-05-23 / 8402. szám

Háromszék 2018- MÁJUS 23., SZERDA KÖZÉLET Hogy a segítség mindig kéznél legyen­ ­ » FEKETE RÉKA » Nem mind­egy, hogy egy bajba jutott em­ber esetében csak annyit je­lentünk-e a 112-es segélyhívó telefonszámon, hogy segítségre van szükség itt és itt, vagy pon­tosan elmondjuk a segítségre szoruló egyén általunk megítélt állapotát, a legpontosabban le­írjuk a helyszínt, annak meg­közelíthetőségét, a segélykérő felismerhetőségét, és azt, hogy mit tettünk eddig a sérült, eset­leg eszméletét veszített illető érdekében - hangzott a verseny kiértékelőjén. A város főterén felállított sátrakban elméleti kérdésekre kellett válaszolni, majd újraéleszteni a szívro­hamban szenvedőt, ellátni a kerékpárbalesetben megsérült embert, megmenteni a fulla­dástól azt, akinek ételdarabka vagy valamilyen tárgy zárja el a légútját, helyesen dönteni és cselekedni az eszméletét veszí­tett cukorbeteg esetében. Azt is bizonyítani kellett, hogy az ötfőnyi csapat tagjai jól együtt­működnek, nem kapkodnak, nem mondanak egymásnak ellent, a bajba jutott ember ér­dekében ugyanazt a helyes utat választják a segítség során. A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigaz­gatási Szakközépiskola csa­pata a líceumi kategóriában versenyzett, tagjai először vet­tek részt a Kovászna Megyei Vöröskereszt elsősegélyverse­nyén. Bitai Barbara lapunknak azt mondta, jelentkezésével az osztályfőnökének akart kedvé­re tenni, mert többször kapott segítséget tőle, de ki is akarta próbálni önmagát ezen a téren. Bagoly Kriszta már jó ideje kö­zel érezte magához a Vöröske­reszt nemes célkitűzését, hogy segítsen az embereken, és úgy érezte, ez neki is kötelessége, szerinte mindenki megérdem­li, hogy ha segítségre szorul, ne hagyják magára. Geleu Renáta azt mondta, főleg gyakorlatból készült, s bár nem sikerült min­dent helyesen megoldania, jó tapasztalatnak tartja, sok min­dent megtanult a felkészülés és a verseny során. Váncsa Áron, a sepsiszent­györgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja azért jelentkezett a versenyre, hogy sok mindent megtudjon arról, hogyan kell segíteni, ha valaki a közelében rosszul lesz, a kézdialmási Gyer­­gyai Mária Magdolna és Pajzs Tímea is hasonlókért vett részt, bár egy kicsit csalódtak is, mert egy beugrató kérdésnél rosszul döntöttek. A megyeközponti Váradi József Általános Iskola csapatának két tagja is válaszolt kérdésünkre. Szabó Zenkő sze­rint, amíg az ország lakosságá­nak csupán 3 százaléka jártas az elsősegélynyújtás alapfogá­saiban, addig bőven van mit tenni ezen a téren. Bartha Zsó­fia ezt kiegészítette azzal, ha ők megtanulnak segíteni, tovább is tudják adni, így bővül azok köre, akik életet menthetnek. Az V-VIII. osztályosok ka­tegóriájában a harminckilenc csapat közül a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola Sidó Xénia Helga által felkészí­tett Impulzus csapata - Héjjá Henrietta, Pászka Renáta, Sipos Johanna, Szabó Barbara, Szőcs Andrea Krisztina - nyerte az első díjat, a második helyen vég­zett a Váradi József Általános Iskola Ügyi csapata, harmadik a Molnár Józsiás Általános Iskola Anonimus csapata. A középiskolásoknál tizen­nyolc csapat versenyzett, az első helyen a sepsiszentgyör­gyi Református Kollégium Gumikesztyűsei - Balázs Vi­vien, Józsa Noémi, Lázár Jutka Beáta, Papp Dorottya, Urszus Noémi - végeztek, felkészítő Nagy Mónika, a második leg­nagyobb pontszámot a Mikes Kelemen Elméleti Líceum SIC­AID csapata érte el, a harma­dik a Református Kollégium kék SZESZ csapata. A díjakat helyi vállalkozók biztosítot­ták, volt köztük céglátogatás, fitneszkarkötő, belépő a rozs­­nyói Dinóparkba, pizza, va­lamint a szervezők részéről mindenki számára tízóraira szendvics és a végén részvételi oklevél. No meg az elengedhe­tetlen egységes póló, amelyet idén tizenegy benevezett terv közül választottak ki, és tegnap mind a 320 versenyző Lázár Lilla Emőke (Váradi József Álta­lános Iskola, V. osztály) nyertes pólóját viselte. Díjat érdemel­nének a Kovászna Megyei Vö­röskereszt önkéntesei is, akik nélkül nem lehetne lebonyo­lítani egy ilyen méretű és ha­sonlóan összetett versenyt, de ahogy közülük többen elmond­ták, számukra elégtétel, hogy vannak követőik, akik már ti­zenévesen fontosnak tartják a segítségnyújtást ott, ahol arra szükség mutatkozik. Gyakorlatban is bizonyíthatták tudásukat a diákok ALBERT LEVENTE FELVÉTELE SZÉKELYFÖLDI DIÁKIGAZOLVÁNY, A KÁRTYA Kedvezmények magyar diákoknak ! Új honlappal, megújuló arculattal és nagy tervekkel jelentkezik a Székelyföldi diákigazolvány csapata. Az ötéves kezdeményezés szeretne még több diákhoz eljutni, és igyekszik bővíteni partnerei körét is. FARKAS RÉKA » A SicCard Ro­mánia legnagyobb területi le­­fedettségű diákigazolványa, az egyetlen háromnyelvű kártya, és az egyetlen, amely nemcsak egyetemistáknak, de kisebb di­ákoknak is szól. Hatéves kortól igényelhető, 14 év alatt szülői beleegyezéssel, azután igen egy­szerűen, akár online is, egyen­rangú az európai diákigazolvá­nyokkal, mindenütt elfogadják, ahol azokat. Jelenleg 3718 aktív felhasználójuk van, eddig két évig volt érvényes, mostantól igazodnak az EU-szabványhoz, és egy év után meg kell hosszab­bítani - minderről Zsigmond József, a SicCard kitalálója, elin­dítója számolt be. A közeljövőben partnerségre lépnek a Kolozsvári Magyar Di­ákszövetség (KMDSZ) A kártyá­jával, így kölcsönösen élhetnek a kedvezményekkel a tulajdono­sok, ezek alól csak a kolozsvári utazási kedvezmény kivétel. A marosvásárhelyi magyar egye­temisták a SicCardot használ­ják, de a székelyföldi diákok 70 százaléka Kolozsváron folytatja tanulmányait, így a partnerség­gel megkönnyítenék a váltást is, csak az egyetemi adatokat kell csatolni, hogy valaki Szé­kelyföldi diákigazolványról A kártyára váltson. Ugyanakkor ők, ha hazajönnek vakációzni, hétvégére, itthon is élhetnek a kedvezményekkel - magyaráz­ta Zsigmond József. A kolozsvári magyar diák­­igazolvány négy éve létezik, tíz hónapos munkára volt szükség, hogy elindíthassák, és akkor ez volt az egyetlen ingyenes diák­kártya, amellyel elérhető volt a városon belüli utazási kedvez­mény. A kezdeti 3000-3500-ról mára 6000 fölé emelkedett a kedvezményezettek száma, és nemcsak utazásra használha­tó, éttermek, szépségszalonok, fitnesztermek nyújtanak áren­gedményeket az A kártya tulaj­donosainak - mondta el Lőrincz István Zoltán, a KMDSZ elnöke. Bíznak benne, a mostani társu­lással tovább bővítik az igény­lők körét, és könnyebbé válik a hozzáférés is. A székelyföldi csapat kom­munikációs szakembere, Man­del Szabolcs új honlapjukat mutatta be (diakigazolvany. ro), amelyről hamarosan el­érhető lesz a kolozsvári iga­zolvány internetes oldala is (akartya.ro). Partnereik sorát is bővítenék, cégek jelentkezé­sét várják. A SZERZŐ FELVÉTELE Lőrincz István Zoltán, Zsigmond József és Mandel Szabolcs kármentő Helyi érdek?Multiérdek? M­unka nélkül maradna a város vezetősége, ha mindenféle aláírásgyűjtést figyelembe vennének, leállna a telepü­lés fejlődése - nyilatkozta minap Tóth-Birtan Csaba sepsiszentgyörgyi alpolgármester a Szemerja negyedi kicsi piac felszámolása kapcsán. A nép ne üsse bele az orrát mindenbe, ők, akiket vezetőnek választottunk, jobban tudják, mi jó nekünk - ezt sugározzák szavai. Egyértelmű, nyűgtől kíván szabadulni a városvezetés a lakó­­negyedi kis vásárterek felszámolásával. Kiadják a területet egy multinak, az majd épít raktáráruházat, rendezi a parkolókat, a környéket, s dől a lé. Hogy ez nem nagyon tetszik a környékbeli kereskedőknek, hát Istenem. Hogy az itt élők sem erre vágynak, hagyján. Majd megszokják. Elegáns köntösbe kell csomagolni, talán elhiszik, hogy értük történik mindez. Ha pedig nem, idővel beletörődnek. Az állomási piacot felszámolták, mint kiderült, nem is na­gyon működött, senki nem ejtett könnyeket érte, ám a Szemerja negyedi „dollárpiac” megmentéséért szűk két hét alatt több mint ezer aláírás gyűlt össze. Hét-nyolc kiskereskedő tevékenykedik ott, legalább hét család megélhetése a tét, de már zúgolódnak a környékbeli kisebb-nagyobb üzletek tulajdonosai, alkalma­zottjai is, hiszen ha ideköltöztetnek egy hiper-szupermarketet, ők is lehúzhatják a rolót. A legszerényebb számítások szerint is legalább 70-80 család napi betevője válik bizonytalanná. Arról ne is beszéljünk, hogy mindez szembemegy azzal a sokat hirdetett felhívással, hogy támogassuk a helyi terméket, a helyi termelőt, a helyieket alkalmazót, a helyben adófizetőt. Hisz a piacon viszont­eladók nemcsak nagybani lerakatokból szerzik be termékeiket, de háromszéki gazdák zöldségeit, gyümölcseit is árusítják. És ami még ezeknél is fontosabb, az a több ezer itt élő óhaja: azt akarják, piac maradjon ott, ahol negyven éve piac működik. Veszteséges a lakónegyedi kicsi piacok fenntartása, a néhány bódé, asztal nem hoz eleget a konyhára - szólnak a felszámolás melletti érvek, ám talányos, mi okozza a hiányt, hisz bérleti díjat fizetnek (nem is keveset), akik itt árusítanak, sőt, az elhasznált villany, víz költségeit is ők állják. Gyakorlatilag a takarításon kívül más felelősség, kiadás nem terheli a fenntartót, s ha az évek során nem sorvasztják el az itteni kereskedelmet, engedélyezik a sajt és hústermékek forgalmazását is, még nagyobb lehetne a város bevétele. Lejárt a butikos kereskedelem ideje - nyilatkozta ugyancsak az alpolgármester, pedig aki szétnézett a világban, tudja: nagyvárosok piacain, vásárcsarnokaiban is ott díszeleg­nek az asztalok mellett a bódék, ezekben árusítják a különböző élelmiszereket, többnyire ínyencségeket, helyi kis- és nagykereske­dők termékeit. Az idősek­­ ugyancsak nagy számban laknak a negyedben - lakossági fórum összehívását kérik, a helyszínen, mert nem mindenkinek könnyű lecoc­kázni a városházára, ahogy a nagy­piac is szinte elérhetetlen távolságra esik azok számára, akiknek nincs gépkocsijuk, hisz arrafelé még autóbusz sem jár. A város­központ forgalmi rendjének átalakítására összegyűlt háromezer aláírás, és új tanulmányt rendelt a polgármesteri hivatal, egy lakónegyedben élő ezer polgár óhaját azonban nem hajlandóak tudomásul venni. Mert már eldöntötték, és ők, akik szavazataink jóvoltából kerültek a tisztségbe, mégiscsak jobban tudják, mi szolgálja érdekeinket (érdekeiket?). Megvan immár a bélyeg is: aki a változás ellen szól, az a fejlődést akadályozza. De ha már nevünkben, képviseletünkben hoznak döntéseket, talán azt a kérdést is feltehetnék: biztosan ez a jó irány? Ezt a fejlődést akarjuk? Ez szolgálja közösségünket? FARKAS RÉKA

Next