Háromszék, 2018. május (30. évfolyam, 8385-8409. szám)
2018-05-23 / 8402. szám
Háromszék 2018- MÁJUS 23., SZERDA KÖZÉLET Hogy a segítség mindig kéznél legyen » FEKETE RÉKA » Nem mindegy, hogy egy bajba jutott ember esetében csak annyit jelentünk-e a 112-es segélyhívó telefonszámon, hogy segítségre van szükség itt és itt, vagy pontosan elmondjuk a segítségre szoruló egyén általunk megítélt állapotát, a legpontosabban leírjuk a helyszínt, annak megközelíthetőségét, a segélykérő felismerhetőségét, és azt, hogy mit tettünk eddig a sérült, esetleg eszméletét veszített illető érdekében - hangzott a verseny kiértékelőjén. A város főterén felállított sátrakban elméleti kérdésekre kellett válaszolni, majd újraéleszteni a szívrohamban szenvedőt, ellátni a kerékpárbalesetben megsérült embert, megmenteni a fulladástól azt, akinek ételdarabka vagy valamilyen tárgy zárja el a légútját, helyesen dönteni és cselekedni az eszméletét veszített cukorbeteg esetében. Azt is bizonyítani kellett, hogy az ötfőnyi csapat tagjai jól együttműködnek, nem kapkodnak, nem mondanak egymásnak ellent, a bajba jutott ember érdekében ugyanazt a helyes utat választják a segítség során. A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola csapata a líceumi kategóriában versenyzett, tagjai először vettek részt a Kovászna Megyei Vöröskereszt elsősegélyversenyén. Bitai Barbara lapunknak azt mondta, jelentkezésével az osztályfőnökének akart kedvére tenni, mert többször kapott segítséget tőle, de ki is akarta próbálni önmagát ezen a téren. Bagoly Kriszta már jó ideje közel érezte magához a Vöröskereszt nemes célkitűzését, hogy segítsen az embereken, és úgy érezte, ez neki is kötelessége, szerinte mindenki megérdemli, hogy ha segítségre szorul, ne hagyják magára. Geleu Renáta azt mondta, főleg gyakorlatból készült, s bár nem sikerült mindent helyesen megoldania, jó tapasztalatnak tartja, sok mindent megtanult a felkészülés és a verseny során. Váncsa Áron, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja azért jelentkezett a versenyre, hogy sok mindent megtudjon arról, hogyan kell segíteni, ha valaki a közelében rosszul lesz, a kézdialmási Gyergyai Mária Magdolna és Pajzs Tímea is hasonlókért vett részt, bár egy kicsit csalódtak is, mert egy beugrató kérdésnél rosszul döntöttek. A megyeközponti Váradi József Általános Iskola csapatának két tagja is válaszolt kérdésünkre. Szabó Zenkő szerint, amíg az ország lakosságának csupán 3 százaléka jártas az elsősegélynyújtás alapfogásaiban, addig bőven van mit tenni ezen a téren. Bartha Zsófia ezt kiegészítette azzal, ha ők megtanulnak segíteni, tovább is tudják adni, így bővül azok köre, akik életet menthetnek. Az V-VIII. osztályosok kategóriájában a harminckilenc csapat közül a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola Sidó Xénia Helga által felkészített Impulzus csapata - Héjjá Henrietta, Pászka Renáta, Sipos Johanna, Szabó Barbara, Szőcs Andrea Krisztina - nyerte az első díjat, a második helyen végzett a Váradi József Általános Iskola Ügyi csapata, harmadik a Molnár Józsiás Általános Iskola Anonimus csapata. A középiskolásoknál tizennyolc csapat versenyzett, az első helyen a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium Gumikesztyűsei - Balázs Vivien, Józsa Noémi, Lázár Jutka Beáta, Papp Dorottya, Urszus Noémi - végeztek, felkészítő Nagy Mónika, a második legnagyobb pontszámot a Mikes Kelemen Elméleti Líceum SICAID csapata érte el, a harmadik a Református Kollégium kék SZESZ csapata. A díjakat helyi vállalkozók biztosították, volt köztük céglátogatás, fitneszkarkötő, belépő a rozsnyói Dinóparkba, pizza, valamint a szervezők részéről mindenki számára tízóraira szendvics és a végén részvételi oklevél. No meg az elengedhetetlen egységes póló, amelyet idén tizenegy benevezett terv közül választottak ki, és tegnap mind a 320 versenyző Lázár Lilla Emőke (Váradi József Általános Iskola, V. osztály) nyertes pólóját viselte. Díjat érdemelnének a Kovászna Megyei Vöröskereszt önkéntesei is, akik nélkül nem lehetne lebonyolítani egy ilyen méretű és hasonlóan összetett versenyt, de ahogy közülük többen elmondták, számukra elégtétel, hogy vannak követőik, akik már tizenévesen fontosnak tartják a segítségnyújtást ott, ahol arra szükség mutatkozik. Gyakorlatban is bizonyíthatták tudásukat a diákok ALBERT LEVENTE FELVÉTELE SZÉKELYFÖLDI DIÁKIGAZOLVÁNY, A KÁRTYA Kedvezmények magyar diákoknak ! Új honlappal, megújuló arculattal és nagy tervekkel jelentkezik a Székelyföldi diákigazolvány csapata. Az ötéves kezdeményezés szeretne még több diákhoz eljutni, és igyekszik bővíteni partnerei körét is. FARKAS RÉKA » A SicCard Románia legnagyobb területi lefedettségű diákigazolványa, az egyetlen háromnyelvű kártya, és az egyetlen, amely nemcsak egyetemistáknak, de kisebb diákoknak is szól. Hatéves kortól igényelhető, 14 év alatt szülői beleegyezéssel, azután igen egyszerűen, akár online is, egyenrangú az európai diákigazolványokkal, mindenütt elfogadják, ahol azokat. Jelenleg 3718 aktív felhasználójuk van, eddig két évig volt érvényes, mostantól igazodnak az EU-szabványhoz, és egy év után meg kell hosszabbítani - minderről Zsigmond József, a SicCard kitalálója, elindítója számolt be. A közeljövőben partnerségre lépnek a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) A kártyájával, így kölcsönösen élhetnek a kedvezményekkel a tulajdonosok, ezek alól csak a kolozsvári utazási kedvezmény kivétel. A marosvásárhelyi magyar egyetemisták a SicCardot használják, de a székelyföldi diákok 70 százaléka Kolozsváron folytatja tanulmányait, így a partnerséggel megkönnyítenék a váltást is, csak az egyetemi adatokat kell csatolni, hogy valaki Székelyföldi diákigazolványról A kártyára váltson. Ugyanakkor ők, ha hazajönnek vakációzni, hétvégére, itthon is élhetnek a kedvezményekkel - magyarázta Zsigmond József. A kolozsvári magyar diákigazolvány négy éve létezik, tíz hónapos munkára volt szükség, hogy elindíthassák, és akkor ez volt az egyetlen ingyenes diákkártya, amellyel elérhető volt a városon belüli utazási kedvezmény. A kezdeti 3000-3500-ról mára 6000 fölé emelkedett a kedvezményezettek száma, és nemcsak utazásra használható, éttermek, szépségszalonok, fitnesztermek nyújtanak árengedményeket az A kártya tulajdonosainak - mondta el Lőrincz István Zoltán, a KMDSZ elnöke. Bíznak benne, a mostani társulással tovább bővítik az igénylők körét, és könnyebbé válik a hozzáférés is. A székelyföldi csapat kommunikációs szakembere, Mandel Szabolcs új honlapjukat mutatta be (diakigazolvany. ro), amelyről hamarosan elérhető lesz a kolozsvári igazolvány internetes oldala is (akartya.ro). Partnereik sorát is bővítenék, cégek jelentkezését várják. A SZERZŐ FELVÉTELE Lőrincz István Zoltán, Zsigmond József és Mandel Szabolcs kármentő Helyi érdek?Multiérdek? Munka nélkül maradna a város vezetősége, ha mindenféle aláírásgyűjtést figyelembe vennének, leállna a település fejlődése - nyilatkozta minap Tóth-Birtan Csaba sepsiszentgyörgyi alpolgármester a Szemerja negyedi kicsi piac felszámolása kapcsán. A nép ne üsse bele az orrát mindenbe, ők, akiket vezetőnek választottunk, jobban tudják, mi jó nekünk - ezt sugározzák szavai. Egyértelmű, nyűgtől kíván szabadulni a városvezetés a lakónegyedi kis vásárterek felszámolásával. Kiadják a területet egy multinak, az majd épít raktáráruházat, rendezi a parkolókat, a környéket, s dől a lé. Hogy ez nem nagyon tetszik a környékbeli kereskedőknek, hát Istenem. Hogy az itt élők sem erre vágynak, hagyján. Majd megszokják. Elegáns köntösbe kell csomagolni, talán elhiszik, hogy értük történik mindez. Ha pedig nem, idővel beletörődnek. Az állomási piacot felszámolták, mint kiderült, nem is nagyon működött, senki nem ejtett könnyeket érte, ám a Szemerja negyedi „dollárpiac” megmentéséért szűk két hét alatt több mint ezer aláírás gyűlt össze. Hét-nyolc kiskereskedő tevékenykedik ott, legalább hét család megélhetése a tét, de már zúgolódnak a környékbeli kisebb-nagyobb üzletek tulajdonosai, alkalmazottjai is, hiszen ha ideköltöztetnek egy hiper-szupermarketet, ők is lehúzhatják a rolót. A legszerényebb számítások szerint is legalább 70-80 család napi betevője válik bizonytalanná. Arról ne is beszéljünk, hogy mindez szembemegy azzal a sokat hirdetett felhívással, hogy támogassuk a helyi terméket, a helyi termelőt, a helyieket alkalmazót, a helyben adófizetőt. Hisz a piacon viszonteladók nemcsak nagybani lerakatokból szerzik be termékeiket, de háromszéki gazdák zöldségeit, gyümölcseit is árusítják. És ami még ezeknél is fontosabb, az a több ezer itt élő óhaja: azt akarják, piac maradjon ott, ahol negyven éve piac működik. Veszteséges a lakónegyedi kicsi piacok fenntartása, a néhány bódé, asztal nem hoz eleget a konyhára - szólnak a felszámolás melletti érvek, ám talányos, mi okozza a hiányt, hisz bérleti díjat fizetnek (nem is keveset), akik itt árusítanak, sőt, az elhasznált villany, víz költségeit is ők állják. Gyakorlatilag a takarításon kívül más felelősség, kiadás nem terheli a fenntartót, s ha az évek során nem sorvasztják el az itteni kereskedelmet, engedélyezik a sajt és hústermékek forgalmazását is, még nagyobb lehetne a város bevétele. Lejárt a butikos kereskedelem ideje - nyilatkozta ugyancsak az alpolgármester, pedig aki szétnézett a világban, tudja: nagyvárosok piacain, vásárcsarnokaiban is ott díszelegnek az asztalok mellett a bódék, ezekben árusítják a különböző élelmiszereket, többnyire ínyencségeket, helyi kis- és nagykereskedők termékeit. Az idősek ugyancsak nagy számban laknak a negyedben - lakossági fórum összehívását kérik, a helyszínen, mert nem mindenkinek könnyű lecockázni a városházára, ahogy a nagypiac is szinte elérhetetlen távolságra esik azok számára, akiknek nincs gépkocsijuk, hisz arrafelé még autóbusz sem jár. A városközpont forgalmi rendjének átalakítására összegyűlt háromezer aláírás, és új tanulmányt rendelt a polgármesteri hivatal, egy lakónegyedben élő ezer polgár óhaját azonban nem hajlandóak tudomásul venni. Mert már eldöntötték, és ők, akik szavazataink jóvoltából kerültek a tisztségbe, mégiscsak jobban tudják, mi szolgálja érdekeinket (érdekeiket?). Megvan immár a bélyeg is: aki a változás ellen szól, az a fejlődést akadályozza. De ha már nevünkben, képviseletünkben hoznak döntéseket, talán azt a kérdést is feltehetnék: biztosan ez a jó irány? Ezt a fejlődést akarjuk? Ez szolgálja közösségünket? FARKAS RÉKA