Háromszék, 2018. október (30. évfolyam, 8512-8537. szám)

2018-10-09 / 8519. szám

Háromszék 2018. OKTÓBER 9., KEDD KÖZELET ÜNNEPELTEK A SEPSISZENTGYÖRGYI EVANGÉLIKUSOK Jubileumi hétvége ! Húsz esztendővel ezelőtt volt a Sepsiszentgyörgyön Libocban emelt evangélikus-lutheránus templom szentelő-avató ünnepsége, amikor néhai Mózes Árpád püspök jelenlétében megszólalt a külsejében-belsejében megnyerő szépségű új templomharang együttese - a most vasárnapi hála­adó istentiszteleten elismerő oklevélben részesültek mindazon személyiségek, akik valamelyest részesei voltak a templomépítésnek: Makay Tamás tervező, Incze Sándor ny. református esperes, Csatlós Huba építészmérnök, Bartha János vállalkozó, Pál Gyula közgazdász, Zsák József építőmester és az egyházközség jelenlegi lelkipásztora, Zelenák József esperes, püspökhelyettes.­­ KISGYÖRGY ZOLTÁN »A vasárna­­pi istentiszteletet megelőzően szombaton gyülekezeti hétvé­gére gyűlt össze a város evan­gélikus-lutheránus közössége a sepsikőröspataki Diakóniai Központban, hogy emlékezzen temploma építésének jubileu­mára, s hogy meghallgathassák a családi nap üzenetét-jelentő­­ségét. Szegedi László kőhalmi református lelkipásztor, egy­házkerületi missziói előadó családról szóló előadását. A jelenlevőkkel együtt hangzott fel a Hozzád száll az énekem. Nagy Adél evangélikus lelkész a 127. zsoltár zarándokénekét olvasta áhítatában: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fára­doznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Zelenák József régi kedves kollégájaként üdvözölte az ün­nepi előadót, aki alkalmi be­szédét éppen a hétvégén zajló hazai referendum témakörére hangolta, kiemelve nemcsak egyháza, hanem a történelmi egyházak klérusának témakör­rel kapcsolatos, sejthető egy­behangzó véleményét. Ótesta­­mentumi történetből (Mózes I. 34) vezette le azokat a szigorú szabályokat, amelyeket min­den magyar családnak be kell tartania: apának, anyáknak és a felnövekvő gyermekeknek is, hogy a közerkölcs élő megtar­tóerőként ványolhassa egybe a szétszakíthatatlan családot mint élő sejtet, egyetlen olyan közösséget, amelynek útján haladni kötelesek vagyunk. Az előadó a saját egyházközségé­nek szórványkollégiumában évek óta felnevelt keresztyén fiatalok körében tapasztalt igaz történetekkel támasztotta alá a bibliai tanítás igazát, a családi nevelés reguláinak megkerül­hetetlenségét, célzott a vegyes házasságok bibliai szigorára: csak a bibliai tükörbe nézve igazodhat el bárki a család nél­külözhetetlen megtartó szigorá­nak kérdésében! - jelentette ki. Vasárnap úrvacsoraosztás­sal egybekötött hálaadó is­tentisztelettel és szeretetven­­dégséggel zárult a kétnapos gyülekezeti hétvége, amelyet ünnepet köszöntő műsorszá­mok tettek emlékezetessé.­­ Reménytelennek mutat­kozó kezdeményezésnek tűnt huszon-egynéhány esztendővel ezelőtt, hogy valaha is új evangé­likus templom épülhessen a me­gyeszékhelyen - elevenítette fel a kezdeteket Incze Sándor nyu­galmazott református lelkipász­tor, volt esperes. - Nagyszámú evangélikus közösség telepedett a barcasági falvakból városunk­ba. Teológiai kortársamat, Mózes Árpád későbbi püspököt erről az álomnak tűnő tervről nem kellett meggyőznöm. Ezt jelez­tük Orbán Árpád akkori me­gyevezetőnek és Albert Álmos polgármesternek jómagam és Bartha János, az állami gazdaság mérnök-igazgatója­ van, akinek építeni - mondtuk -, és a helyet is megjelöltük. Nekünk, négy történelmi magyar felekezet­ihez tartozóknak szökött csírába tehát az akkor álomnak tűnő elképzelésünk, s ma - Istennek hála - áll a csodálatos istenháza, sokak lelki mentsvára, városunk büszkesége. A nap meghívottja, Szegedi László Kis közösség ünnepe Sepsibodokon KISGYÖRGY ZOLTÁN : Az unitá­rius egyház megalakulásának és a vallásszabadság kikiáltásá­nak 450. évfordulóját ünnepük Erdély-szerte a legkisebb egy­házközségekben is. Idén Kálno­kon az úrvacsoraosztással egy­bekötött őszi hálaadásünnepen emlékkopját állítottak a hármas eseménynek. A Ráduly Zoltán helybeli faragómester készítette emlékjelen ez a felirat olvasható: „1568-2018. Az egy Istené a dicső­ség, az előttünk járóké az áldozat, a miénk a megtartás.” Szombaton az alig hatvan lelket számláló, Kálnokhoz tartozó bodoki unitá­rius leányegyházközség hívei is hálaadó istentiszteleten emlékez­tek a jubaeumra, amelynek tisz­teletére a kis közösség felújíttatta időviselt templomát. Virággal volt tele az úrasztala, őszi termé­nyekkel és színes gyümölcsökkel a gondnok, Deák Ferenc hagyo­mányos őszi kosara. 133 esztendővel ezelőtt, októ­ber 4-én avatták-szentelték fel ezt a templomot, amikor százhúsz tagja volt a filiának - emléke­zett a több mint egy évszázados eseményre szószéki szolgálatá­ban Szabó Adél, a kálnoki anya­egyház lelkésze. A kívül-belül megújult templom munkálatai közel 26 ezer lejbe kerültek. A főhatóság támogatása mellett benne van a kis közösség 10 ezer lejes adománya is - tudtuk meg Deák Ferenc kurátortól. „Sem­mi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgése­tekben minden alkalommal há­laadással tárjátok fel kívánságai­tokat az Isten előtt” - hangzott a továbbra is biztatást sugárzó ünnepi ige (Filippi 4.6) a 451. esztendő maréknyi élő és vallá­sához ragaszkodó gyülekezeté­hez, amelyben ebben az évben újszülöttet is kereszteltek Deák Mátyás személyében. Úrvacsorában részesítet­ték lakásán Nemes Dénes kál­­nok-bodoki unitárius lelkészt, egykori díszítő-fafaragót, aki ebben az esztendőben lépett életének 105. esztendejébe. A kis gyülekezet ünnepe szere­­tetvendégséggel zárult. A SZERZŐ FELVÉTELEI ■ kármentő ■ Van olyan... ...hogy az élet überel. Megfejeli a legabszurdabb abszurdot. Mit mond a Wikipédia? Abszurd: „...képtelen, lehetetlen, értelmetlen, esztelen.” Továbbá az idevágó irodalomról: „...Lehetetlen helyze­tek bírálatáról s ezekkel szembeni erkölcsi magatartás kialakítá­sáról van szó, a dialógusokban nagy szerephez jutnak a képtelen­ségek és logikai hibák.” No, akkor most térjünk vissza hétköznapi életünkbe, való vilá­gunkba! Kedves ismerősöm kálváriájára. Röpke pár hét leforgása alatt két esztelen történet szereplőjévé vált. Első: de szerettek volna telekkönyveztetni egy területet a nagyapja nevére. Irány a földmérő cég, a cégtől kimennek, felmérik, összeállítják a doku­mentációt. Beadják a hivatalba, kiderül, hogy a régi telekkönyv­be kisebb terület van beírva, mint amekkorát felmértek. Kezdik elölről. Hivatal, fizetnek, újra beadják a papírokat, kiállítják a te­lekkönyvet. De hoppá! Nagypapa két különböző néven szerepel. A személyiben románul, a többi papíron magyarul. Nagypapával és két tanúval mennek a közjegyzőhöz. Mire a két tanú? Hát igazol­ni, hogy nagypapa egy és ugyanazon személy. Fizetnek megint, vissza a kataszteri hivatalba, új kérelem a telekkönyv kiállításá­ra, amelyet aztán végre-valahára kézhez kapnak. Ez csak ennyi, és csak bemelegítő a következő történethez. Ismerősöm házat szeretne vásárolni egy közeli kis faluban. A tulajdonosok szerint a papírok rendben, édesanyjuk után négy lány az örökös. Következik a ház energetikai felmérése, kiutaz­nak összeszedni az adó kifizetéséről szóló bizonylatokat. Nem egy alkalommal ám, többször, merthogy a hivatalban Z.-ka pont nincs ott, és ha Z.-ka nincs ott, megáll az élet. Sokadjára ez is megoldódik, innen irány a közjegyző, ahol is kiderül, hogy a telek­könyvben szerepel két haszonélvező. Hogy kik ők, rejtély, csak annyit tudni róluk, hogy rég meghaltak. Mi a teendő? Megszerez­ni a halotti bizonyítványokat. Nem találják, átutaznak egy másik faluba, ahová régebb tartoztak, ott sem találják. Az egyik örökös rábukkan egy levélre, amellyel igazolni lehet, hogy a haszonél­vezők meghaltak, ki lehet őket törölni a telekkönyvből. Autóba vissza, be a városba a kataszteri hivatalhoz. Hiába, a levél nem elég, kellenek az eredeti halotti bizonyítványok, vagy be lehet perelni őket. A halottakat!!! Ez ötezer lej, és kb. két év, amíg köz­­lik, hogy a két halott tényleg halott. Megszületik a döntés: nincs szellemlények elleni per, nyomoznak tovább a bizonyítványo­kért. (Idáig követhető? Sebaj, nekem sem sikerült elsőre!) Szóval: vissza a faluba, ahol a megvásárlásra váró kis lak áll. Hosszú kutakodás után találnak valakit, aki emlékszik, mikor születtek a nem létező haszonélvezők, de csak az egyikről tudja, mikor halt meg és hol van eltemetve. Már ez is valami, egy nyomon el lehet indulni. A másikról hátha a pap majd többet tud. Csakhogy most nem fogadja őket jöjjenek vissza, amikor fogadóórája van! Sebaj, az autó még bírja, az ismerősöm is, én eddig már megfojtottam volna valakit... Visszamennek másnap, és mit ad Isten, megtudják végre, hogy második halottjuk mikor és hol távozott az égiek­­hez. Autóba be, városba be, ahol kiderül, hogy csak rokon vagy az egyik örökös kérheti ki a rég áhított bizonyítványt. Vissza a faluba, hosszas rábeszélés után örökös néni autóba, városba be, kérelem megírva, de huszonnyolc napba telik, amíg kézhez kapják a papírokat. Huszonnyolc nap­­ ugyan már, mit számít ezek után? Egy hónap múlva néni után falura, nénivel városba, és­ tatatatam... közben a halotti bizonyítványok! Néni autóval és hálás köszönetekkel hazaszállítva. Itt a vége, nem mese, és nem tréfa a fele se. Ismerősöm azóta boldog tulajdonosa a kis falusi háznak. És érdekes módon az idegei is rendben vannak. De az a sanda gyanúm, hogy egyelőre nem lesz kedve Beckettet, Ionescót vagy esetleg Mrozeket olvasni. Esetleg valami jó romantikus még szóba jöhet... LÁSZLÓ ZSUZSA Kevesen szavaztak Háromszéken A másik végletet, az „alulteljesí­tők” listáját Lécfalva vezeti 1,93 százalékos részvétellel, itt csak 3 helybeli és hét máshonnan érkezett adta le voksát. Ezt kö­veti Fotos, ahol a 300 szavazásra jogosultból hatan (2 százalék) nyilvánítottak véleményt, illet­ve Köpec a 2,17 százalékos (19 szavazó) aránnyal. Rétyen 2,31 százalékos volt a részvétel (27-en voksoltak), Középajtán 2,53 szá­zalék (16 szavazó), Nagyajtán 2,6 százalék, azaz 19 személy járult az urnákhoz. E bolyba tartozik Kisbacon is 13 szavazójával (2,87 százalék), illetve Kisborosnyó a 2,9 százalékkal. A városok közül csak Ko­­vászna haladta meg a megyei átlagot, elsősorban a pótlistá­kon szavazóknak köszönhető­en, majd kétszer annyi (903) máshonnan érkező voksolt, mint helybeli (593), így jött ki a 16,79 százalékos arány. Sep­siszentgyörgyön 7,91 százalék nyilvánított véleményt, Kézdi­­vásárhelyen 5,77, Baróton 5,21 százalék. A háromszéki települések több mint felében (75) a me­gyei átlag alatt maradt a rész­vétel, és alig 11 helyen haladta meg a 20,9 százalékos országos átlagot.

Next