Háromszék, 2018. december (30. évfolyam, 8564-8584. szám)
2018-12-03 / 8564. szám
aromsze 2018. DECEMBER 3., HÉTFŐ KÖZÉLET Ál hazafiak zavarták meg a színházi bemutatót Nem várt vendégek is érkeztek a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház Nem éppen 1918 (Nu chiar 1918) című előadásának ősbemutatójára, miután Dan Tanasa blogger pár nappal ezelőtt nyilvánosan kifogást emelt az ellen, hogy a sepsiszentgyörgyi román színház ezzel a Székely Csaba által írt komédiával ünnepli a centenáriumot. A brassói rendszámú buszokkal érkező, román népviseletbe öltözött emberek nemzeti színű zászlókat lobogtattak és hazafias dalokat énekeltek a színház előcsarnokában, de az előadásra nem maradtak, annak ellenére, hogy több néző is felajánlotta nekik a jegyét. NAGY B. SÁNDOR : Sajtójelentések szerint a brassói Calea Neamului (Nemzet Útja) egyesület tagjai zavarták meg a román színház bemutatóját. Anna Maria Popa, a színház igazgatónője az előcsarnokban fogadta és arra kérte őket, ne keltsenek gyűlöletet a két közösség között, akik megpróbálnak békésen együtt élni. „Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy semmi probléma nincs ezzel az előadással, minden normálisan zajlik nálunk, csak ők keltik a feszültséget” - mondta lapunknak az igazgatónő, hozzátéve: nem ő hívta ki a rendőrséget a színházhoz, hanem az egyik néző, aki látta, hogy egyedül próbál párbeszédet kezdeményezni mintegy ötven mérges emberrel. A tiltakozók szószólója a Calea Neamului szervezet brassói vezetője, Mihai Tirnoveanu volt, aki a helyszínre érkező csendőröknek elmondta: Székelyudvarhelyen ünnepelték a nagy román egyesülés centenáriumát, és azért kanyarodtak Sepsiszentgyörgy felé, hogy kifejezzék nemtetszésüket az ünnepi előadás miatt. A tátakozók sérelmezték, hogy a centenárium alkalmából a sepsiszentgyörgyi színház magyar szerző darabját mutatja be, és azt is, hogy az előadás plakátján magyar zászló színei is láthatóak. Az előadás kezdésekor a hangoskodó csoport még az előtérben volt, így a bemutatóra érkező nézők a színház hátsó bejáratán tudtak bejutni az előadásra, amelyet a társulat végül zavartalanul megtarthatott. A tiltakozók a csendőrök megérkezése után békésen távoztak az épületből. „Vajon hol voltak ezek a nagy »hazafiak« az Andrei Mureşanu Színház által szervezett eddigi eseményeken, kiállításmegnyitókon, könyvbemutatókon, ennek a darabnak a felolvasószínházi előadásán, más előadásainkon, amelyek közül egyesek helyi eseményeket is feldolgoztak? Hol vannak ők, amikor a közösségért, a körülöttünk élő emberekért kellene tenni valamit, amikor próbálunk szebb jövőt építeni a gyermekeinknek? Hol vannak, amikor szép, civilizált dolgokat kellene elvégezni egymás iránti tisztelettel, egészséges párbeszéd által?” - írja Anna Maria Popa az eset kapcsán Facebookoldalán. Lapunk érdeklődésére az igazgatónő kifejtette: a bemutató végül nagyon jól sikerült, a közönség jól fogadta az előadást, és sajnálja, hogy a tiltakozók közül senki nem fogadta el a nézők által felajánlott jegyeket - ugyanis már jóval a bemutató előtt minden jegy elkelt -, hogy megtekintse az előadást és meggyőződjön: semmi kivetnivaló nincsen ebben a darabban. „Valójában nem is tudták, hogy mi ellen tiltakoznak, a kérdéseimre úgy érveltek, hogy elkezdtek nagyon hangosan énekelni” - tette hozzá az intézményvezető. A Nem éppen 1918 (Nu chiar 1918) című drámát Székely Csaba a centenárium alkalmából írta, az előadás rendezője Cristian Ban. A produkció létrejöttét a kulturális és nemzeti identitás minisztériuma is támogatta, de mégsem került fel a prefektúra évfordulós eseményei listájára. FOTÓ: BARTHA RÉKA Tiltakozók a színház előcsarnokában - az előadás nem érdekelte őket BORBÉLY IMRE ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Nemzetépítés ellenszélben Borbély Imrére, a tavaly januárban elhunyt politikusra, a magyar nemzeti ügyek elkötelezett harcosára emlékeztek pénteken este egy sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón. Munkássága feldolgozására, kiadására fia, Borbély Zsolt Attila (fotó) vállalkozott, aki elhozta az életműből eddig megjelent három kötetet, és szólt a készülő további kettőről is. FARKAS RÉKA » Édesapja halála után úgy érezte, rá hárul a felelősség, hogy hozzáférhetővé tegye gondolatait, eszmei örökségét - mondta felvezetőjében Borbély Zsolt Attila. Politikai pályájának legfontosabb állomásait ismertetve nemcsak Borbély Imre nemzetről szóló gondolatait vázolta, de közelmúltunk történelmét is felidézte: 1989-et, amikor Tőkés László mellett állt Temesváron, a legnehezebb időszakban is, majd egyik fő szószólójává vált a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának, amely három törvényhozási ciklusra eltiltotta volna a kommunista nómenklatúra és a politikai rendőrség tagjait a politikai szerepvállalástól. Szólt RMDSZ-es pályafutásáról, elnökségi tagként, képviselőként a magyarság romániai társnemzeti státusát és Románia föderalizálását szorgalmazta. 1992-ben értelmi szerzője volt az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket először az RMDSZ programjába emelő Kolozsvári Nyilatkozatnak, de felidézte a szövetséggel történt szakítása körülményeit is, és hogy utólag hibának bizonyult 1996-os függetlenként indulása. Politikai „kivégzését” követően a Magyarok Világszövetségében folytatta tevékenységét, több fontos konferenciát szervezett, és szerepet vállalt a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás kezdeményezésében is, amely ugyan nem érte el a szükséges küszöböt, de nem tartották kudarcnak, mert hozzájárult egy tanulási folyamathoz, végre a magyarországi választókhoz is eljuthatott hangsúlyosan, hogy az ország határain kívül is élnek magyarok. Az eddig megjelent könyvekről szólva Borbély Zsolt Attila elmondta, az első, a Harc a nemzet érdekében című egy Tóth Károly Antallal folytatott hosszabb beszélgetésből született, amely Borbély Imre maximalizmusa miatt nem jelenhetett meg életében - mindig került még egy téma, amelynek utána akart nézni, egy írás, amelyre hivatkozni kellett, talált valami csiszolandót a szövegen - így aztán fiára maradt, hogy halála után kötetekbe szerkessze az elhangzott gondolatokat. A második könyv, az Úr és úr egy emlékkötet, amelyben Borbély Imre barátai, harcostársai idézik fel alakját, munkásságát, az írások objektív és szubjektív tisztelgések. Az idén októberben megjelent harmadik kötet, a Magyar nemzetépítés Borbély Imre tudományos igényességgel megírt nemzetstratégiai eszmefuttatásait tartalmazza. Mint Borbély Zsolt Attila fogalmazott, édesapjával együtt vallották Max Weber elméletét, aki azt állította, a tudomány nem alkalmas arra, hogy értékeket rangsoroljon, de ha rögzítünk egy erkölcsi vagy politikai értéket, a tudomány segíthet abban, hogy stratégiákat dolgozzon ki ennek érvényesülésére. „Pontosan ezt tette Borbély Imre, számára a fölérendelt érték a magyar nemzet Kárpát-medencei egysége volt, egész életében azon gondolkodott, miképpen lehet ezt a szétszaggatottságot áthidalni, mindent megtenni azért, hogy úgy mozogjon, mint egy akarategységben levő közösség” - hangsúlyozta zárásként Borbély Zsolt Attila. Rendkívüli jogorvoslatot kértek » SOCHOM ISTVÁN » Beke Csilla, Beke István felesége Facebook-bejegyzésben közölte: „Ma három éve, hogy elkezdődött a kálvária, Szent András napján, amikor is keresztapám felköszöntésén kívül egy beteglátogatásra készültünk, de mindezek elmaradtak »a bombarobbantás okán«. Ennek a »bombának« a hatása kimerült a lakosság manipulálásában, a közvélemény teljes félrevezetésében és az emberek megfélemlítésében. Megalkották az évszázad »terrorista ügyét«, röhejessé téve egy ország nyomozó hatóságát, igazságszolgáltatását, és megnyomorították ártatlan emberek, családok, nagyon sokak életét, bizonyítékok hiányában, időhúzásra játszva.” Mint írja, először ugyanannyi napra ítélték el őket, amennyit letöltöttek velük, majd öt-öt évre, amiből, ha leszámoljuk az eddig letöltöttet, a munkát, a fogvatartási körülményeket, a jó magaviseletét, a jövő esztendő törvényesen is elhozhatja a szabadulásukat. Jogállamban nem történhetett volna meg a tisztességtelen eljárás, a bizonyítékok hiányában való elítélés, a jogi besorolás megváltoztatása (nem azért ítélték el őket, amiért megvádolták), hogy bezárásuk után négy hónappal indokolták meg az ítéletet, akadályozva a védelmet az utolsó védekezési lehetőségében, az óvásban is. megalkották az évszázad „ terrorista ügyét", röhejessé téve egy ország nyomozó hatóságát „Az óvás az ítélet törvényességére vonatkozik - folytatja Beke Csilla -, és annak megsemmisítését, István és Zoltán felmentését, illetve az óvás ideje alatt a büntetés felfüggesztését kértük. A »tett«, amiért elítélték őket, nem összesíti a bűntény alkotóelemeit - a 2004/535-ös törvény 32. cikkelye (3) bekezdésének a pontja szerint -, amelyre az egyetlen különleges jogorvoslati lehetőség a felülvizsgálat utáni megsemmisítés, hiszen a vádlottakat olyan tettért ítélték el, amelyet a büntetőjog nem ír elő.” Szerény ünnep fagyban ! » Siettek is a szervezők, a többméteres piros-sárga-kék zászlóval vonulók be sem érhettek a térre, és már felcsendült a himnusz, majd egy miniszterelnöki üzenet, két rövid beszéd, néhány ima, és kezdődhetett a hosszan elnyúló koszorúzás. Többen értetlenkedtek a korai időpont miatt, hisz szombat és szabadnap volt, nehezen megmagyarázható, miért kellett a fagyos, korai órára időzíteni az ünnepet. A prefektus magyarázatából kiderült, a kényszer szülte, Hargita megyéből kellett „kölcsönkérni” a katonazenekart, és ők csak ekkor jöhettek, később otthon kellett helytállniuk. S bár gyorsan túlestek a hivatalos ünnepen, késett a 10 órára ígért légi parádé, 10 óra helyett 12 órakor jelentek csak meg a sokak által várt repülőgépek.