Háromszék, 2019. január (31. évfolyam, 8585-8608. szám)
2019-01-03 / 8585. szám
2019. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK KÖZELET aromsze Tizenöt éves a Snaps Élménydús hangversennyel ünnepelte a Snaps Vocal Band működésének 15 éves jubileumát a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében karácsony előtt. Cserkész Emese nagyon sok egykori zenésztársát meghívta erre a fellépésre, hogy a közel kétórás eseményen valamennyi felállásában megszólalhasson az együttes, miközben a háttérben az elmúlt másfél évtized koncertjeit, turnéit, próbáit felidéző fotókat vetítették. Közös múltidézés 1 . NAGY B. SÁNDOR » Egy rövid koncertfelvétel bejátszása után Cserkész Emese, a Snaps Vocal Band vezetője köszöntötte a közönséget, mondván, hogy objektív okok miatt, kényszerűségből kellett elvállalnia a műsorvezetői szerepet, de végül is örül neki, mert jó érzés újra közönség elé hívni egykori társait, és mesélni a nézőknek arról a rengeteg élményről, melyet alkalma volt átélni ezek mellett az énekesek, zenészek mellett. A dalok felvezetőjében sok mindent megtudhattunk az énekkarról, a különböző tagcserékről, turnékról, koncertekről, de az igazi élményt a zene adta, mely játékosan-érzelmesenmagasztosan csendülve átjárta a lelkünket, és újra hálássá tett bennünket azért, hogy azt a gospelformációt hallgathatjuk, mely Luiza Zan meghívott énekesnő szerint egyedülálló az országban. Az együttes 2003 decemberében, a háromszéki kórustalálkozó alkalmából alakult a szervező Kerezsi Mária felkérésére, aki kevés fellépő lévén - felvetette Cserkész Emesének az ötletet, hogy szervezzen egy kórust fiatal énekesekből. így állt össze a Snaps Vocal Band tizenegy alapító taggal, akikhez csakhamar a tizenkettedik is csatlakozott. Nem kellett sokáig várniuk a sikerre, 2005-ben ugyanis már 47 koncertjük volt itthon és Magyarországon, és még ugyanebben az évben Szardínia szigetére is meghívták őket. Mivel a fiatal tagok sorra elkerültek a városból, a felállás állandóan változott, de közben egyre ismertebbek lettek, egy emlékezetes szentgyörgyi koncert után pedig Luiza Zannal is elkezdődött máig tartó sikeres együttműködésük. A zenekarvezető az énekkar nevéről is mesélt. Amikor Mária néni megkérdezte, hogy mi lesz a nevük, már nyomdában voltak a plakátok, azonnal kellett dönteni. Cserkész Emese az épp előtte lévő kottából próbált inspirálódni, ahol a „Finger snaps” (ujjakkal csettinteni) zenei utasítást olvasta. A Finger kifejezés magyarul nem hangzik túl jól, így lett csak Snaps a nevük, ami szerencsés választásnak bizonyult, mert azontúl, hogy hangzatos és találó név egy gospelcsapathoz, mindenhol megértették Szardíniától Portugáliáig. A koncert végén minden egykori tagot színpadra szólított a műsorvezető, hogy átadjon nekik egy emléklapot és egy fotóalbumot a zenekar történetéről. Ő maga egy pirosfekete színekre festett csengőt kapott ajándékba az egykori tagoktól. A záródalokat minden jelen lévő énekes együtt énekelte, a közönség pedig állva tapsolt. Lujza Zan, akinek hangját ezúttal is megcsodálhatta a szentgyörgyi közönség, a koncert végén megjegyezte: 15 évig egy duót vagy egy házasságot is nehéz életben tartani, nemhogy egy állandóan változó együttest, ezért gratulál Cserkész Emesének ezért a vállalkozásért. Jelenről, jováról Cserkész Emese lapunknak elmondta, szíve csücske a Snaps, és bízik benne, hogy ez a nézőtérről is érzékelhető. Hangsúlyozta, évekig ingyen léptek fel, és ma sem a pénz mozgatja ezt a projektet, hanem a lélek. A kórusok megszokott programjától eltérően ők nem szoktak hetente kétszer több órán át gyakorolni, ő maga mindig arra törekedett, hogy ne munkahelynek érezzék a tagok a közös zenélést, hanem hobbinak. Talán ezért is volt annyi változás a Snapsben, szabadon jöhettek-mehettek az énekesek, mindenki csak akkor szállt be, amikor kedve és ideje volt hozzá. Az elmúlt 15 év alatt közel 60 tagja volt a csapatnak. Ma kevesebben vannak, mint az alakuláskor, mert így könnyebben tudnak utazni, turnékat szervezni, és programjaikat is könnyebb így összeegyeztetni. „Néha hónapokig nem is találkozunk, mert mindenkinek sok más teendője is van, de amikor sikerül összegyűlni, nagyon intenzíven próbálunk, csak erre figyelünk” - mondta el lapunknak a zenekarvezető. Amikor legszebb élményeiről faggattuk, Cserkész Emese a szardíniai fellépésekről mesélt, ahová évek óta visszahívják őket. Mint mondta, minden alkalommal hozott onnan egy kaktuszgyökeret, egzotikus szálláshelyükről pedig fotókat készített - így egyre komolyabb kaktuszgyűjteménye van, és a képeken nagyszerűen lekövethető, hogy hogyan változott az ottani környezet az évek során. A legszebb koncertélményei Luiza Zanhoz kötődnek, mondta lelkesen. „Amit éneklés közben átélhet mellette az ember, azt nem lehet szavakba önteni” - fogalmazott. A jövőbeni terveik közül egy 2019 májusára tervezett brassói koncertet emelt ki, ahol egy nagyszabású gospelfesztiválon lépnek fel, és elárulta, hogy egy Szentgyörgyön készülő színházi előadásban is közreműködnek majd. Cserkész Emese több alkalommal is dolgozott már színházban, a kézdivásárhelyi szilveszteri produkció, az Ibusár zenei vezetője volt, és sok más zenei projektet - Voces női kar, Mini Snaps, Sepsi Kamarazenekar - is működtet, melyek fontos színfoltjai a sepsiszentgyörgyi zenei életnek. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE A Cábor Árott Teremben ünnepeltek kármentő BSB—M Téli alkonyatban hazafelé Tf~%otladozom hazafelé a sötét Mihai Viteazul téren, és nem tuddom, kit szidjak inkább. A telet nem lehet, mert egyrészt hi- tLlába, másrészt a hó legalább világít egy kicsit, harmadrészt szeretem is, feltéve, hogy valóban tél, hóval, és nem valamilyen esős, sáros vagy poros átmeneti idő, amit a klímaváltozás hozott ránk, az élőhelye iránt bűnösen közömbös emberiség szégyenére. Szóval, botladozom. Ugyan reggeli természetű vagyok, de hát télen rövidek a nappalok, munkába menet meg sokszor jövet is sötétség van, ami önmagában nem baj, amióta közvilágítás is van a világon. Csakhogy nálunk, Sepsiszentgyörgyön ez igen egyenlőtlenül van kiépítve. A Mihai Viteazul téren például szinte semmit nem érnek a pár éve felszerelt lámpák, azok sem, amelyek még a helyükön vannak, mert olyan is akad, amelyik odább költözött, habár ott sem teljesít jobban. A maroktelefonon van lámpa, csakhogy azt kézben kellene tartani, és a tessék-lássék lepucolt gyalogjáró felületeken a drága készülékkel együtt könnyen földhöz vághatja magát az ember. Hátul, a tömbházak mögött jobb a világítás, de lejtős és csúszós a járda, emiatt - a csont- és telefontörés elkerülésére, az autós forgalommal dacolva - sokan járnak a jóval szárazabb úttesten. Ez is rossz megoldás, de olykor kevesebb kockázattal jár, mint a szabálykövetés. Az utcákon amúgy több fény van, néhol olyan vakító, hogy akár hímezni is lehetne. De nem kézimunkázik senki a házak előtt, csak esetleg pazarlásra gondol. Vagy arra, hogy az erős égők felét ott kellene elhelyezni, ahol legfeljebb a csillagok pislákolnak a járókelők lába elé. Többek között a Bem utcában is csak az elhaladó gépkocsik lámpái, illetve az épületekből kiszűrődő gyenge világosság teszi, hogy hasra nem esik a munkából, bevásárlásból hazafelé tartó polgár. Ám ha véletlenül épp egy ajándéknak szánt pohárkészlettel töröli fel a kövezetet, nem a telet szidja, hanem azokat, akik nem teremtették meg a biztonságos közlekedés feltételeit, miközben az autózás mellőzésére buzdítanak. Ez is szégyen, és már a miénk. Uff, hazaértem. A lépcsőház bejárata elől már a sokadik rács is eltűnt, pedig a mi utcánk is nagyon világos - világos, hogy ez a módszer nem véd meg a tolvajoktól. Behúzom a sötétítőt, hogy a külvilágot kizárjam. Tervezgetem a téli szabadságot, és hirtelen osztrák települések jutnak eszembe, ahol lágy, meleg színű lámpák sugároznak épp a járáshoz elegendő fényt; csak a gyalogátjárókat világítják ki erős fehér égőkkel, hogy messziről az autósok figyelmét felhívják. Ott nem hordanak kézi lámpákat, és legfeljebb az időjárást szidják, mert a közvilágítást csak dicsérni lehet. Én is nagyon szeretném már dicsérni a sajátunkat, és meg is teszem, amint lehet. Illetve attól függ, hogy addig mit török el a munkahelyem és az otthonom között. DEMETER Z.ILDIKÓ Elektromos kapu a Szent Anna-tónál Elektromos beléptetőrendszert adtak át a Szent Anna-tónál Hargita és Kovászna megyei önkormányzati vezetők jelenlétében karácsony előtt. A természetvédelmi terület tulajdonosa, a lázárfalvi Szent Anna Közbirtokosság közösen a Pro Szent Anna Egyesülettel célul tűzte ki, hogy az emberek számára értékként továbbra is megtartsák a Szent Anna-tavat, figyelembe véve a jelenkor követelményeit és a múltbéli értékeket. Más fejlesztéseket is terveznek a tó és a Mohos tőzegláp körül, ezekről Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője nyújtott részletes tájékoztatást. Bővítik és rendszerezik a látogatás körülményeit: beléptetőrendszeren áthaladva állandó és szezonális parkolók állnak az évi 150-200 ezer látogató rendelkezésére, információs központ, büfé, ajándékbolt várja az érdeklődőket, menedékházat és kempingezőhelyet alakítanak ki. Különböző, lelátókkal ellátott tanösvényeket is kiépítenek a kráterek közötti nyeregben. Elmondta: továbbra is szükség van környezetbarát mellékhelyiségekre, a fürdőzésre és a piknikezésre vonatkozó tiltásra. A közeljövőben egy „székely dézsás-szaunás wellnessközpontot” alakítanak ki a gerincen, és télen-nyáron eszközöket biztosítanak a turistáknak ahhoz, hogy a nyeregből lejussanak a tóhoz. Az alapinfrastruktúra kialakítása után elektromos autókat is vásárolnak. (demeter) FOTÓ: KOCSIS JÁNOS