Háromszék, 2021. január (33. évfolyam, 9150-9169. szám)

2021-01-13 / 9157. szám

Háromszék 2021. JANUÁR 13., SZERDA KÖZÉLET BIOLÓGIAILAG LEBOMLÓ HULLADÉK Többévnyi előnnyel indul Háromszék Idén január elsejétől Romániában kötelezővé vált a biológiailag lebomló hulladékok komposztálással történő feldolgozása, esetleg újrahasznosítása. A témában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Ambrus József, a megyei hulladékgazdálkodási egyesület igazgatója tartott tájékoztatót a lécfalvi hulladékkezelési központnál, ahol kiderült: Háromszéken már közel három éve elindították a törvény által kötelezővé tett eljárást, melynek eredményeképp 2018 óta folyamatosan nőtt a külön gyűjtött és a lécfalvi létesítményben feldolgozott lebomló hulladék mennyisége. A SZERZŐ FELVÉTELE NAGY D. ISTVÁN . Tamás Sándor elmondta, a lécfalvi hulladékke­zelési központban az azt működ­tető Bihar megyei vállalat már 2017 októbere óta komposztál. 2018-tól vannak mérhető adatok a lebomló hulladék begyűjtésé­ről, valamint a komposztkészí­­tésről. Abban az évben 4150 ton­na lebomló hulladékot sikerült begyűjteni a megyéből, 2019-ben ez 6100 tonnára nőtt, míg 2020- ban 6700 tonnára. Az újrahasznosítható egyéb hulladék begyűjtése terén is je­lentős előrelépést tapasztaltak az elmúlt két évben, 2018-ban 4300 tonna érkezett a lécfalvi lé­tesítménybe, 2019-ben több mint 6300 tonna, majd tavaly ezerrel több, 7300 tonna. Ennek köszön­hetően a szemétként lerakott hulladék mennyisége folyamato­san csökkent. Tamás Sándor úgy vélte, a jó tájékoztatásnak és a menedzs­mentnek köszönhetően az embe­rek megértették a szelektív gyűj­tés fontosságát, illetve nagyobb hangsúlyt fektetnek a komposz­tálásra. A szelektív gyűjtésben Sepsiszentgyörgy és Kézdivá­­sárhely a municípiumok között országos szinten messze az első helyen áll, mindkét települé­sen harminc százalék fölötti az arány. Ezzel szemben az ország megyéinek több mint felében a biológiailag lebomló hulladék begyűjtése és feldolgozása nulla százalékon áll, a törvény hatály­ba lépése ott okozhat gondokat. Ambrus József, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület igazgatója szerint a fel­sorolt eredmények mutatják, mit is jelent az integrált hulladék­gazdálkodási rendszer. Ugyanis, ha bármelyik összetevő, a be­gyűjtő vállalatok, az egyesület, a megyei önkormányzat vagy a lécfalvi létesítmény működtetője hiányozna a láncból, nem lehet­ne ilyen a teljesítmény. A megyei önkormányzat nélkül nem len­ne infrastruktúra, az egyesület nélkül nem létezne koncepció, a működtető Eco Bihor nélkül a begyűjtők hiába törekednének arra, hogy a lebomló hulladékot is összeszedjék, a feldolgozás nem történne meg. Ambrus József kitért arra is, mit jelent a két város által a sze­lektív gyűjtés terén elért ered­mény a lakossági díjszabások tekintetében. A 2020-as adato­kat alapul véve, amennyiben a harminc százalék fölötti teljesít­mény (lebomló és újrahaszno­sítható hulladékok együtt) nem lenne, akkor a mostani 10 lej he­lyett városon személyenként kö­zel 18 lejt kellene fizetni havonta. Kis túlzással szólva, a rendszer hároméves működtetése egy hó­nap alatt 7,8 lejes megtakarítást jelent személyenként. Nem vártak a törvényre Ami a most hatályba lépett tör­vényt illeti, nem vártak erre, mivel már jóval korábban lát­szott, hogy a begyűjtésre ke­rülő hulladék mintegy 50-60 százalékát a lebomló teszi ki. Egyértelmű volt, hogy az újra­hasznosítható egyéb hulladék begyűjtése mellett a lebomlóval is kezdeni kell valamit. Ezért amint lehetőségük volt, 2017- ben elindították a lebomló hul­ladék külön gyűjtését, illetve a komposztálást a lécfalvi hulla­dékkezelő központban. A nagy áttörést az hozta, hogy a városi begyűjtők a magánházaktól ka­puról kapura haladva elkezdték külön összeszedni a biológiailag lebomló hulladékot, majd Sepsi­­szentgyörgyön és Kézdivásárhe­­lyen a lakónegyedekben is külön kukákat helyeztek el. Ambrus József szerint, mint minden kez­det, ez is nehéz volt, nem volt hi­ány a bírálatokból, de úgy tűnik, mostanra az emberek megszok­ták és alkalmazkodtak. Az igaz­gató ugyanakkor azt a kérést is megfogalmazta, hogy a lebomló hulladékot lehetőleg ne nejlon­­zacskóba téve dobják ki, vagy ha ragaszkodnak ehhez a megol­dáshoz, akkor a zacskó is legyen lebomló anyagból. Elmondása szerint a nejlonzacskóban elhe­lyezett szerves hulladék felhasz­­nálhatatlanná válik. Ambrus József továbbá arra is felhívta a figyelmet: a most ha­tályba lépett törvény, de az uniós irányelvek is előírják, hogy vi­déken egyénileg kell megolda­ni a komposztálást. Tisztában vannak azzal, hogy ez gond, hi­szen falun is egyre gyakoribb az olyan porta, ahol már nem gazdálkodnak, „angolgyep van”. A megoldás ezek esetében, hogy jelezzék a begyűjtőknek, akik kötelesek átvenni a lebomló hul­ladékot is. Ambrus József szerint ez egy kompromisszumos meg­oldás, mert bár a begyűjtők ele­get tesznek a lakossági kérésnek, ennek magasak a költségei, ezért a helyes út középtávon mégis­csak az lesz, hogy vidéken min­denki megtalálja a megoldást az egyéni komposztálásra. A lécfalvi hulladékkezelő központban egyébként az elő­állított komposztból virágföld készül, amit az Eco Bihor Kft. értékesít. Tisztességes, jogszerű bérezést követelnek ! » DEMETER VIRÁG KATALIN » Gyakran ismétlődő füttyszó és sziréna hangja nyomatékosítot­ta a megyei egészségügyi és szo­ciális intézményekben dolgozó küldöttek követeléseit, melyeket hangosbemondón olvasott fel Vasile Neagovici szakszervezeti bizalmi. Felidézte, a kormány az óév utolsó napján döntött arról, hogy január elsejétől befagyaszt­ja a közalkalmazotti béreket, a döntés hátrányosan érinti az egészségügyben, szociális ellá­tásban dolgozók bizonyos kate­góriáit is. Nehezményezte, hogy e kulcsfontosságú kérdésben konzultáció nélkül született ha­tározat. Az egészségügyben, szo­ciális ellátásban dolgozók mind­annyian méltó bánásmódot érdemelnek, de az ápolóknak, takarítóknak és más, alacsony jövedelmű alkalmazottaknak is joguk van a törvények szavatol­ta korrekt bérezéshez - mondta. „Elegünk van a be nem tartott ígéretekből”, „szégyen, szégyen” - kiabálták egyebek mellett a megmozdulás résztvevői. Vasile Neagovici arra emlé­keztette a kormány helyi képvi­selőjét, hogy 11 hónapon át egy eddig előzmény nélküli helyzet­ben biztosították a kórházak és szociális intézmények megfelelő működését, sőt, utóbbiak munka­társai arra kényszerültek, hogy 14 napra beköltözzenek az ellá­tottakhoz, míg a kórházakban so­kan túlóráztak, megfelelő ellátást biztosítva a betegeknek, fertőzöt­teknek. Azt is kiemelte, hogy az anyagi követelések mellett a mi­nimális munkakörülmények és a személyes felszerelések biztosí­tására egyaránt igényt tartanak. Kifogásolta ugyanakkor, hogy a különféle pótlékokat a három évvel ezelőtti fizetések alapján kapják a rendszerben dolgozók. Azt várják a kormánytól, hogy bírálja felül a bérek befagyasz­tására vonatkozó döntését. „31 év után nem vagyunk hajlan­dóak tovább várni!” - nyomaté­kosított a szakszervezeti elnök. Sepsiszentgyörgyhöz hasonlóan az ország többi megyéjében is tiltakozó megmozdulást szer­veztek tegnap az egészségügyi dolgozók, betegellátásban és idősgondozásban tevékenykedő szervezetek képviselői, s mint az a háromszéki sztrájkőrségen elhangzott, ez csupán az első lépés volt a tervezett akciókból, melyek célja, hogy jobb belátás­ra bírják a nemrég hivatalába lépett kormányt. városjára Kísért a múlt (2.) / A­ki sokat jár, sokat lát.­­ Ottfelejtett emlékeket például. Amelyekről most szó lesz, mJk nem nevezhetőek relikviának, értékük csupán történelmi szempontból bír jelentőséggel - bár nem kevéssel. Fél évszázadot meghatározóval csupán. Valamelyik tömbháznegyedi bolyongásom közepette találtam rá egy négyemeletes társasháznak a főúttól beljebb eső bejárata mellett a régi házszámozásra. A lépcsőházak azonosíthatósága fontos fogódzó lakók és postások számára egyaránt, bár nekik egy idő után már nem kell néz­niük a feliratot, anélkül sem tévesztik el a címet. Az ismerősét keresgélő viszont vakon tapogatózik elirányító híján, legfennebb következtetések alapján tájékozódik, ha ez az A lépcsőház, a mellette levő csakis a B lehet, és ebben nagy valószínűséggel nem is téved, ha a megfelelő számú tömbházat már sikerült azonosítania. Ez viszont néha nem egyszerű feladat, mert olykor a logika teljes mellőzésével számozták meg eleink a tömbházakat, a nagy román történészről és politikusról elnevezett sugárúton például a 9-es és a 13-as számú tömbház közt található meg a 22-es, túloldalt meg a 10-est követi az 1-es, 2-es, 3-as stb., aztán egy másik 10-es következik, bár az már egy másik utcához tartozik. Példa lenne még jó néhány, a lényeg, hogy alapos helyismeret hiányában komoly kihívás eligazodni a tömbházak közt. Ezért annyira fontos, hogy a lépcsőházak bejáratánál utcanévvel ellátott házszámozás legyen, ami régebb meg is volt, a termopános korszak beköszöntével azonban a komfort áldozatául esett a régi bejárati ajtóval együtt annak felirata is, pótlásáról pedig viszonylag kevés helyen gondoskodtak. Volt azonban egy időszak, amikor a tömbházak számozását nem az ajtó feletti üvegbetétre festették fel, hanem egy bádoglemezre, amelyet a bejárat mellett szereltek fel a falra. Ezek egy része már régen időszerűtlenné vált, hiszen a kommunista korszak utcanevei közül sok megváltozott (hogy még mindig nem elég, az külön értekezés témája lehetne), néhol azonban a régi azonosító tábla átvészelt harminc ron­gyos esztendőt, kissé kopottan, kissé megrozsdásodva, de még mindig jól olvashatóan. A László Ferenc utcában például ott éktelenkedik egy Múzeum sétány felirat, a tömbház lakóinak talán fel sem tűnik jelenlé­te, olyannyira belesimul a tájba. Ennél „szebb” azonban az a felirat, amelyet egy négyemeletes tömb­háznak a főúttól beljebb eső bejárata mellett találtam. B-dul 23 August, hirdette büszkén az egykor szebb napokat megért tábla, alatta házszám, tömbházszám, lépcsőház betűjele. Miért volt oly jelentős ez a dátum, hogy minden romániai városban valamelyik fontos utcát kellett elnevez­ni róla? A történelemkönyvek bőséggel (bár nem feltétlen objektivitás­sal) írnak „a haza fasiszta uralom alóli felszabadulásának” napjáról amint az 1974-ben megjelent a megyei újság címlapján szép nagy, piros betűkkel szedve vagy egy későbbi, 1983-as, szintén újságbeli meghatá­rozás szerint „a társadalmi és nemzeti antifasiszta és antiimperialista forradalom” évfordulójáról szintén szép nagy, piros betűkkel nyomtat­va. Végül már csak „népünk nagy nemzeti ünnepe” lett, de a kötelező felvonulások utolsó percig megmaradtak, miként a lehetetlen vállalások teljesítését ünnepélyesen megígérő táviratok is a legfőbb elvtársnak címezve, akkor is tudtuk, perverz színjáték az egész, de csak titokban, mélyen legbelül reméltük, egyszer úgyis le kell gördülnie a függönynek. Aztán véget ért valahogy az „aranykor” is, néhány tárgyi emléke figyel­meztet csupán, ami elmúlt, nem maradt nyom nélkül. Érdekes, hogy míg az Augusztus 23. utcanév mára már teljesen kikopott a köztudatból, a lakónegyedet még mindig régi nevén emlegeti a város népe. A Lenint pedig továbbra is egy nemzeti ünnepről elnevezett sugárút osztja ketté. Hiába, vannak dolgok, amik sehogy sem változnak... VÁRY O. PÉTER Ellenőriztek, bírságoltak A koronavírus-járvány megfékezésére hozott intézkedések be­tartatását folyamatosan ellenőrzik a rendőrök, általában csend­őrök és esetenként helyi rendőrök bevonásával. Hétfőn 9000 lej összértékben 45 bírságot róttak ki szabálysértésért - közölte a Kovászna megyei rendőrség tegnap. 21 kereskedelmi társaságot, illetve egyéni vállalkozást, 27 célállomást, köztük vendéglőket, parkokat, játszótereket ellenőriztek, és az éjszakai kijárási ti­lalom betartását felügyelték este 11 és hajnali 5 óra között. 784 célirányos ellenőrzést végeztek fertőzöttek, illetve elkülönítettek tartózkodási helyén, otthonában. (sz.)

Next