Háromszék, 2021. október (33. évfolyam, 9339-9359. szám)

2021-10-25 / 9355. szám

Háromszék 2021. OKTÓBER 25., HÉTFŐ KÖZELET KÉZDIVÁSÁRHELY Nő a koronavírusban elhunytak száma A céhes városban is napról napra nő a koronavírussal fertőzöt­tek, illetve a koronavírussal összefüggésbe hozható okok miatt elhunytak száma, az elmúlt héten péntekig hét személy hunyt el a kézdivásárhelyi városi kórház belgyógyászati osztályán, melyet ideiglenesen koronavírusos betegeket kezelő részleggé alakítottak. SOCHOM ISTVÁN » Az épület­szárnyban minden ágy foglalt és minden oxigéncsapra beteg van kapcsolva - tudtuk meg dr. Madaras Szilárd belgyógyász szakorvostól, az egészségügyi intézmény orvos igazgatójá­tól, aki megkongatta a vészha­rangot, és arra kér mindenkit, hogy aki még nem élt az oltás lehetőségével, tegye azt meg mielőtt még tarthatatlanabbá válik a járványhelyzet. Az or­vos igazgató elmondta: a hely­zet rendkívül súlyos, és ha még több beteg kerül kórházba, le­hetetlen lesz ellátni őket. A ne­gyedik hullám más megyékhez viszonyítva hozzánk később érkezett meg, mert a székely emberek mások és a megye is elszigeteltebb. Két héttel ez­­előttig még naponta csak két­­három pozitív esetük volt - hangsúlyozta az orvos igazgató -, de az utóbbi két hétben már naponta nyolc-tíz fertőzöttet azonosítanak. Szerencsére az esetek nagy része enyhe, ami azt jelenti, hogy a betegeket otthon lehet kezelni, ellenben ha megnövekedik a fertőzöttek száma, akkor a súlyos esetek száma is emelkedik. A belgyó­gyászati osztályt gyakorlatilag átalakították a koronavírusos betegek kezelésére. Tizennyolc oxigénreduktorral rendelkez­nek, és a beutaltak mind oxigé­nigényesek. Mivel problémáik voltak az oxigénellátással, oxi­génpalackokat vásároltak és oxigénkoncentrátorokat bérel­tek. Ugyanakkor segítséget kap­tak a megyei önkormányzattól és a megyei készenléti felügye­lőségtől. A szakorvos az oltással kap­csolatosan is kifejtette a véle­ményét. Elmondása szerint két olyan esetük volt, amikor az illetők be voltak oltva, mégis kórházba kerültek, de mind­kettőt hazaengedték már. A je­lenlegi beutaltak közül senki nincs beoltva, és mindenki sú­lyos állapotban van. „Azt tudni kell, hogy a betegségnek ebben a fázisában nincs varázsszer, gyógyszer, amely gyors gyógyu­lást hozna. Az oxigénellátásban tudnak segíteni, gyulladáscsök­kentőket és antibiotikumot kap­nak a páciensek. Az egyetlen megoldás az oltás, ami ingyenes és előjegyzés sem szükséges. Megkérnék mindenkit, hogy menjen és oltassa be magát, mert itt nem csak saját magát védi ezzel az ember, hanem hoz­zátartozóit is. Azt is szeretném tisztázni, hogy a jelenlegi sza­kaszban a fertőződés, illetve új­­rafertőződés már nem az utcá­ról és az üzletekből jön, hanem a vírus gyakorlatilag már any­­nyira elterjedt, hogy most már a szűk baráti kör fertőz minket újra” - összegezett dr. Madaras Szilárd orvos igazgató. ERDÉLYI CÍMER- ÉS ZÁSZLÓTUDOMÁNYI EGYESÜLET Erdélyi címerekről a szakmai világkongresszuson Az erdélyi rendek-vármegyék, székelyek és szászok-címer­használatáról tartott előadást Szekeres Attila István, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, lapunk munkatár­sa október 21-én, csütörtökön Madridban, az őfelsége, VI. Fülöp, Spanyolország királya fővédnökségével október 20-23-a között zajló, harmincnegyedik kiadásához érkezett Genealógiai és Címertani Világkongresszuson. FOTÓ: MIHAI-BOGDAN ATANASIU A egyesület egy tudományos civil szervezet, mely 2014- ben alakult Sepsiszentgyörgy székhellyel. 2015 januárjában vált hivatalos jogi személlyé Romániában, 2019-től tagja a Genealógiai és Heraldikai Világszövetségnek. Célja az erdélyi történelmi jelképek - címerek, pecsétek, zász­lók - kutatása, és a kutatási eredmények népszerűsítése romániai magyar és román nyelvű, magyarországi, va­lamint nemzetközi konferen­ciákon, romániai és külföldi folyóiratokban. Emellett te­matikus konferenciák szer­vezése, saját kiadványok megjelentetése. Az egyesület két konferenciát szervezett Sepsiszentgyörgyön (egyik nemzetközi), négy szakkönyv kiadásában volt partner, számos konferencián kép­viseltette magát előadással, köztük egy zászlótudományi világkongresszuson London­ban, egy nemzetközi címer- és zászlótudományi konferenci­án Lengyelországban, a Nem­zetközi Genealógiai Akadémia tudományos kollokviumán Varsóban, két kelet-európai címertani konferencián Mol­dova Köztársaság fővárosában Kisinyovban. Az egyesület emellett ab­ban a megtiszteltetésben ré­szesült, hogy megalakulása óta részt vehetett a kétévente megrendezett címertani vi­lágkongresszusokon, így volt ez 2016-ban Skóciában, ahol a szervezet elnöke a székely címerről értekezett, valamint 2018-ban Franciaországban, ahol Erdély címerének útja Magyarország címeréből Ro­mánia címerébe című elő­adásával szerepelt. A 2020- ra tervezett, de elhalasztott, Madridban most zajló címer­tani világkongresszuson A kora újkori Erdély társadalmi felépítésének címertani meg­jelenítése című előadásával jelentkezett Szekeres Attila. Mivel a Nyugaton és ten­gerentúlon rendezett világ­­kongresszusokon való megje­lenés igen költséges, ugyanő a Genealógiai és Heraldikai Világszövetség most tartott küldöttgyűlésén felvetette a hibrid kongresszusok szerve­zésének lehetőségét. Ameny­­nyiben a tudományos tanács által elfogadott előadás gaz­dája nem tud személyesen részt venni az ülésszakon, online jelentkezhessen be. A javaslatot értékelték, dön­tés egyelőre nem született az ügyben. A kongresszussal egy időben tartotta meg éves közgyűlését­ a Nemzetközi Cí­mertani Akadémia, melynek Szekeres Attila István levelező tagja. Előadás közben Ritka pillanatképek a budapesti forradalomról­ ­» NAGY D. ISTVÁN » A kiállítás a Liszt Intézet - Magyarország Kulturális Központja - sepsi­szentgyörgyi fiókja, valamint a Sepsiszentgyörgyi Evangéli­kus-Lutheránus Egyházközség jóvoltából vált megtekinthető­­vé. Olyan felvételekről van szó, melyeket eddig a nagyközön­ségnek nem volt alkalma látni. A megnyitón elsőként Zelenák József evangélikus esperes, házigazda szólt, a szeretet, a bizalom és az ünnep hármasa köré építve áhítatának gondo­latait, János apostol első levele harmadik fejezetét, valamint Márai Sándor Füves könyvé­nek sorait híva segítségül. Fel­idézte, az idős generációnak személyes emlékei vannak erről a korról, szépek, fájdal­masak, kitörölhetetlenek, míg a fiatalok számára már csak a könyvek, filmek, fényképek maradnak. Az esperes sze­rint ami leginkább összeköti nemzetünk ünnepeit a keresz­ténységgel, a hazaszeretetet a hittel, az nem más, mint a biza­lom. És 1956 hősei is igencsak arra szorultak, hogy szívüket biztassák, hogy félelmüket le­­'"'■hék, és bizalommal legyő­zni. Emlékeznünk kell azokra az emberekre, akik 65 évvel ezelőtt igazán tudtak hinni és bízni, mert ez kötelességünk, és ne feledkez­zünk meg, hogy az élet fontos pillanataiban hősként tudjunk viselkedni, nem politikai, for­radalmi értelemben, hanem a jézusi tanítás szerint, a szere­tet nevében küzdeni egy közös ügyért, a közösségért - zárta gondolatait. Az áhítatot követően Mile Balázs konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről szólt a megjelentek­hez. Kifejtette, a nemzeti gon­dolatot, valamint a szabadság szeretetét mutatta fel a ma­gyar nép 1956-ban, valamint az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc során. Hi­ába fojtotta vérbe mindkét próbálkozást a birodalmi ön­kény, az idegen megszállók és sötét lelkű kiszolgálóik, nem tudták megtörni az összetarto­zás érzését, a szabadság iránti vágyat. Az 1956-os forradalom legmeghatározóbb, minden­ki számára átélhető képe az a lyukas zászlóé, mely tökéletes kifejezése annak, hogy a ma­gyar nép kivetette magából az idegen, nemzet-, szabadság- és emberellenes birodalmi bil­logot. A tárlattal önazonossá­gunk, nemzeti önképünk meg­tisztulását, megújulását, közös szimbólumainkat és összetar­tozásunkat is ünnepeljük - tet­te hozzá Mile Balázs. A kiállított fotográfiákról Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet igazgatója beszélt, rámutatva, hogy a forradalom napjaiban készült felvételek hozzájárul­hatnak ahhoz, hogy az esemé­nyekről a kollektív tudatban rögzült torz, manipulált, ha­mis kép átértékelődjék, és a mostanra már távolinak szá­mító múlt tudatosítása és re­szinte kivétel nélkül elkoboz­ták, és a szerencse műve, hogy az 1989-es rendszerváltáskor sikerült rábukkanni az úgyne­vezett kontaktmásolatokra. Szebeni Zsuzsa magyarázat­tal szolgált arra nézve is, hogy a szemlélő hiányérzettel marad­hat, mivel a felvételek között kevés a harcokat megörökítő, illetve hiányoznak a szovjet beavatkozást, a forradalom le­verését, majd a deportálásokat dokumentálok. E hiány pótlásá­ra készített Ványolos Tordai Sa­rolta, valamint Ványolos Csaba a Kossuth rádió korabeli felvé­teleiből, tudósításaiból, beszá­molóiból egy rövid összeállítást, mely célja visszaadni azon na­pok hangulatát és hanganyag­gal egészíteni ki a kiállítás vi­zuális vonulatát. Az érzelmi azonosulás elmélyülését szol­gálják ugyanakkor a képekhez csatolt rövid leírások, melyek történelmi kontextusba is he­lyezik az egyes mozzanatokat. A fotók a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Corvin közön át, a Par­lament és a Kilián György lak­tanya érintésével az Úri utcai érseki palota után egészen a parlamentig, a Bem-szobor­­tól a Sztálin-szobor marad­ványáig kalauzolják a nézőt, a budapesti forradalmi ese­mények alakulása közepette. A pillanatképeken egyaránt találkozhatunk az október 23-i tüntetés, a Sztálin-szobor ledöntésének eufórikus pilla­nataival, a parlament épülete előtt szavaló Sinkovits Imre színművész látványával, az események meghatározó sze­mélyiségeinek portréival - Nagy Imre, Maléter Pál, Mind­­szenty József -, de a tragédia, az áldozat és a halál is tetten érhető. Erős kifejezései utób­biaknak a Kilián laktanya, a Magyar Rádió, a MTI Fotó szét­lőtt épületeit dokumentáló fo­tográfiák, a kivégzésre hurcolt fiatal ÁVO-sokról, a fegyveres gyermekforradalmárokról, a géppisztolyt tartó Corvin-közi­­ekről készült felvételek, vagy éppen a sortűz elől menekülők tömegét, illetve a Budapest ut­cáin látható szovjet harckocsi­kat dokumentálok. A tárlattal nemzeti önképünk megtisztulását, közös szimbólumainkat és összetartozásunkat ünnepeljük fülvizsgálata megtörténjék. El­mondta: a felvételek többsége az MTI riportereinek alkotá­sai, az iroda teljes fotósgárdá­ja (nagyjából harminc fotóri­porter) végig az utcákon volt, és becslések szerint csaknem 10 ezer fényképet készítettek, amelyek negatívjait a hatósá­gok a forradalom leverése után

Next