Háromszék, 2021. október (33. évfolyam, 9339-9359. szám)
2021-10-25 / 9355. szám
Háromszék 2021. OKTÓBER 25., HÉTFŐ KÖZELET KÉZDIVÁSÁRHELY Nő a koronavírusban elhunytak száma A céhes városban is napról napra nő a koronavírussal fertőzöttek, illetve a koronavírussal összefüggésbe hozható okok miatt elhunytak száma, az elmúlt héten péntekig hét személy hunyt el a kézdivásárhelyi városi kórház belgyógyászati osztályán, melyet ideiglenesen koronavírusos betegeket kezelő részleggé alakítottak. SOCHOM ISTVÁN » Az épületszárnyban minden ágy foglalt és minden oxigéncsapra beteg van kapcsolva - tudtuk meg dr. Madaras Szilárd belgyógyász szakorvostól, az egészségügyi intézmény orvos igazgatójától, aki megkongatta a vészharangot, és arra kér mindenkit, hogy aki még nem élt az oltás lehetőségével, tegye azt meg mielőtt még tarthatatlanabbá válik a járványhelyzet. Az orvos igazgató elmondta: a helyzet rendkívül súlyos, és ha még több beteg kerül kórházba, lehetetlen lesz ellátni őket. A negyedik hullám más megyékhez viszonyítva hozzánk később érkezett meg, mert a székely emberek mások és a megye is elszigeteltebb. Két héttel ezelőttig még naponta csak kéthárom pozitív esetük volt - hangsúlyozta az orvos igazgató -, de az utóbbi két hétben már naponta nyolc-tíz fertőzöttet azonosítanak. Szerencsére az esetek nagy része enyhe, ami azt jelenti, hogy a betegeket otthon lehet kezelni, ellenben ha megnövekedik a fertőzöttek száma, akkor a súlyos esetek száma is emelkedik. A belgyógyászati osztályt gyakorlatilag átalakították a koronavírusos betegek kezelésére. Tizennyolc oxigénreduktorral rendelkeznek, és a beutaltak mind oxigénigényesek. Mivel problémáik voltak az oxigénellátással, oxigénpalackokat vásároltak és oxigénkoncentrátorokat béreltek. Ugyanakkor segítséget kaptak a megyei önkormányzattól és a megyei készenléti felügyelőségtől. A szakorvos az oltással kapcsolatosan is kifejtette a véleményét. Elmondása szerint két olyan esetük volt, amikor az illetők be voltak oltva, mégis kórházba kerültek, de mindkettőt hazaengedték már. A jelenlegi beutaltak közül senki nincs beoltva, és mindenki súlyos állapotban van. „Azt tudni kell, hogy a betegségnek ebben a fázisában nincs varázsszer, gyógyszer, amely gyors gyógyulást hozna. Az oxigénellátásban tudnak segíteni, gyulladáscsökkentőket és antibiotikumot kapnak a páciensek. Az egyetlen megoldás az oltás, ami ingyenes és előjegyzés sem szükséges. Megkérnék mindenkit, hogy menjen és oltassa be magát, mert itt nem csak saját magát védi ezzel az ember, hanem hozzátartozóit is. Azt is szeretném tisztázni, hogy a jelenlegi szakaszban a fertőződés, illetve újrafertőződés már nem az utcáról és az üzletekből jön, hanem a vírus gyakorlatilag már anynyira elterjedt, hogy most már a szűk baráti kör fertőz minket újra” - összegezett dr. Madaras Szilárd orvos igazgató. ERDÉLYI CÍMER- ÉS ZÁSZLÓTUDOMÁNYI EGYESÜLET Erdélyi címerekről a szakmai világkongresszuson Az erdélyi rendek-vármegyék, székelyek és szászok-címerhasználatáról tartott előadást Szekeres Attila István, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, lapunk munkatársa október 21-én, csütörtökön Madridban, az őfelsége, VI. Fülöp, Spanyolország királya fővédnökségével október 20-23-a között zajló, harmincnegyedik kiadásához érkezett Genealógiai és Címertani Világkongresszuson. FOTÓ: MIHAI-BOGDAN ATANASIU A egyesület egy tudományos civil szervezet, mely 2014- ben alakult Sepsiszentgyörgy székhellyel. 2015 januárjában vált hivatalos jogi személlyé Romániában, 2019-től tagja a Genealógiai és Heraldikai Világszövetségnek. Célja az erdélyi történelmi jelképek - címerek, pecsétek, zászlók - kutatása, és a kutatási eredmények népszerűsítése romániai magyar és román nyelvű, magyarországi, valamint nemzetközi konferenciákon, romániai és külföldi folyóiratokban. Emellett tematikus konferenciák szervezése, saját kiadványok megjelentetése. Az egyesület két konferenciát szervezett Sepsiszentgyörgyön (egyik nemzetközi), négy szakkönyv kiadásában volt partner, számos konferencián képviseltette magát előadással, köztük egy zászlótudományi világkongresszuson Londonban, egy nemzetközi címer- és zászlótudományi konferencián Lengyelországban, a Nemzetközi Genealógiai Akadémia tudományos kollokviumán Varsóban, két kelet-európai címertani konferencián Moldova Köztársaság fővárosában Kisinyovban. Az egyesület emellett abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megalakulása óta részt vehetett a kétévente megrendezett címertani világkongresszusokon, így volt ez 2016-ban Skóciában, ahol a szervezet elnöke a székely címerről értekezett, valamint 2018-ban Franciaországban, ahol Erdély címerének útja Magyarország címeréből Románia címerébe című előadásával szerepelt. A 2020- ra tervezett, de elhalasztott, Madridban most zajló címertani világkongresszuson A kora újkori Erdély társadalmi felépítésének címertani megjelenítése című előadásával jelentkezett Szekeres Attila. Mivel a Nyugaton és tengerentúlon rendezett világkongresszusokon való megjelenés igen költséges, ugyanő a Genealógiai és Heraldikai Világszövetség most tartott küldöttgyűlésén felvetette a hibrid kongresszusok szervezésének lehetőségét. Amenynyiben a tudományos tanács által elfogadott előadás gazdája nem tud személyesen részt venni az ülésszakon, online jelentkezhessen be. A javaslatot értékelték, döntés egyelőre nem született az ügyben. A kongresszussal egy időben tartotta meg éves közgyűlését a Nemzetközi Címertani Akadémia, melynek Szekeres Attila István levelező tagja. Előadás közben Ritka pillanatképek a budapesti forradalomról » NAGY D. ISTVÁN » A kiállítás a Liszt Intézet - Magyarország Kulturális Központja - sepsiszentgyörgyi fiókja, valamint a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség jóvoltából vált megtekinthetővé. Olyan felvételekről van szó, melyeket eddig a nagyközönségnek nem volt alkalma látni. A megnyitón elsőként Zelenák József evangélikus esperes, házigazda szólt, a szeretet, a bizalom és az ünnep hármasa köré építve áhítatának gondolatait, János apostol első levele harmadik fejezetét, valamint Márai Sándor Füves könyvének sorait híva segítségül. Felidézte, az idős generációnak személyes emlékei vannak erről a korról, szépek, fájdalmasak, kitörölhetetlenek, míg a fiatalok számára már csak a könyvek, filmek, fényképek maradnak. Az esperes szerint ami leginkább összeköti nemzetünk ünnepeit a kereszténységgel, a hazaszeretetet a hittel, az nem más, mint a bizalom. És 1956 hősei is igencsak arra szorultak, hogy szívüket biztassák, hogy félelmüket le'"'■hék, és bizalommal legyőzni. Emlékeznünk kell azokra az emberekre, akik 65 évvel ezelőtt igazán tudtak hinni és bízni, mert ez kötelességünk, és ne feledkezzünk meg, hogy az élet fontos pillanataiban hősként tudjunk viselkedni, nem politikai, forradalmi értelemben, hanem a jézusi tanítás szerint, a szeretet nevében küzdeni egy közös ügyért, a közösségért - zárta gondolatait. Az áhítatot követően Mile Balázs konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről szólt a megjelentekhez. Kifejtette, a nemzeti gondolatot, valamint a szabadság szeretetét mutatta fel a magyar nép 1956-ban, valamint az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc során. Hiába fojtotta vérbe mindkét próbálkozást a birodalmi önkény, az idegen megszállók és sötét lelkű kiszolgálóik, nem tudták megtörni az összetartozás érzését, a szabadság iránti vágyat. Az 1956-os forradalom legmeghatározóbb, mindenki számára átélhető képe az a lyukas zászlóé, mely tökéletes kifejezése annak, hogy a magyar nép kivetette magából az idegen, nemzet-, szabadság- és emberellenes birodalmi billogot. A tárlattal önazonosságunk, nemzeti önképünk megtisztulását, megújulását, közös szimbólumainkat és összetartozásunkat is ünnepeljük - tette hozzá Mile Balázs. A kiállított fotográfiákról Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet igazgatója beszélt, rámutatva, hogy a forradalom napjaiban készült felvételek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az eseményekről a kollektív tudatban rögzült torz, manipulált, hamis kép átértékelődjék, és a mostanra már távolinak számító múlt tudatosítása és reszinte kivétel nélkül elkobozták, és a szerencse műve, hogy az 1989-es rendszerváltáskor sikerült rábukkanni az úgynevezett kontaktmásolatokra. Szebeni Zsuzsa magyarázattal szolgált arra nézve is, hogy a szemlélő hiányérzettel maradhat, mivel a felvételek között kevés a harcokat megörökítő, illetve hiányoznak a szovjet beavatkozást, a forradalom leverését, majd a deportálásokat dokumentálok. E hiány pótlására készített Ványolos Tordai Sarolta, valamint Ványolos Csaba a Kossuth rádió korabeli felvételeiből, tudósításaiból, beszámolóiból egy rövid összeállítást, mely célja visszaadni azon napok hangulatát és hanganyaggal egészíteni ki a kiállítás vizuális vonulatát. Az érzelmi azonosulás elmélyülését szolgálják ugyanakkor a képekhez csatolt rövid leírások, melyek történelmi kontextusba is helyezik az egyes mozzanatokat. A fotók a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Corvin közön át, a Parlament és a Kilián György laktanya érintésével az Úri utcai érseki palota után egészen a parlamentig, a Bem-szobortól a Sztálin-szobor maradványáig kalauzolják a nézőt, a budapesti forradalmi események alakulása közepette. A pillanatképeken egyaránt találkozhatunk az október 23-i tüntetés, a Sztálin-szobor ledöntésének eufórikus pillanataival, a parlament épülete előtt szavaló Sinkovits Imre színművész látványával, az események meghatározó személyiségeinek portréival - Nagy Imre, Maléter Pál, Mindszenty József -, de a tragédia, az áldozat és a halál is tetten érhető. Erős kifejezései utóbbiaknak a Kilián laktanya, a Magyar Rádió, a MTI Fotó szétlőtt épületeit dokumentáló fotográfiák, a kivégzésre hurcolt fiatal ÁVO-sokról, a fegyveres gyermekforradalmárokról, a géppisztolyt tartó Corvin-köziekről készült felvételek, vagy éppen a sortűz elől menekülők tömegét, illetve a Budapest utcáin látható szovjet harckocsikat dokumentálok. A tárlattal nemzeti önképünk megtisztulását, közös szimbólumainkat és összetartozásunkat ünnepeljük fülvizsgálata megtörténjék. Elmondta: a felvételek többsége az MTI riportereinek alkotásai, az iroda teljes fotósgárdája (nagyjából harminc fotóriporter) végig az utcákon volt, és becslések szerint csaknem 10 ezer fényképet készítettek, amelyek negatívjait a hatóságok a forradalom leverése után