Háromszék, 2022. augusztus (34. évfolyam, 9546-9567. szám)

2022-08-01 / 9546. szám

közélet______________________2022. augusztus 1., hétfő_____________^Háromszék _3 Világhír és elmagányosodás Incze Mózes Baráton született, ma már világhírű festő műve­iből nyílt kiállítás pénteken Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). Miközben kint dörgött és villámlott, bent népes közönség előtt mutatták be az utóbbi három év termését, amely a külső és belső, valóságos és kép­zeletbeli világok között vezette a nézőket. DEMETER I. ILDIKÓ : Hangu­latot Tókos Imre gitáros és Gáspár Csaba hegedűs te­remtett, Bordás Beáta intéz­ményvezető köszöntője után pedig elsőként a szülőváros polgármestere, Benedek-Hu­­szár János beszélt, mindenki meglepetésére részleteiben is elemezve Incze János mun­kásságát, illetve Sepsiszent­györgyön most kiállított mű­veit. A valósághűen ábrázolt, meztelen ember szépsége a reneszánszot idézi, de mö­götte, mellette, körülötte mesterséges táj van, amely­ben egyedül vagy (ritkáb­ban) másodmagával jelenik meg, valamiféle elmagányo­sodást, elidegenedést jelezve, amit a hol vörös szalagként, hol rézkeretként feltűnő elem is kihangsúlyoz - fejte­gette. Több festményről kü­lön is ejtett szót, végül pedig megjegyezte, hogy a mai okos eszközök sokszor inkább a távolságtartást szolgálják, mint a kapcsolattartást, vi­gyázni kell, hogy az emberi test és tudat ne kerüljön a technika perifériájára. Már fiatalon kiforrott mű­vész áll előttünk - jelentette ki Kányádi Iréné, aki a kiállí­tás kurátoraként elsősorban azt mondta el, hogy - más kortárs alkotóktól eltérően - nagyon könnyű és kellemes volt Incze Mózessel együtt dolgozni. Eredetileg átfo­góbb kiállítást szerettek vol­na rendezni az életmű bemu­tatására, de egyrészt nagyon sok mű van szanaszét a világ múzeumaiban és magán­­gyűjteményeiben, másrészt nagyon bőséges az elmúlt évek termése is, így csak né­hány régebbi munka került itt a falra. Jó néhány motí­vum már a korai művek­ben is megjelenik, például a szalag világokat köt össze vagy választ el egymástól, az emberi test mögött pedig na­gyon szép és nagyon erőteljes hátterek vannak - elveszett vagy meg nem talált paradi­csomok és a mindennapi élet eszközei is -, amelyekhez minden néző saját története­ket tud hozzáfűzni. Részünk-e a kép, mi ré­szei vagyunk-e a képnek, hogyan folytatódik a törté­net? - ezeket a kérdéseket tette fel Incze Mózes, megkö­szönve az előtte szólóknak, hogy megpróbálták „lerán­tani a szavakat a képekről”, illetve „lemezteleníteni magát a látványt”. Sokan kérdezik tőle, hogy honnan veszi a témáit, de ez nagyon egyszerű: ami ma lemaradt a vászonról, az kerül rá hol­nap, az egyik kép „rányitja az ablakot” a másikra. Saját belső térképének fehér folt­jait próbálja felfedezni, és reméli, hogy egy-egy képe megfelelő iránytű lesz eh­hez mások számára is. A kiállítás szeptember 24-éig látogatható. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Ismét ünnepet ült Bardoc ! Két év kihagyás után ismét faluünnepet tartottak Bardocon. TM A labdarúgópálya szomszédságában felállított színpad és a lacikonyhás sátrak környékén már szombat délelőtt jó volt a hangulat, amely estig csak fokozódott. A fellépők zöme helyi és környékbeli volt, de szerepelt a programban a közismert Tamás Gábor is. HECSER LÁSZLÓ : Az ünnep­ség első óráiban a sportolók, azaz a Lőrincz Zsigmond­emlékkupa mérkőzéseit vívók voltak a főszereplők. Az „öregfiúk” - a legfiata­labb játékosnak is legalább negyvenévesnek kellett len­nie - kétszer húszperces fél­időket játszottak, ami éppen elégnek is bizonyult a me­legben, mert mint az egyik fő szervező, Tókos Jenő mon­dotta, a szív még vinné őket, de a test már egyre kevésbé engedelmeskedik. A tornát Bardoc és Kovászna előtt Bárót nyerte. Az esemény részét képez­te, hogy a Bardócról szár­mazó és ahhoz igencsak ra­gaszkodó néhai kovásznai polgármesterre, Lőrincz Zsigmondra emlékeztek tisz­telői, és a pálya mellett álló emlékműnél koszorúztak. A hivatalos megnyitón Balázsi Dénes, a község pol­gármestere azoknak mon­dott köszönetet, akik lelke­sen dolgoztak, hogy a színes program megvalósulhas­son, valamint azoknak, akik hozzájárultak az anya­gi fedezet előteremtéséhez, az eseményre ellátogatók­­nak pedig azt kívánta, min­denki találja meg a számára kedvére valót. Tókos Jenő nevén is nevezte a támoga­tókat, majd úgy fogalma­zott, bár az elmúlt évek sok vállalkozót nehéz helyzetbe hoztak, most, felismerve, milyen fontos, hogy végre a kikapcsolódásra, szórako­zásra is alkalmat kell biz­tosítani, első szóra készek voltak segíteni. A Bartha Imre által húsz éve létrehozott Hajnalcsillag néptánccsoport fellépésére sokan voltak kíváncsiak, ami nem meglepő, hiszen ha csak a három korcsoportban tán­colók legközelebbi hozzátar­tozóit számítjuk, már jelen­tős számról beszélhetünk. A rockot játszó Háttér­zaj koncertje azért volt kü­lönleges, mert az együttest nagyon fiatalok alkotják, soraikban - a gitárnál és a doboknál - pedig több lány is volt. Visszatérő fellépő volt a helybeli Kolumbán Sanyika, aki ismételten bi­zonyította, a nem látók nem csak énekesek, de jó gitáro­sok is lehetnek. Az est fénypontját az erdélyi könnyűzene egyik állócsillagának számító Ta­más Gábor koncertje jelen­tette, majd utcabál zárta az ünnep első napját. Vasár­nap délután a Csodacsapat és a citeracsoport, a Sincron tánccsoport, a Bogyor csa­lád (Hajnal, Dani, Gabi és Bo­­gyócska), az erdőfülei Dobó néptánccsoport, Syntia és Sláger Tibó szerepelt a fellé­pők között. FOTÓ: HUSZÁR SZILAMÉR KÉZDI VÁSÁRHELY Speciális alapozás szükséges a Bem utcában­ ­ Megérkeztek a földtani vizsgálat eredményei, ezekből kiindul­ T,­va a kivitelező cégnek a klasszikustól eltérő alapozási munká­latot kell elvégeznie Kézdivásárhelyen a Bem József utcában. Ez egy szakaszon meg is történt már, pár nap múlva derül ki, hogy eredményes-e a kipróbált módszer vagy sem. Ha igen, ezzel a megoldással folytatódik a teljes körű felújítás a céhes város átmenő forgalommal alaposan „megvert” útszakaszán. BARTOS LÓRÁNT : Támfalakat építenek, bicikliutat alakíta­nak ki az oroszfalvi vasúti átjáró környékén, a kénye­sebb munkálatok magán az úttesten folynak, ahol a kivi­telező speciális alapozással próbálja megakadályozni az útalap süllyedését. Ehhez gépeket béreltek, különleges kötőanyaggal, őrölt kavi­csos-köves masszával pró­bálnak kiképezni egy olyan réteget, amely időtálló lehet a Moldvát és Erdélyt össze­kötő 11-es országút részeként rendkívül nagy forgalomnak kitett Bem József utcában. „A laborvizsgálatok után kapott recept szerint végez­tek el egy speciális stabilizá­lást, ennek hatékonyságáról hét nap után, újabb vizsgála­tok eredményeiből kapunk képet. Egy tartályból perme­­tet szórtak szét, arra került rá egy kötőanyag, majd az egészet összedolgozza egy különleges, nagyon drága gépezet” - mondta el érdeklő­désünkre dr. Szilveszter Sza­bolcs alpolgármester, aki azt reméli, beválik a módszer, és nem lesz gond az út alapozá­sával. Tamás Sándor, a Kovász­na Megyei Tanács elnöke - aki szenvedélyes térkép­gyűjtő lévén sokat tud a me­gye domborzatának a tör­ténelem során végbement átalakulásairól is - a terü­lettel kapcsolatosan elmond­ta: régi térképeken is tisztán látszik, hogy a Kézdivásár­­hely és Szentkatolna hatá­rával szomszédos területek nagy részét egykor víz borí­totta. A 19. század közepétől kezdve több lépésben végez­tek lecsapolási munkálato­kat, fokozatosan, a vasúttól egészen Szentkatolnáig. A Lókötő nevű hely például korábban nemcsak hasz­nálhatatlan volt, hanem ve­szélyes is. Adatok vannak arról, hogy a víz lecsapolá­­sát még a 19. század végén is csak elérni szerették volna. 1899-ben például még csak tervezet szintjén álltak a munkálatokkal. Végül a 20. század első felében sikerült lecsapolni a területek nagy részét, de sok helyen ma sem alkalmas építkezésre vagy szántóföldi művelésre a ta­laj: esős időben a belvíz okoz károkat, ezért inkább lege­lőnek hagyják. Magyarázat ez arra is, hogy miért olyan körülményes jó utat építeni ezen a szakaszon.

Next