Váchartyán - Hartyáni Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1993-01-01 / 1. szám

r III.évfolyam 1. szám­a vác;íA­ITyá;;in­c lapja januári cmlapunk­ra két megemlékezés kívánkozik: 1823.január elsején - 176 éve - született Petőfi Sándor, és január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. u­gy gondolom, nem írisze... egy ünnepi megemlékezésben életrajzot közölni,különösen nem, ha Petőfi az ünnepelt, akinek életrajzát min' a leghanyagabb diák is - rónáién - ismeri. ..ehang co!­n­rentuo bemutatásával emlékezünk rá:aszófi szépírási gyakorlata szemet gyönyör­ködtet, (Gyerekek! ÍóY erőm írni!), a Csonkatoronyról készült rajza bizonyítja sokoldalúsá­ 3"- t, a Júlia-vers: "Ereszkedik le a felhő..." - Bevallom, én mindig azt h­ittem, ez népdal, nem­ tudta..., hogy Petőfi írta.DszGn.be jut az iskolában tanult mondat!"A nép annyira sajátja* nak érezte verseit, hogy népdalként­ énekelte." Lehet, hogy a Kiválasztott vers, i. XI.­­. század költői sokak szerint nGlcsé­peltV Lehet.De most,a­­ magyar kultúra napja ürügyén (is!) érdemes végiggondolni mondanivalóját, s rá kell jönnünk, mennyire aktuális!"Előre hát mind, aki költő,"-kiált Petőfi, s mi folytatjuk: ...,aki tanár, mérnök,pap, vagy orvos,"írástudó",..., vagy:aki a kultúra "gyakorlati terü­letei­n":mozog otthonosan, ""LCSB­­!Á”" , hogy végre " a szellem napvilága" ragyogjon minden ház ablakán! "...s addig?"­­ Addig nincs gazdasági felemelkedés,nincs társadalmi együttműködés,nincs tole­rancia,nincs közbiztonság,nincs demokrácia... Folytathatnánk. Elgondolkodom: milyen foganatja van a bölcs szónak, az okos tanácsoknak? Hiszen Petőfi ver­se is több,mint 15o éve íródott­ i­s azóta, és az előtt, hány és hány költői,pedagógus,tudós, kiváló elme igyekezett meggyőzni fonge királyokat,"Pató Pál úr" nemeseket,megfáradt,beletö­rődő, egyszerű embereket,kultúrálatlan­ul,tudatlanságban nem szabad élni, nem lehet élni. M­intha elfelejtettük volna,vagy nem értenénk a szállóigékké vált mondatokat...."kiművelt emberfők sokaság­a.. ., "...a dolgozó nép okos gyülekezete. .. V "ne?.. a mennyiség, hanem a minő­ség a szellemi erőnek sarkalatos." de ha az ember ünnepel,ne legyen szomorú.Ország-világszerte, s a mi falunkban is mindig vannak,mindig voltak emberek,akik tették a maguk dolgát,hogy tanultabbak,kulturáltabbak, i­.XP.iBBú’K lágyunk.Háluk gondoljunk most:néptanítókra,könyvtárosokra,­aostoremberekre,föld­művelőkre ,akik azért is éltek, hogy környezetüknek, az utódoknak átadjanak valamit,a kultúra egy porszemét... Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal ez magira, Ki most kezába lantot vesz. Ha nem tudsz mást,­mint elcbilolni .Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S ezért a szent fát felvetedd. Klisztában bujdos­un­­, mint hajdan Pépével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A Jaltákat, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát ,nincs, ak­i költő, A néppel tűzön-vízen át! ?.to): re; ,­­ci elhajítja Kezéből a nép zászlaját, átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elírna raő, HogiV­ iíg a nép küzd, fárad,izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! o "Az ősz utolsó virágai Júliának" (1946) (készlet a kéziratból, Petőfi alá­írásával ) 5. A k­öltő rajza­i: szalontai Csőn­»toronyról (1847.június) Vannak hamis próféták,akik Azt hirdetik nagy gonoszán, Hogy már megállhatunk.. .mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság. Hit milliók cáfolnak­ meg, Kik nap hevésxen éhjen-szorojan, kétsúgb­e esve tengenek. ha majd a bőség kosár i’x'l­indenki egyaránt vehet,­­ia majd a jognál, asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán.­ Akkor mondhatjuk,hogy megálljon!:, Mert itt van ,mit a Kánaán! - És addig? addig nincs megnyugvás, .Addig folyvást küszködni kell. - Talán az élet,munkáinkért, Nem fog fizetni sattr­ivel. De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel selyes,pámán Bocsát le a föld mélyibe. 043^3)

Next