Váchartyán - Hartyáni Híradó, 1995 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1995-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM I. SZÁM A VÁCHARTYÁNIAK LAPJA 1995. JANUÁR ÚJ ÉV KÖSZÖNTŐ Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben, Jobb időt, mint tavaly jót, Ez új esztendőben. Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben. Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben, Drága jó bort, olcsó sót az új esztendőben. Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át az új esztendőben. Az 1994. évi önkormányzati választás eredménye Községünk 1211 választópolgárából december 11-én 869 fő adta le szavazatát, melyből 865 volt érvényes. A hat polgármesterjelölt az alábbi szavazatokat kapta: (névsorban) Dézsi Ferenc 218 Eckné Máté Tünde 26 Juhász István 475 Monostori Gábor 57 Nagy Józsefné Borcsányi Márta 13 Perjési József 22 A huszonnégy képviselőjelölt szavazatai: (névsorban) A szavazatok eredményeképpen Váchartyán község önkor­mányzata a következő: Polgármester: Juhász István Képviselők: Bakos János Benkő Imre Dézsi Frenc Együd Sándorné Franyó Zoltán Izsák Istvánná Lassú János Monostori Gábor Monostori István Az újonnan megválasztott önkormányzatnak gratulálunk és eredményes négy évet kívánunk. Orlikné Rózsavölgyi Hajnal 145 Turóczi Ildikó 296 Bakos János 299 Benkő Imre 445 Bérese Dezső 242 Bese Lajos 224 Bucsányi István 79 Bucsányi Istvánná 166 Czéh László 279 Czóra Éva 252 Dézsi Ferenc 332 Eckné Máté Tünde 219 Együd Sándorné 366 Fehér Sándor 296 Franyó Zoltán 375 Izsák Istvánná 345 Juhász István 489 Lassú János 4­56 Monostori Gábor 429 Monostori István 361 Nagy Józsefné 86 Nagy Lajos 132 Nagy Tibor 217 Orlik Gábor 169 Tisztelt Olvasók! Engedjék meg, hogyha késve is, de nagy örömmel és há­lával a szívemben köszönjem meg szavazataikat. Semmi eddigiekhez nem fogható érzés volt számomra, hogy ö nők ilyen nagy létszámban szeretnek és bíznak ben­nem. December 11-én kinyilvánított, felém irányuló szere­teteket állhatatos, kitartó, mindenképpen a falu ér­dekeit szolgáló munkával fogom szolgálni. Kérem, javaslataikkal, építő jellegű bírálataikkal segítsenek munkám végzésében, hogy az minél hatéko­nyabb legyen. Nagyon nehéz idők következnek, de ezt önök épp olyan jól tudják a hírközlési eszközökből, mint én. Kevesebb lesz a pénz, s több a feladat. Mégsem csüg­gedek el, hiszen azért vagyunk, hogy megoldjuk a problémákat és ez az önök segítségével - melyre szá­mítok - sokkal gördülékenyebben véghezvihető. Nagyon boldogan búcsúztam az óévtől, hiszen olyan ajádékot kaptam önöktől, melyet elfelejteni sohasem fogok. Vá­gyakozással vártam az új évet, hogy munkámmal bizo­nyíthassam: nem vagyok érdemtelen bizalmukra, ígérem, továbbra is nyitott maradok, mint voltam is községünk minden lakója felé, mint ahogy Füle Lajos fogalmazta meg kétmondatos versében: Nyitott maradj! Magad köré ne építs falakat, nyitott maradj, és befogadni kész. A másik ember részed, s feladat, hogy vele együtt légy te is egész. Még egyszer megköszönve szavazataikat, kívánok min­denkinek nagyon boldog új évet! Juhász István polgármester JANUÁR 22. - A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Ezt a napot néhány éve kultúránk ünnepének tartjuk. Miért? Mert 1823-ban ezen a napon írta Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Diákként tanultunk a költőről és verseiről is. Néhány gondolattal érdemes azonban ezt kiegészíteni. Az 179o-ben született költő korán elveszti szüleit. Nagybátyja neveli. Gyerekként még egy tragédia éri: egyik szemére megvakul. Hogyan? A történet ma már hi­hetetlen. Himlőjét meleggel akarták gyógyítani. Daj­kája beletette Kölcseyt a kemencébe. Elég volt egy szikra leesése, és a kisfiú az egyik szemét elveszti. Felnőve magányos emberré válik. Országgyűlési követként sokat harcol hazánk felemelkedéséért.Versi, kritikái örökre megőrzik a nevét. 1838-ban halt meg. A Himnuszt Szatmárcsekén írta. Nyomtatásban 5 év múlva jelenik meg először az Aurórában. Megzenésített változatát már nem hallhatta. 1844-ben írnak ki pályázatot - 26 körmöci arany volt a díj a Himnusz megzenésítésére. A győztes: Erkel Ferenc, aki egyetlen óra alatt írta meg a zenét, így emlékezik erre vissza: "... eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jus­son először eszedbe... A kezemet a zongorára tettem. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz." A Himnuszt nagy nyilvánosság előtt 1844-ben éneklik először az Óbudai Hajógyár munkásai a "Széchenyi" gő­zös vízrebocsátási ünnepségén. Tudjuk azt is, hogy volt olyan időszak, amikor bűn volt énekelni ezt a szép verset. Kölcsey verse azonban kiállta az idő próbáját. Ha el­­hangzik, rá is emlékezzünk egy pillanatra. Gerlei Istvánná

Next