Hasznos Mulatságok, 1826. 2. félév (1-52. szám)
1826 / 1. szám
Ezen nemes elszánás hallatára Polgár Társai a’ nagy lelkűnek lábaihoz borulván, azt háládatos könnyeik záporával áztatták, ily felséges az erkölts jutalma ! Voltak mindjárt többen kik példáját követték, úgy hogy tsak hamar a’ kívánt számmal az igazgatónak vezérlése alatt a’ kapukhoz indulhattak , a’ honnan az ellenség táborába botsájtattak. Midőn a’ Király eleibe jutottak, és nékie a’ város kultsait által adák, mindnyájan a’ jelenlévők megsajnálták a’ nemes elszánású polgárokat, tsak Eduard nem könyörült , hanem bosszúálló dühös szemeivel megtekintvén őket, azt parantsolá, hogy a’ halálra vitetnének ; ekkor Vallis Herczeg a’ Király előtt térdre esvén irgalomért esedezett, de haszontalan volt kérése, végre a nagy lelkű Királyné is térdre esvén, kegyelemért esedezett, mondván kegyelmet ezen nemes, és nagy lelkű Polgárok életüknek Felséges Uram! ne motskold meg diadalmas borostyán koszorúdat, ezen szerentsétlenek vérével a’ Királyné ezen beszédére, leütvén a’ Király szemeit megengedé, hogy a’Királyné bánna a foglyokkal tetszése szerént. A’ Királyné magához hívatá ezután a’ foglyokat, és szobájába vitetvén , tsinos öltözeteket, ebédet, és fejenként 6. arany emlékpénzt adatott néktek, megditsérvén végre hazai ,lágy szeretetöket, és bátor magok elszánását, őt katonái által a’ városba vissza kísértette.