Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-02-26 / 17. szám

( 130 ) szomszéd, akkor napkeleten legkimíveltebb, és legnevezetesebb zsidó nemzetség nyelvéből vették , és mint takaros, jeles, ’s a’ hit szolgáira illő szót, honnostották magok között. Sidó nyelven Atya Ab, vagy Ab­a; ebből leve osztán az Apa (mert az Atya, újab időbéli módiskodás) innen a’ pap is, a’ pápa is a’ pópa is, egyű­legyig a’ sidó Ab-búl vagy Abá­búl. Nagyon jeles, hogy nálunk Magyar foknál a’ csecsemő az ő Nemzőjét igy szállitja: pa­­p­á­m­ az után apám, nagyon jó, hogy az ujabb atya nevezet, lassanként majd el marad. A’ Papokat ’s Prófétákat a’ zsidók is Abáknak nevezték, mint meg tetszik abból, hogy a’ midőn Illy és Próféta az Égbe ragadtatott; igy kiálta utánna Elizeus: Édes Abám édes A­bám! Izráelnek m mind szekerei mind lovagjai 2. Kir. 2. 12. Ha az Apa, ’s a’ Pap szó olly régi időktől fogva ,honosítva van közöttünk, nagy hiba volna, mind egyiket, mind másikat ki küszöbölni akarni, annyival inkább, hogy szent nyelvből vétettek.­­*• Tisztogassuk nyelvünk mezejét, de vigyázzunk, hogy a’ konkollyal, ’s gyim-gyommal együtt a’ jó­növényt ki ne vessük, midőn gyomlálgatunk.­ A’ melly kül­ szók közöttünk valóban meg honosodtak, és mindenki, még a’pár magyar is jól érti, hagyjuk meg jó szívvel, bár akármelly nemzet nyelvéből kölcsönöztük is, hagyjuk meg ha magyar ajkunk­kal meg egyezik. A’ király szót, nyilván a’ Kras tót szóból vettük, az ablakot, az obi­okából, de azért ki kü­szübölnénké­s kár volna !­ Ám légyen az Isten beszéde Sáfárinak a’ pap nevezet mellett, mennél több nevezetek , mint más Nemzeteknél van , nagyon jó ; a’ nyelv bővsége ezt kívánja; — csak hogy jelesek és szent hivatalokat előadók legyenek, hadd gazdagodjék édes anya nyelvünk: de a’ Lelkész nevezet tá­­volka van ettől, a­ melly kétes értelmű; mert Lel­készt lehet úgy is Venni, mint idvességre veze­

Next