Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-05-28 / 43. szám

egy magányt gottűzlésű mahagóni bútorokkal, ésdivatos régi frank szőnyegekkel! Mint temetkezik, a’ hegyes boltozatú ’s tarka üvegír ablakok inegeit gondolatjai mérhetlen méllyére, ’s az egy pár disznóbőrös könyvek közzé, mellékből régi portékáit meríti; és e’ magányában nem vndítja mással elméjét , mint rakott asztalával, ifjú nőjével, kis... kedvesével a’ játékszínen , ’s egy pár barátival. E’ Siberiai remeteségébe zárkózik a’ világ elől, mihelyt egy darabja készen van , ’s ismét másikról gondolkozik, midőn még a’ nép amazon rágódik. Innen írja ama diettori élőbeszédeket, hogy a’ költésben ’s az életben minden vagy urai, vagy grand, és más semmi sem; ’s a’ ki nékie nem akar hinni, azzal nem gondol. Victor Hugo, a’ mi életkorát illeti, még a’ harmincz esztendőt nem érte el; de jövedelme bizonyosan reá megy már annyi ezer frankra. Mennyit ér Alexander Dumas jövedelme, azt nem tudom, talán nem éppen annyit, mint Victor Hugóé, az ő nagy vetélkedő társáé, de azért már is megcserélnék vele. Ő néha megbillenti kalapját a classikusok előtt, ez ugyan nem sok pénzt hoz be, de mégis barátokat szerez, kik az első és második játszáskor szükségesek, mivel az első előadások határozzák el a’ darab becsét, azaz mennyi pénzt fog behajtani. Kétségkivül Dumas a’ regeírók közt Hugo után legbecsesebb, azaz legtöbb jövedelmű. És még sincs a’ kettőnek is annyi jövedelme, mint egynek, ki sem regeíró, sem classicus nem, a’ kimerithetlen, mindég szeretetreméltó Scribenek. Azt mondják, hogy ennek már százezer frank jövedelme van, mellyet ő baráti és barátaiéival víg vendégségekben szokott elkölteni. Hugo és Dumas legtündöklőbb de rem legnagyobb béfolyású írói a’ Franczia ifjúságnak. Azoknak száma, kik naponkint dolgoznak, hogy az újságlevelek és folyóírások éhes hosszú oszlopait bé