Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-01-22 / 7. szám

50 ) gyűlt öszve lassanként, kik közt mély halotti csend uralkodott, mindenki attól tartván, hogy a' legkissebb zörrenésre az álomkórságos felébredhetne ’s az iszonyú mélységbe lezuhanhatna. Néha felkölt a’ leányzó, a’ fedél legfelsőbb ormozaiján járkált elé ’s hátra, ’s annak egyik oldaláról a’ másikra ment által, ’s meg vissza; egyszer az oromzatra leült ’s haját rendbe szedte. Csak hamar megtudták, hogy ezen szerencsétlen holdkórságos magának a’ zsemlésnek leánya, egy igen szép és kellemetes 19 esztendős leányzó, ki annyáról nem megvetendő vagyont örökölt. Nem sokára oda érkeztek egy policziai igazgató ’s több policziai őrmesterek ; de ezek a’ rémitő látványra egészen eszeket vesztették, ’s minden pillantatban a’ szerencsétlennek halálos lezuhanásától félvén, semmi eszközt sem próbáltak a’ szabaditásra, így folyt le négy kínos óra, használatlanul. A’ leányzó több ízben egészen a’ legszélső cserépig jött le, ’s messze kihajolt az útsza felibe, úgy hogy a’ jelenlévőknek a’ borzadás miatt meghűlt a’ vér ereikben ; azután újra felfelé indúlt a’ fedelen, leült az ormozat tetejére,s ott beszélt és énekelt álmában. Híjában jelentette ki a’ postamester, hogy ő kész általadul oda csak 80 lépésnyire a’ postaépület istállóiban lévő nagy rakás széna és szalma gyűjteményét, mellyel a’ csak öt ablaknyi széles ház mindkét oldalait, olly sok ezer segedelemre kész karok által, nehány pillantatok alatt, az első emeletnél felyebb lehetett volna tölteni , úgy hogy a’ szerencsétlennek hihetőlegi lezuhanása legalább halálos nem lett volna. De a’ szívtelen atya, ki a’ mostoha anyával együtt a’ leánnyal mindig gorombán bánt, félvén a’ költségtől, nem akart ezen ajánlatban megegyezni, ’s a’ mi megfoghatatlan, a’ tisztség is elengedte magát ez által a’szabadítás ezen módjának megprobálásától tartóztatni. Sokan azt javallották, el kellenek hozatni az úgy nevezett szabaditó hálókat, mellyeket