Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)
1834-01-29 / 9. szám
( 66 ) gazdagságának; ha abban egy dolog, sokképen tétetik ki? Jól van—meg egyezek veled — csak hogy jól és talpra essék a’ kitétel. — Azt mondod: — hát a’ kert mivelő, nem helyesen neveztetik e’ kertésznek — az ügy vivő ügyésznek, igy szintén, a’ lelkek körül munkálódó, a’ minémü a’ pap, Lelkésznek.— Sajnállanám, ha ez az ujoncz semmi szó, a’ papok alacsonyitására kitűzött gúny-játék volna;— e’szerént, az oskola tanítókat is lehetne nevezni Gyerkészeknek, a’ verem ásókat vermészeknek; — a’ pipa csinálókat pipkészeknek, a’ postákat hireszéknek, csakhogy a’ nevezet, észbe végződjék risum teneatis amici? De ez az új-szó-faragás, nem akar már határt elmérni, viszketegsége igen nagy, szintén kórsággá kezd válni. A’ német Vorpostot, egész megelégedéssel látom, tábor-szem, és elő-őr szókkal, kitétetve lenni; hát emez utolsó szerént, nem lessz e’ meg egykor a’ szegény pap Leikor, Lelkészből, minthogy lelkek őrizete van reá bízva;—az oskola tanítóból, gyérkor, a’kertészből, kettől, az ügyészből ügyőr — a’ bábából ’sat ? — Könnyen meg lehet; mert mire nem vetemedhetik, a’ határt nem esmérő, és az illendőséggel keveset gondoló, kórságos nyelvfaragás. Barátom! gazdagítsd anyanyelvünket, de csinnyán és kímélve bánj vele, született méltóságához képest — találmányoddal ne ratitsd hanem ékesítsd;— meggondold, hogy nem minden fából lehet Merkurius. Édes mosolygás vonói mindenkor alakimra, midőn valamelly ékesen hangzó, a’ dolog Valóságát egészen kinyomó új magyar szó tünikfel előttem, — mint fel tűnt p. o. a’ zongora (klavir) szó, ez előtt negyven egy nehány esztendőkkel és a’ szerény (modestus) szó, ez előtt tiz esztendőkkel— de a’ midőn a’ fény (virtus) szó (erény tűrhetőbb) tünt*fel, ah! de kedvetlen érzést oko