Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-12-03 / 45. szám
( 354 Cseppet alá hidegült porára ! H. Bach kapitány* A’ minapában a’ királyi földleírású társaság Londonban (royal geographical society) egy levelet kapott Bach kapitánytól, melly Aprilis 29-én költ. Ó utazó társaival együtt jó egészségben volt a’levél írásakor . Csak esquimaux-tolmácsa, ki Franklint mind a’két útjában kísérte, és most ezen harmadik expeditiora a’ Hudsonsday-társaságtól küldetett ki, holt meg az utazás alatt. A’ tél felette kemény vala. „Ezen több mint syberiai pusztaságban,“ így ír Back kapitány, „rettentő hideget kell” kiáltanunk. Magok az állatok elfutottak előlünk mintegy természeti ösztönből, és sokan lettek a’ szerencsétlen lakosok közűl az éheshalás’ áldozatává. Még a halak is, mellyekre pedig némileg számot tartottunk, elhagytak bennünket, és az egész esztendőszaka alatt alig mutatá magát egy élő állat, kivévén egyszer egy hollót, melly a’ kunyhó felett elrepülve e’ jégvadon’ örökös csendjében engemet krákogásával megijesztett.Kirohantam, de a’ mint a’ holló meglátott, a’ nyúgoti hegyek felé röpült, mellyeknek sötét homályában csakhamar eltűnt. Illy környülállások közt társaságunk nagyon széllyel oszlék élelem keresés végett ’s minden követségük keserves szükségről panaszoskodék. Hévmérőnk alantabb álla mint akármelyik előbbi utazásunkkor. Innen lehet gondolni, hogy minden gondoskodásom mellett is az eltett élelmi tárgyak’ nagy része elemésztetett. E’ miatt nagy nyughatatlanságban vagyok, mindazáltal reménytem, hogy az Indianusok hozhatnak nekünk száraz eleséget, úgy hogy szívem legforróbb kívánsága nem fog megcsalatkozni. A’ legszerencsétlenebb esetben legényeimet megkevesíthetem, ’s egy csónakban tovább mehetek. Ma Vander! tovább ballagj de előbb ezen a Sírdombra szórjál rózsavirágokat, ’S hálás szemedből csordíts egy küny