Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-07-02 / 1. szám
Eltelt egynéhány nap, és mindég ott találd ő azt az egyházban, szinte olly megfoghatatlanul mint először. Lehetett mivel foglalatoskodnia egy olly élénk képzelődésnek mint az ifjú Spanyol nője vala; ő maga is csudálkozék a benne történt változáson. Az egyházat most is úgy szereté ő mint az előtt; de tekintete ábrándozóbben, imádsága figyelmetlenebb; ismeretlen gondolatok zavarák szívét; ő, az annyira ábrándozó, szerete látni olly embert, kinek kegyessége az övével egyezni látszott; ő legalább így gondolkodók, megígérve a’ szüntelen előtte fekvő különös látvány által. Haza menvén férjéhez ez a’ kép kíséré őt, és ezen soká mélázott; a’ hajdan olly rövid estvéki hosszaknak tetszettek nékie; még éjjel is látá álmában a’ sötétes egyházat , magát térden, ’s előtte a’ szép idegent, mert szép vala az, valamellyik nap, a’ mint az egyházból kijöttek, köpönyege félre hajlott, és lopva megpillanthatá ábrázatjat. De mind eddig csak azon iparkodott a’ csábító, hogy Paquita érzelgő képzeletére hasson, és ha szemeit magára voná, ezt csak ritka áhítatosságának köszönheté. Most szívére kelle hatnia, megkelle tudnia, hogy csak ő érette jön az egyházba, ’s e’ felett nem soká lehetett függőben; az idegen szemei, tűzzel teli, reá meredtek és az övéit lesütteték. Eleintén megijedve felhagyott az egyházzal, és több napokig álhatatos vala feltételében; de ki tudná valaha megfejteni mind azon titkokat, mellyeket egy asszonyszív magában rejt ! Egy hét múlva már majd elhiteteté magával, hogy hibázott, és rosszúl értette az idegen tekinteteit: olly különös vala az Illy bizonytalanság közepette, gyötrettetve mind lelkiesméretétől, melly azt mondá nékie hogy rosszúl cselekszik, mind szüntelen ostromló képzeletétől, ismét elmene az egyházba , de remegve és nyugtalankodva. „Bizonyosan az az ifjú nem gondol én velem,a mondá magában haza menve: „bebalgatag valék.” És hangjában valami csipőség vala és öszvegy űré pelerinje ezt az