Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-07-02 / 1. szám

­ Eltelt egynéhány nap, és mindég ott találd ő azt az egyházban, szinte olly megfoghatatlanu­l mint először. Lehete­­tt mivel foglalatoskodnia egy olly élénk kép­zelődésnek mint az ifjú Spanyol nője vala; ő maga is csudálkozék a­ benne történt változáson. Az egyházat most is úgy szereté ő mint az előtt; de tekintete áb­­rándozóbb­­en, imádsága figyelmetlenebb; ismeretlen gondolatok zavarák szívét; ő, az annyira ábrándozó, szerete látni olly embert, kinek kegyessége az övével egyezni látszott; ő legalább így gondolkodók, megígér­­ve a’ szüntelen előtte fekvő különös látvány által. Ha­za menvén férjéhez ez a’ kép kíséré őt, és ezen soká mélázott; a’ hajdan olly rövid estvéki hosszaknak tet­szettek nékie; még éjjel is látá álmában a’ sötétes egy­házat , magát térden, ’s előtte a’ szép idegent, mert szép vala az, valamellyik nap, a’ mint az egyházból kijöttek, köpönyege félre hajlott, és lopva megpillant­­hatá ábrázatjat. De mind eddig csak azon iparkodott a’ csábító, hogy Paquita érzelgő képzeletére hasson, és ha sze­meit magára voná, ezt csak ritka áhítatosságának kö­­szönheté. Most szívére kelle hatnia, megkelle tudnia, hogy csak ő érette jön az egyházba, ’s e’ felett nem so­ká lehetett függőben; az idegen szemei, tűzzel teli, reá meredtek és az övéit lesütteték. Eleintén megijedve felhagyott az egyházzal, és több napokig álhatatos vala feltételében; de ki tudná valaha megfejteni mind azon titkokat, mellyeket egy asszonyszív magában rejt ! Egy hét múlva már majd el­hiteteté magával, hogy hibázott, és rosszúl értette az idegen tekinteteit: olly különös vala az­ Illy bizony­talanság közepette, gyötrettetve mind lelkiesméretétől, melly azt mondá nékie hogy rosszúl cselekszik, mind szüntelen ostromló képzeletétől, ismét elmene az egy­házba , de remegve és nyugtalankodva. „Bizonyosan az az ifjú nem gondol én velem,a mon­dá magában haza menve: „bebalgatag valék.” És hangjá­­ban valami csipőség vala és öszvegy űré pelerinje ezt az

Next