Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-07-05 / 2. szám

Hasznos Mulatságok. QA Hazai s Külföldi Tudósításokhoz.­­ 1831. 2. szám. Julius Sziikén. '*** " " ■■ -v" ■" 1 i —­ A' H­ajd­a­n h­o­r. Boldog volt az arany hajdanikor nagyon , Szántott, szőke gulyát hajta mezekr­e ki, Nem vágyott ragyogó pompa után, szive Vidám volt, ’s megelégedett. Nem lógott aranyos köntöse vállain , Márvány épűletet sem raka , a’ hegyes Eg­e’ föld kereke­n nékie mindenütt Tündöklő palotát nyitott. Szolgált a’ bujafűi lágy selyem ágy gyanánt, ’S a’ kristály patakok fris vize olta el Szomját, nyárfa szelíd lombja alatt talált Hús árnyat, ’s pihenő helyet. Kincsei tömve hajó durva veszély között Akkor nem lebegett mély vizeken , nem is Látott­ak ezelőtt embereket merőn Bámult part, ’s zuhogó öböl. Mord gyilkos, ’s raboló nem vala, tábori Harsány kürt dühödő hadra nem ingerelt Senkit , békes szelíd angyala áltölelt Mindent karjaival dicsőn. Bódult volt ki hegyek rejtekiben nemes , ’S fénylő erezeteket felkutatott, fejér Gyöngyöt tengereink bús fenekén szedett. Szerzett új veszedelmeket. Bár a’ hajdanikor vissza jöhetne még Boldog volna egész emberi nem ; — de a' Fényűzés ragadó mostani szelleme. Azt eljönni nem engedi. H. A■ Vjhehibül. 2 Második Félesztendő.

Next