Hasznos Mulatságok, 1835. 1. félév (1-52. szám)
1835-05-23 / 42. szám
330 tól mindig maradozik, elbámészkodik, oda látszik menni, hová nem akarna, ’s fejét majd egyenesen feltartja, majd ismét jobbra vagy balra hajtja. A’ másodikban: a’ kerge juh járása mind inkább tétovázó kezd lenni, az az megy, a’ nélkül hogy maga is tudná merre ! Gyakran megállóiig , ’s a’ melly oldalra fejét csüggeszti, egész testével arra fordul. Valahányszor pedig szédülése megszűnik, mindannyiszor szemei felfordulnak, szempillái, fülei, és ajkai reszketnek. A’ harmadikban szűnik a’ szédelgés, mellynek helyébe rángatódzó hánykódás áll elő, ’s ez mindaddig növekedik, míg végre a’ juh többé a’ földről fel nem kelhet, lábai megmerevednek és hidegszenek , ’s valahányszor felkelni igyekezik, mind annyiszor visszarogyik, míg végre nagy rángatódzások közt megdöglik. A’ betegség illyen meneteléből tehát az említett űz idegbetegségnek tartja azt, —mivel az minden egyéb betegségekben szokott előjelek nélkül egyszerre áll bé, — mivel váltogatva jelen meg, ’s minden csillapodásakor a’ juh ismét neki vadul, jóízűn eszik és kérődzik, ’s minden állati foglalatosságokat teljesít; mert még a’ harmadik stádiumban is a’ nyavalya csillapodásakor eszik a’ beteg juh, noha fel nem kelhet, csak addig azonban, míg újabb paroxismus által ebben meg nem akadályoztatik, ellenben minden gyullasztó betegség, az idült betegségeket kivéve, szünet nélkül nevekedik, — továbbá ebbe a’ betegségbe leginkább csak gyenge juhok és bárányok esnek, foghasadáskor, midőn könnyen görcsök ásnak elő ,— ide mutat az is, hogy e’ nyavalya ritkábban látogatja meg az erősebb honi juhokat mint az elkényeztetett birka nyájakat, ’s ezek közt is főképen az ollyanokat, mellyek vagy különben is gyengék, vagy kora ellésből nagyon ifjú anyától származtak, — végre e’ betegség csak véletlen áll elő, ’s nincs kötve az esztendőnek semmi szakaszához, holott a’ gyúlasztó betegségek csak bizonyos esztendőszakokban fordúlnak elő. Ezen okok Pawlikowsky urat arra indították.