Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-09-16 / 23. szám
179 fes régiségeket, és szent természetet figyelemre méltatja, ezek reményiem napló és jegyző könyveinek méltó tárgyakat szolgálandnak. — Vannak ugyan népmondáink is, u. m. az ünnepnapi szövés miatt kővé vált asszonyról, ’s a’ t. de mellyekből a’ vitézek’ tapasztalásából a’ köznépre áradó felvilágosodás már is igen sokat elsöprött. Egyébiránt Moldovába a’ mostani bémenetel nem tanácsos, döghalál dúl, ’s a’ veszteglés sokáig tartana.“ Most a’ terített asztalhoz hívattattam. Ét vágyomat a’ szakácsnők meggondolásuk nevelé. Ettem, ’s im egyszer: „Klári! most már nyilván kimondom, ne legyeskedj!“ így szólítá meg Józsi testvér húgát. — A’ fenyítő atyai úr, a’ titkos anyai szemvágás, földre szegzék a’ 12 évű ártatlan teremtés’ szemeit. Anyja hozzám fordula, és engedelmet kért, sogy kisdede a’ hírtelen nőrök elbeszélésével, mellyet nagy apja rezgő térdein tanulván, sok vendégeknek elregélt, nyugtalankodik. — Klárimal vigasztalni akarván pártolám vágyását. Zsebembe nyúltam, ’s kivévén egy darab rezet, kérdem a’ számát: „15“ felele — hát érteke? „3“ Jól van leányom! biztatóm, a’ tiéd ez, csak mond el nekem a’ hirtelen nő történetét. A’ szöszke így kezdő: „Nagy apám sokszor beszélte, hogy igen igen régen, még az ő nagy apja sem érte, földünket a’ vad tatár pusztító. A’ vitéz lelkű férfiak szembe szálták velük, ’s a’ nőnem élelmet vévén magához a’ mocsár ölelte nádasokba rejtezett. A’ harcz lefolyt, ’s a’ tatár rabszíjra fűzve hajtá el a szolgaságra alkalmas fiatalságot, ’s ezek közt egy derék székely lovagnak szeretett nőjét. — Megtér a’ csatából a’ lovag. Kietlen a’ háztája, nem lele a’ csecsemő körül édes anyát. Veszteségét soká sínté. — Kiszabadult foglyok jönnek idő múlva a’ vidékre, de nem jó nője; érti azonban hollétét. „Pénz, vagy gyilok“ szabad leendsz így szól, útnak ered. — Mé