Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-11-25 / 43. szám

( 339 szélvészt, melly­nek rám kelle viharozni, mihelyt egy a’ viaskodók közűl észreveendi, hogy egy derék­­ally hiányzik. Valóban, lassan lassan csendesség lett. A’ han­gok lármátlanabbak kezdtek lenni; kiki arról gondol­kodott , hogy a’ csatamezőn üsse­ fel őrtanyáját; ér­­zém, hogy egy derékally lábaimhoz támasztatott, egy másik jobb kezemhez. Kiki beegyengeté a’ maga de­­rékallyát, az mint tudta, társáéba, ’s reá keveredett; csak egy keresgélt még egy darab ideig a’ szegletek­ben ’s zugokban; ’s ekkor nem tűrhetvén, hogy sem­mit nem talál, egy helyes gondolat ötlék eszébe, ’s hirtelen kiáltá: „Urak, egy közűlök két derékallyon fekszik!“ Ezen vádat mindnyájan boszonkodó zajjal fogadták, a’ miben mindazáltal én nem akartam részt venni. A’ mi emberünk ismét hozzá fogott a’ kere­séshez, félig nevetve, félig szitkozódva; majd, sem­mit sem találván, azon végezte, mellyen kezdenie kel­lett volna: gyertyáért csengetett. Hallánk a' közelge­­tő szobalány’ lépteit, látám a’ gyertyavilágot a’ kulcs­lyukon által, ’s nem akarva zsebembe dugám keze­met , hogy meggyőződjem , ott-e még a’ szerencsés kulcs. Emberünk az ajtóhoz ment, ’s az zárva volt. „Nyissa­ ki,’ monda. ,,’s adjon­ be gyertyát.“—„U­­rak, a’ kulcs belől van.“ — „Ah! “— A’ kereső’ ke­ze egy pillantatig elfogá előlem a’ gyertyavilágot, melly a’ földön tapogatott ’s a’ kandallón. „Ki az ör­dög zárta­ be az ajtót belőlről, Urak?“ Senki sem. A’ szobalány csak várakozott. — „Eh! hiszen csak van másik kulcsa minden szobának a’ vendégfogadóban.“ — „Igenis , Uram.“— „No hát, hozzon más kulcsot.“ A’ leány ment; e’ vala az én kísértő szempillantatom. Ha a’ vendégfogadás nem követé utasításomat, el va­­lék veszve; a’ legmélyebb csend uralkodók ’s nem háborító azt egyéb, mint szerencsétlen társunk’ béke­, tűrhetlen lábai kopogása, ki fogai közt mormogó: „Már nem jő vissza az a’ durczás leány. —Ugyan mit csinálhat olly sokáig? —Meglássák, most meg majd

Next