Hasznos Mulatságok, 1836. 1. félév (1-52. szám)

1836-05-28 / 43. szám

338 * ) Elsőbb esetben a’legalsóbb árt fizethetjük, utób­biban reménylhetjük, hogy a’ Legfensőbb árt kapjuk. Ricardo, a’ híres statusgazdasági író, megkérdez­­tetvén: micsoda úton módon lett gazdaggá (minthogy ő gazdag kereskedő ’s pénzváltó vala) , azt felelte, hogy ő gazdagságát ezen elv’ követésének köszöni. 3. ,,Jobban félj azon kis költségektől, mellyek mindennap, mint azon nagy kia­dásoktól, mellyek csak ritkán kerülnek­­elő.“ Ki naponként egy krajczárral árt­ ki többet, mint ki kellene adnia, az esztendőn által 6 forint 5 kraj­­czár szükségtelen költséget csinál, sőt szökőesztendő­ben 6 for. 6 krajczárt. Az illyen költségek legkön­nyebben szükséggé válnak. ’S a’ szokást igen nehéz elhagyni. Ki egy fillért nem szeret úgy, mint egy fo­rintot, az nehezen viszi a’ dolgot annyira, hogy fil­léreit forintra váltsa­ fel. 4. „A sokszori kis nyereség jobb, mint a’ ritkán történő nagy nyereség.“ Napoleon azt mondá: a’ tömegek határozzák el az ütközetet, így van a’ dolog a’ gazdagsággal is. Az igazságtalan nyereség, ha még olly nagy is, in­kább veszteség. Ki birtokát jól akarja haszonbérbe adni, olcsón árendálja­ ki. v 5. „Ki szükség nélkül szerez magának eleségszert, az vesztegető.“ Mivel az ollyan vagyon holt tőkepénz, melly semmi kamatot nem hoz. Sok dolog veszt idővel be­cséből , vagy egészen elveszti azt. Az eleségszerrel ritkán bánunk gazdálkodva. ’S könnyebb venni mint eladni valamit. Különösen helytelen dolog sok pénzt tartani a’ háznál. A’ pénzből csak úgy vehetünk hasz­not , ha kiadjuk azt. 6. „Jobb valamelly mesterséget ma­gánosan, mint másokkal társaságban ű­z­ni­­.“ Busch azon megjegyzést teszi, hogy a’ keres­kedőtársaságok ritkán ütnek­ ki jól. Kivált vigyázzon az ember magára, ha mesterember társat keres. 7. ,,A’ van jobb, mint a’ volna.“ Semmi bevételre ne tartsunk számot, míg bé

Next