Hasznos Mulatságok, 1836. 1. félév (1-52. szám)

1836-01-13 / 4. szám

HASZNOS M­U­LATSÁGO­K. 4. Pesteil, Januári 13 dikán, Nemzeti különösségeké (Folytatása vége.) . A’ deli nemzetek’ öreg kora sohasem fog hason­lítani az éjszaki öregséghez. Az éjszaki öregek kösz­­vényben szenvednek ’s leginkább csak egy dolog ér­dekli őket: a’ meddig csak lehet, fentartani hátralé­vő életük’ napjait« Az Olasz még vénségében is a’ régiségek’ búvárja vagy kedvelője« „Oh Istenem ”6 kiáltá Canova halálos ágyán, „tehát nem készítek többé Venust! “ Dunque non fare piti Venere! A’ párisi théátre-francais játékszínben * nyolcz—kilencz ősz fürtű vagy csaknem százados vendéghajú öreg urakat lehet látni egy csoportban, nagy tűzzel beszél­ni Mars és Contat mademoisellekről, ’s azoknak ér­demeit hasonlítani­ öszve. Ezen embereknek nincs ö­­reg kora; a’ virgonezság ’s jó kedv csak az élettel együtt hagyják­ el őket. A’ legérzékenyebb nemzeti charakter nem a’ legkevésbé tiszteletre méltó. Például, az Egyesült Statusokbéli Amerikai’ szíve megrázkódik ’s minden erei fájdalmasan lüktetnek, mihelyt valamelly utazó intézeteiket furcsa oldaláról birálgatja. Ezen­­ingerlé­­kenység valóban üdvösséges érzelem, melly fentartja a’ nemzetek’ erejét, erkölcsiségét ’s értelmi eleven­ségét. Kaczagjunk a’ Nápolyiak’ szeme közé, gú­nyoljuk hazájokat, asszonyaikat, lazzaromisokat, lí­raikat, minden iparjokat, kereskedésüket, politizá­­jukat, szokásaikat, játékszíneiket, nyilvános és házi életöket, —­ meg sem fognak motszanni ’s ezt felelen­­dik : „Mi gondom rá?.Én eszem a’ magam macaro­­niját; egyeben nem törődöm.“ A’szemtelenség egé­szen nápolyi tulajdon. A’ nápolyi nem rész nép vol­na; de az érzéki ’s szabadság nélküli tengődés min­dent kiolta benne, még az illendőség’ érzelmét is; ő nem tud többé pirulni, ’s a’ szégyen szó nála sem­mit nem jelent, ’s éppens fierni lehet csodálni, hogy Első Félesztendő. 4

Next