Hasznos Mulatságok, 1836. 1. félév (1-52. szám)
1836-01-13 / 4. szám
HASZNOS MULATSÁGOK. 4. Pesteil, Januári 13 dikán, Nemzeti különösségeké (Folytatása vége.) . A’ deli nemzetek’ öreg kora sohasem fog hasonlítani az éjszaki öregséghez. Az éjszaki öregek köszvényben szenvednek ’s leginkább csak egy dolog érdekli őket: a’ meddig csak lehet, fentartani hátralévő életük’ napjait« Az Olasz még vénségében is a’ régiségek’ búvárja vagy kedvelője« „Oh Istenem ”6 kiáltá Canova halálos ágyán, „tehát nem készítek többé Venust! “ Dunque non fare piti Venere! A’ párisi théátre-francais játékszínben * nyolcz—kilencz ősz fürtű vagy csaknem százados vendéghajú öreg urakat lehet látni egy csoportban, nagy tűzzel beszélni Mars és Contat mademoisellekről, ’s azoknak érdemeit hasonlítani öszve. Ezen embereknek nincs öreg kora; a’ virgonezság ’s jó kedv csak az élettel együtt hagyják el őket. A’ legérzékenyebb nemzeti charakter nem a’ legkevésbé tiszteletre méltó. Például, az Egyesült Statusokbéli Amerikai’ szíve megrázkódik ’s minden erei fájdalmasan lüktetnek, mihelyt valamelly utazó intézeteiket furcsa oldaláról birálgatja. Ezeningerlékenység valóban üdvösséges érzelem, melly fentartja a’ nemzetek’ erejét, erkölcsiségét ’s értelmi elevenségét. Kaczagjunk a’ Nápolyiak’ szeme közé, gúnyoljuk hazájokat, asszonyaikat, lazzaromisokat, líraikat, minden iparjokat, kereskedésüket, politizájukat, szokásaikat, játékszíneiket, nyilvános és házi életöket, — meg sem fognak motszanni ’s ezt felelendik : „Mi gondom rá?.Én eszem a’ magam macaroniját; egyeben nem törődöm.“ A’szemtelenség egészen nápolyi tulajdon. A’ nápolyi nem rész nép volna; de az érzéki ’s szabadság nélküli tengődés mindent kiolta benne, még az illendőség’ érzelmét is; ő nem tud többé pirulni, ’s a’ szégyen szó nála semmit nem jelent, ’s éppens fierni lehet csodálni, hogy Első Félesztendő. 4