Hasznos Mulatságok, 1837. 2. félév (1-52. szám)

1837-09-27 / 26. szám

­02 költeményt *), Lesigan Károly úr pedig (lakik Budán ), ámbár nem nevendéke az­ egyetemnek, jeles hosszú német ódát küldöttek hozzám. Hogy a’ magyar közönség lássa, hogy mind a’ két költemény nekünk Göttingában nem szégyenünkre, hanem becsületünk­re fog válni, mind a’ két költeményből mutatványt közlök. Tiszt. Gacsáry úr így kezdi derék költeményét, melly elegendőképen bizonyítja, hogy református a­­tyánkfiai, minden buzgóságuk mellett a’ magyar nem­zeti nyelv iránt, a’ latin classicus nyelvet ’s költést nem mulasztják-e­ : Pulchra dics! cresso nimium mihi digna lapillo» Digna sed et cunctis, queis Göttingensis Apollo itisit, et bic celsi tetigere cacumina Pindi , Edita ubi late Sapienturn templa coruscant, Musarumque domus solidis nitet alta columnis, Quos juvat in gremio doctae hic legisse Minervae, Veraque, ut in sylvis Academi, gra'eca juventus , Quaesisse, et propius sacros adiis'se recessus. Salve pulchra dies ! completi nuncia secli, Ex quo prima sibi hic Patias domicilia fixit, Adque tuos fontes, o Leina! Georgius, almas lile potens gentis columenque decusque Pritannae, Ex Helicone Deas duxit, stahilesque locavit. Jam decies rediere decem feliciter inde Annorum series, totidemque volubilis alto Finiit in coelo cursus, moderamine Titan: En tamen haec sedes castis sacrata Deabus Vel post tot cyclos annorum et temporis ictus, *) A’ szerény, ’s a’ Georgia Augustat olly forró­n, mint én, szerető szerző nekem ezt irta, hogy a’ költeményt küldi, „nem koránt is, mintha valamelly felsőbb poé­tái elhivattatást érzenék magamban, sem annyival in­kább, mintha csekély talentomom által magamat muto­gatni akarnám , de egy ellene­­ állhatatlan ’s önkényes vonszalom’ sugallásánál fogta, imét ezen egynéhány so­rokra telő deák versezetet kívántam ebbeli örömöm ’s szives háládatosságom’ jeléül, a’ tek. professor úr becses kezeihez juttatni.“

Next