Hasznos Mulatságok, 1837. 2. félév (1-52. szám)
1837-11-25 / 43. szám
nincs veszély , mellytől vissza rettenne, nincs áldozat méllyét hona , ’s fejedelme javáért sokallana. Azért is öiltötte a’ termetszet’ bölcs Alkotója olly mélyen sziveinkbe a’ hon’ iránti szeretetet, ’s az ezt szülte fejedelem iránti hű vonzalmat; hogy ezen erős ösztön, ’s vonzalom győzze le mind azon gátokat, ’s veszélyeket, mellyek hazafiyi pállyánkon eleinkbe gördülnek ; és azért alig van nemzet ellenibb vétség, mint a’ hon iránti hidegség, ’s gyűlölet. Mert valamint az igaz haza szeret tét a’ nemes szívnek tagadhatlan béliege; úgy a’ hon iránti hidegség , jele a’ nemes és erkölcsös érzelmek hiányának , sőt bizonyos bélyege a’ szív elaljasodásáinak. Ilyen elfajult honszülötteket csodás szörnyetegül csak azért enged néha feltűnni a’ természet, hogy undok képeiktől elrettenve, annál forróban érezzük természeti kötelességünket. Mint érzettek légyen a’ hon iránti szeretetről a’ régibb nemzetek , kik azoknak lelkes költőit, ’s buzgó szónokait ismerik, bizonyára tudják. Elég itt említeni egy hajdan élt, de máig is tisztelendő római polgár’ szavait, ki a’ hon szeretetről e’ képpen szól : „kedvesek szülőink, kedvesek magzatínk, rokonink, ’s barátánk, de mindnyájok szeretetét,ai egy haza magában foglalja.“ Én hozzá teszem: a’melly szeretet minden egyébb szereteten tartós állandóságával fellebb emelkedik. Mint t. i. különös, ’s minden egyébb szerelmi szenvedélyektől különböző tulajdona az a’ hon szeretetnek , hogy midőn egyébb szerelmi szenvedélyek az idővel lankadnak, hidegszenek , sőt néha egészett kipárolognak sziveinkből, a’ honszeretetét éltünk’ tavaszán , ’s telén egyaránt megtartjuk. A’ szerelem legis erősb gerjedelem ugyan, ’s bár gerjedelminek ömledezése’ még Zenitjét el nem éri, magasra dagadt viz árjaként mindent örvényébe sodor, mégis ha egyszer ze** mijét megüti, lelohad, sőt néha annyira kiapad a'szívből, hogy ömledezésinek iszapjánál alig hagy egyebet hátra felduzzadt sziveinkben. Más egészen a’ hon szeretet természete , mert ennek zenitje sokkal föntebb lebeg , hogy sem annak elérése, szükségképen lohadást vonjon maga után. Szeresse bár valaki legbuzgóbb vonzalommal hazáját, el nem fog fásulni szive e’ szeretetlen , ’s az idővel nem lankádni, nem lohadni, sőt ni