Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-05-23 / 41. szám
314 terjedt ismeretekben, hanem magokba vonulva törtek a’ tökéletesedés felé, kikről a’ világ keveset hallott éltükben, de annál többet nyert tőlök a’ tudomány. És igy volt ez mindazon időkön keresztül, mellyekről a’ történet-írás szól; és igy van ma is. A’ mennyiségi fokot a’ mi illeti, annál szerencsésebb valaki, minél több tárgynak tudásában van. A’ ki előtt száz tárgy ismeretes, a’ tudás tekintetében két annyit ér, mint a’ ki csak ötven tárgygyal van megismerkedve, ’s a’ ki ezeret ismer, tíz annyit ér mint a’ csak százat tudó, ha t. i. a’ tárgyak mint egységek nézetnek *s gyakorlati életbeli hasznok tekintetbe nem vétetik.— Mert illyenkor (*s ez a kákán csomót keresőknek mondható) v an olly tárgy mell)nek tudása százaprób tárgyakéval fölér. Az emberi elmének föladása tehát , minél tovább hatni a’ megismerendő tárgyak mezején, minél több egységeket szedni be fejébe, hogy szükséges alkalommal bőven szőhessen és alkothasson. De a’ minőségi fok, a’ mint és hogyan ’s mennyire, nem kevesebbé érdemel figyelmet az előbbi foknál. Mióta az emberi miveltség amiira haladott, hogy tudományok alkottattak, azóta épen nem érjük be a’tört és szaggatott tárgyismeretekkel, azóta nem elég egy oldalt, egy tüneményt ismerni ez ’s ama dologból, hanem megváratik minden miveltségre számoló embertől, hogy a’ választott tudomány-ágon minden oldalt, minden tüneményt ismerjen. Minő mathematicus volna ma az, ki a’ kétszer kettő egyszerű elhadarásánál többet nem tud, vagy törvény tudó, ki csak igy ítélne: a’ki lopott lopassék meg, a’ ki ölt ölessék meg; vagy orvos , ezt rendelő: végy minden hőség ellen hideget, minden hideg ellen hőséget; vagy természettudós, igy ítélő , a’ villám tüzes kő, vakító fénnyel és kénkő szaggal, ’stb. Ma az illy rövid üstöknek kinevettetnének ’s az első, jó, népoktató könyv’ gondos átolvasására utasittatnának. Történeteink kezdeténél még nem létezett tudomány ’s az annyira jeles Hellenek is a’ mai időkorhoz képest et tekintetben nagyon hátra állottak. Nékik , úgy szólva, csak azon dicsőségük van, hogy sok mai tudománynak alapját veték meg, magvait hintették el. A’ kifejlés, a' fölvirágzás a’ mostani kornak dicsősége.