Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-06-30 / 52. szám

403 aszszon­ytálságot meg n­e sértse, napfelkelte után ne aludjék, nappal álmos ne legyen, a’ csinosságban tün­dököljék, beszéljen de ne csacsogjon, édesen és csak magyarul szóljon, mert mi őt tiszta magyar búza ke­nyérrel tartjuk és sértetlenségét karjainkkal és pénzünk­kel védelmezzük. Hízelegve pedig szép igazságokat mondanék neki, ollyasokat például, hogy idő kisasz­­szony testvérei között, kik más országokban lakoznak a’ föld tekén, őt illeti az első rang, tehát ne engedje magát hátra tolni ’s mivel ez előtt több évekkel nagy tövis ment a’ lábába ’s a’ miatt hátra kellett maradnia, most a’ legegyenesebb utakat vegye ’s úgy érje sőt kerülje el húgait. Ez mind nem lehetetlen, annyival in­kább, mivel húgai már az ut­ törésben igen elfáradtak ’s ő, ki olly irtóztatva talám csak nem maradt hátra, sok helyen tört utakat lelend, mellyeken repülve ha­ladhat. Meglehet hogy ő kisaszszonysága mindezen piron­­gatásokat, serkentéseket és hízelgéseket a’ legjobb né­ven venné ’s inasát értek lekötelezettnek is vallaná, de szinte megtörténhetik, hogy nagy gőgösen hibát­lannak kiáltaná ki magát ’s engem és minket találna vétkeseknek. Akkor pedig illy módon szólhatna: „Bölcs tanácsadó uram és uraimék, kövessék meg magukat midőn engem gyaláznak vagy dicsérnek. Engem sem egyik sem másik nem illet. Én testőreimmel teszek egy egészet, őket meg nem előzöm, tőlök el nem mara­dok , hanem karöltve lejtőnk el a’ földteke fölött. Uraim és uraimék, magok kötelessége minket szemmel tar­tani, velünk haladni ’s a’ mit mi utunkban kifejtünk, azt megragadni ’s hasznokra fordítani. Uraim és urai­mék , a’ melly hibákat és dicséreteket reám akartak halmozni, azok egyenest önöket, kegyeiteket, mago­kat illetik, azért a’ nekem fölmondott hizelgést és ok­tatást tartsák meg magoknak és kövessék azt, így ra­lám illendő közéleten láthatjuk egymást.** És olvasóim, ha az idő kisaszszony i­lyen felele­tet adna jó szándékból hozzá intézett beszédemre, ak­kor én öszszeszedném vitorláimat, azt gondolnám: „igaza van a’ kisaszszonynak!“ ’s neki rugaszkodnám hogy' nyomdokait el ne téveszszem.

Next