Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-06-30 / 52. szám
403 aszszonytálságot meg ne sértse, napfelkelte után ne aludjék, nappal álmos ne legyen, a’ csinosságban tündököljék, beszéljen de ne csacsogjon, édesen és csak magyarul szóljon, mert mi őt tiszta magyar búza kenyérrel tartjuk és sértetlenségét karjainkkal és pénzünkkel védelmezzük. Hízelegve pedig szép igazságokat mondanék neki, ollyasokat például, hogy idő kisaszszony testvérei között, kik más országokban lakoznak a’ föld tekén, őt illeti az első rang, tehát ne engedje magát hátra tolni ’s mivel ez előtt több évekkel nagy tövis ment a’ lábába ’s a’ miatt hátra kellett maradnia, most a’ legegyenesebb utakat vegye ’s úgy érje sőt kerülje el húgait. Ez mind nem lehetetlen, annyival inkább, mivel húgai már az ut törésben igen elfáradtak ’s ő, ki olly irtóztatva talám csak nem maradt hátra, sok helyen tört utakat lelend, mellyeken repülve haladhat. Meglehet hogy ő kisaszszonysága mindezen pirongatásokat, serkentéseket és hízelgéseket a’ legjobb néven venné ’s inasát értek lekötelezettnek is vallaná, de szinte megtörténhetik, hogy nagy gőgösen hibátlannak kiáltaná ki magát ’s engem és minket találna vétkeseknek. Akkor pedig illy módon szólhatna: „Bölcs tanácsadó uram és uraimék, kövessék meg magukat midőn engem gyaláznak vagy dicsérnek. Engem sem egyik sem másik nem illet. Én testőreimmel teszek egy egészet, őket meg nem előzöm, tőlök el nem maradok , hanem karöltve lejtőnk el a’ földteke fölött. Uraim és uraimék, magok kötelessége minket szemmel tartani, velünk haladni ’s a’ mit mi utunkban kifejtünk, azt megragadni ’s hasznokra fordítani. Uraim és uraimék , a’ melly hibákat és dicséreteket reám akartak halmozni, azok egyenest önöket, kegyeiteket, magokat illetik, azért a’ nekem fölmondott hizelgést és oktatást tartsák meg magoknak és kövessék azt, így ralám illendő közéleten láthatjuk egymást.** És olvasóim, ha az idő kisaszszony ilyen feleletet adna jó szándékból hozzá intézett beszédemre, akkor én öszszeszedném vitorláimat, azt gondolnám: „igaza van a’ kisaszszonynak!“ ’s neki rugaszkodnám hogy' nyomdokait el ne téveszszem.