Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-09-11 / 21. szám
83 - re is képtelen felvergődni, mikép függnek össze, mint egy közös fonásnak , az emberi szellemnek kibuzgásai a’ tudományok. Ki az életnek barátja , ’s örül a’ virágzásnak, miután a’ mondottakhoz maga is gondol némelly igazságot, letevén a’ vendéghajat ’s előítéletet, velem kezet fog. Tétessék át a’ pataki főiskola Miskolczra. A’dunántúli kerület Komárommal cseréli fel Pápát; a’ magyar kir. egyetem Nagyszombatban alapult, innen jött Budára , sasszemű Ildik József pedig a haladásra növekedő Pestre hozá le, nagy bölcseséggel. Mit tesz a’ helyzet ? Szomszéd városok közt is látta ő az igen nagy különbséget. Miskolcz jelenleg is az Magyarország egy részének, a’ mi Debreczen túl a’ Tiszán. Kereskedése , ipara, népessége bizonyosan aránylag nő Pestével. Szellemi tekintetben szilárd, nemzeti, s mint illyen, nincs város a’ hazában, mellynek másodika legyen; azt is elérendi maholnap , mit a’ megállapodott Kassa féltékenységből szemére lobbanthatna, ’s királyi várossá emeltetik. Miskolczot a’ természet központul akará, szomszéd megyékből kellemes völgyek sietnek felé; főpiacza a’gabonának, miből az ember él. Mindene van, csak iskolája nincs hozzá méltó. Miskolczot Patak’ ellenében dicsérni, pályaság; de én eszmét tííszerezve akarok elhinteni. A’ tárgy jobban beszél hozzánk, mint mi róla , ’s részemről a’ tiszamelléki reformált hívekre nézve iskolai szempontból úgy áll Patak Miskolczhoz, mint amannak állás-szinháza, ennek nem állás-szinházához. Beküldetett H. E. ,a’ spanyol trónörökösödési kérdés. Azon kérdés, vájjon D. Carlos vagy Izabella tarthat-e joggal számot a’ spanyol trónra, a’ még jelenleg is folyó polgári háború szülőoka, melly azon nyomorú tartományban még mindig dühöng. A’ folytonosan tartó vita ’s az abból származó elfogultság miatt egyik pártnak sem juta eszébe világosan magát aziránt kérdőre vonni, mellyik félen van az igazság. Több munkák jelentek meg ezen tárgyat bővebb vizsgálat tárgyává tevők, de úgy látszik ha a’ külföldi írók a’ mennyire lehetséges minden pártszellemet mellőzve vizsgálják az ügyet, nem egész biztossággal ismerik azon tulajdonokat, miknek az örökösödési jogban kell foglaltatniok. Véleményem szerint minden örökösödési jognak mintegy fő megkivántató oldala, midőn két fél felette egymás közti küzd, hogy a’ harmadiknak jogai általa ne sértessenek. Ezen harmadik rész alatt érthetni leginkább a’ népet, mellynek szava van az illy ügyekhez. Minden ollynemű végzés, melly a‘ harmadik jogait sérthetné, magában véve megsemmizett ; de az alapitónak illyesmire nem kell tekintenie, vagy ha akarata kivitelében gáncsot nem talál, úgy az illynemű végzés rendithetlenné tétetik , ’s törvénynyé alakul, milly még örököseiről is szól. De miután az uralkodó háznál örökösödési joga különösen a népet illeti, természet szerint a’ nép viselé a‘ közbenjáró tisztjét, ha változások történtek. Mind e’ mellett is a’ nemzet ezen közbenjárása szabály szerint egészen alá van vetve a’ valódi és sajátságos örökösödési jog alapjainak, ’s többnyire nagyobb ünnepélyesség kedvéért történik korunkban, hogy igy az minden történhető akadályokat legyőzzön , ’s leginkább ott szokott megtörténni, hol valami utonalakítandó van, ’s melly a’ későbbi örökösökre nézve nem olly könnyen változtatható, miután ezáltal azonnal a’ közvetlenül következő örökös jogai séretnének. ’S véleményem szerint ez azon sark, melly minden örökösödésnél alaptörvényül áll, valamint állnia kell. Mások lehetnek ellenkező véleményben egyesekre, de egészben a’ kitűzött elv áll. A’ többek köztt Zöpfl úr ezen elvet Spanyolországra nem találja alkalmazhatónak. Szerinte Spanyolországban az örökösödési rend politikai törvény ’s azon való változtatás a’ király és cortesnek kizárólag tulajdona ’s joga , annyira, hogyha közttök az elvek megegyeztethetők, akkor az örökösödési rend egészen más alakot vehet magára. Születéssel járó, szerzett vagy bárminemű örökösödési jog a’ király ’s a’ nemzet ellenében semmikép se álljon,’s e’szerint a’ csonkítás által azon ejtett csorbának ne tekintessék , mert a’ nemzet mindig az uralkodó felett áll; de hogy ezen bármelly keresztyén sőt még a’ török birodalomban is minden örökösödési jog termesztével ellenkező állítása’ jelen körülményekhez alkalmazható, tagadhatla. Mert bár minden nemzet megválaszthatná magának a' maga királyát, ’s kihalta után hogy a’ gyermek a’ legnagyobb ’s legszebb az emberi hatalmak legnemesbikével ruháztassék fel vakeset által, tagadhatlanul első pillanatra nagyon visszatetszőnek tűnik fel; de tán az emberiség még nem éré el azon korát, mellyben királyt választhatna magának; ha pedig azt eléré, már azzal annak uralkodásának szükségtelenségét bebizonyítá.—De egyébként nem lehet örökösödési jognak nevezni, mellybe minden harmadik beleavatkozhatik. De aki ezen állítás mellett küzd, annak szükségkép be kellbizonyitani mind törvények mind szokások után ezen állítás valóságát, mellyel részemről Spanyolország történeteit felkutatva nem találok. Azt igenis fellelém, miként régenten a’ spanyoloknál szokásban volt a’ királynak a’ legnagyobb ’s leggazdagabb vázártok általi megválasztatása, kikhez egyszersmind a’ főpapok is tartozának. Ezek is azonban csak azon személyek közül választának királyt magoknak , kiktöbbnyire a’ thrónhoz egyenlő joggal birának , ’s hol egyedül a’ nemzet adhatá az eldöntő szavazatot. ’S ennek következtében jön a’ rendes örökösödési jog