Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-05-23 / 42. szám
( 166 ) lakniok. 5) A’ Magyar nyelv tagadhatatlanul syrochaldaeai tulajdonságú; illyenné sem Aegyptusban, sem Chiosban, sem Euboeában nem lehetett; lehetett ellenben Pontusban a’ syrocehaldaiakkal közösködésöknél fogva. Ezekután adja hozzá: Accedit tunicas ’stb. bhol a’ hamis reá fogás. Nem, nem, Tgelog a’ mi toldink nem lehet, illy tudatlanok ősi dolgainkban, illy járatlanok a históriában, illy hamisan vádolok, mi solosiak nem vagyunk; nem is okoskodunk mi igy: egy Plinius monda: Chios Macris nevet is viselt; tehát Chios a’ Macron-Magyarok szülő földe. Egy rhodusi Apollonius Scholiastese mondá: Makriseknek Macron gyarmati voltak, tehát a’ Pontusi Macronok Euboeai gyarmatok! Mi jobban értjük Aristoteles organonját. Laki Adási, llistoriophilok, nyomtatott számadás történjék. — Igaz , hogy ez évenkénti fizetés uj adó gyanánt terhelni látszik az a’nélkül is kevéssel bírót;ámde könnyebb akkor, midőn mindenünk jó karban van évenként csaknem érezhetlen summácskát tenni a’ köz oltárra, mint akkor, midőn tűz vagy viz által mindentől megfosztanunk, százakat sőt ezereket előteremteni; ennek nem tehetsége esetében pedig magunk pirulásával másoknak mint koldusok terhére lenni. Külföldi biztosító egyesületeknek adózni évenként már azért is helytelen, mert az ezeknek adott felesleg örökre elvesz. E’ kérdésekre felelni kéretik ki ki, ki a tárgyhoz szólhat, hogy pedig senki, a’ ki képes ezt tenni ne resteljen elég ok a’ sok ezer hazánkfiának talán végső ínsége; ok a’ sok helység vagy városnak melly eddig virágzott ’s a’ jóban haladni példásan törekedett hamuvá változása; ok végre a’ hosszú jövendő, mellyben illy jó tanácsokra mindenkor lesz szükség, egy emberbarát. Kérdések és javaslat a’ jelett szükségnek, filéjén. Mindenki tudja, hogy egyesült erők többet és nagyobbat vihetnek véghez, sőt ott is hol a’ magános nagy szerencsétlenség által lesújtva örök ínségre jutna, a’ czélszerűen egyesített erőket ismét előbbi állapot, vidámság és hatáskörbe helyezik anélkül, hogy a’ segítők, mivel számosak, megerőtetnék tehetségüket. Azért, minél nagyobb jelenleg a’ sok tűz okozta kár miatt az igy egyesített erőből eredhető segélyre a’ szükség, annál korszerűbbeknek tartom — az egyesülés és egység által boldogulni törekedő hazánkban e’ kérdéseket: lször vannak-e szerek, mellyek által a házfedél—fát eléghetetlenné tehetni kevés költséggel leszorult módon eszközölhetni, hogy jövőre, sőt azonnal is mindegyik , ki bűne nélkül akár tűz akár pedig viz által károsul, kárpótlást nyerjen mások terhelése nélküli Az első kérdés illeti a’ természet-vizsgálókat és mivészeket, megfejtését tehát ezektől várhatni. — A másodikra felelhetnek mások is, kik polgári viszonyainkkal nem épen ismeretlenek. Erre nézve magam csekély véleménye ez lenne: minden ház s.t. tulajdonos biztosíttassa magát évenként annyi tőkére, mennyi szükséges, hogy tűz után ismét a régi karba juthasson; a’ számítás történhetik külföldi biztositó egyesületeknél divat mertek szerint. Az évi járadék minden vármegyében kezeltessék egy különös erre választott s talán a takarékpénztárt is kezelő választmány által. E’ pénz öszvegből, mi az ezen évben történt károsodások helyrehozásán felül marad, tétessék tőkévé , mellyből más évben , ha az azon évi járadék elégtelen lenne, pótolni lehessen, vagy felesleg esetéül más hasznos intézeteket fesitni. Minden év végén, minden megyében ki lön nyilvános Föl elismertetés. A’ hannoveri újság következőt közöl Amerika északi széliről: E’ század kezdetéig csak egyes pontjait ismerők Amerika északi tájának, t. i. nyugotról keletnek számolva: 1) a’ Jég-fokot, észak-nyugotti csúcsát Amerikának; 2) tovább keletre a’ Mackenzie folyó torkolatát, hol Mackenzie 1789 ben bocsátkozik az ész. jeges tengerre, és 3) még tovább keletnek a’ Kupfermine folyó torkolatát, hol Hearne 1771 ben eléré a’ tengert. A’ mi a’ tenger első részét illeti a’ Jég-foktól Mackenzie fölyóig, 1826 ban Beckey angol kapitány a’ Cook-, vagy Bering szoroson által keletnek a' jég-fok felé legtovább nyomult. Ugyanazon időben az angol Franklin Mackenzie folyótól nyugotfelé a’ part mentiben neki elébe evezett egészen a’ Beechey kikötőig, melly a’ Barrow csúcstól nem nagyon távol fekvők. A’ tengerpart e’ tája hát meg van vizsgálva. Mi illeti a’ tengerpart másik részét Mackenzie folyótól Kupfermine fölyóig ezt Franklin mindkét torkolatjánál megvizsgáló. A’ hudson-öbli társaságnak egy expeditiója 1838 ban a fölfedezéseket mind két oldalról öszveköté, ’s e’ szerint a’ partnak másik része is ismeretes. Legtöbb nehézségeket gördite elő harmadik része a’ tengerpartnak a’ Kupfermine folyótól a’ hudson-, ’s baffínöbli tartományokon keresztül Grönllandig. Ennek fölfedezését Bősz kapitány válalá magára 1818ban, ő vizsgálá meg a’ Baffin öblöt. 1819 ben úgy találá Parry útjában, hogy a’ Baffin öböl végén nyugotfelé egy tengeri út vagyon Amerikától az észt tenger felé t. i. a’ Lancaster-szoros és Barrow út, melly által Grönland az amerikai száraztól elválasztatik; e’ szorosba ereszkedék hát egye-