Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-01-01 / 1. szám

( 3 ) nyai a’ rómaiak műve voltak, és a’ monda egy idő­ről , mellyben Metidsha miveit ’s igen lakott volt, a’ tartományban fenmaradt. Jelenleg e’ nagy tér­ség északi alacsonyabb része posványos, a’ déli emelkedettebb fele ellenben igen termékeny, és az ottani fákkal kürülültetett h­a­u­s­h­ok fogalmat nyújtanak arról, milly magas virágzási fokra vol­na még e’ föld képes. A’ Metidshat hét kis foly­ó özönli­ át: keleti végén az Isser, (az úgynevezett „Isser zóna“ csak a’Matidsha folytatása) tovább nyugat felé a’Corso, Uad-el-Reghaia, Hamisz , Arash, Uad-el-Kerma és a’ Massafran, ez a Chiffa, Uad-Sidi-el-Kebir és az Uad-el-Dshar’ összefoly­ásából ered. Öt fő­­törzsök lakja a’ sikot, ’s ugyanannyi uthan-t vagy is kerületet képeznek. A’ Beni-Isserek, kik Abd-el-Kadert ismerik el uroknak, a’ keleti részt lakják; azután következik a’ francziákkal szövet­séges három nemzetség : Khashna, Beni-Mussa , és Beni-Khalil; az ötödik uthan El-Sebt, melly Abd-el-Kader uralkodása alatt áll, ’s a’ hadihu­­toktól és ezek szövetségeseitől lakatik, kezdődik a’ Chiffán vagy Massafranon túl. Ezelőtt az Öt uthan népességét 10,000 családra becsü­lék, de a’ fran­­czia uradalomban levő három ivadék közűl már sokan a’ beltartományba vándorlottak. A’franczia rész határait keletről ny­ugat felé következő tábo­rok köritik: Fonduk, meglehetős közel a’ Ila­­misz forrásához ; Kara-Mustapha , a’ khasna tör­zsek birtokában; El-Arbah, a’ beni-mussai ke­rületben , a’ hegy­ek tövénél, hol hajdan nagy vásárok tartattak; azután a’ belidai két tábor, végre Uad-Lalleg a’ Chilfa mellett, melly az ara­bok utolsó megtámadásakor fenyegette­tett, és a’ coleahi tábor. Buffarik középen fekszik ’s a’ fran­­cziák főfegyverhely­e. Ezen különféle megerősített táborok között, egy-egy órányi távolban, még sok ágyuházak vannak felállítva, mindenike 24 em­ber őrizettel. Az arabok iménti berohanása világosan be­­bizonyitá, milly hibás ’s hasztalan ezen védelmi rendszer egy olly nyugtalan ’s fürge ellenség ellen, melly mindig csak lovascsapatokkal intézi tá­madásait. Mind ezen elsánczolt táborok és ágyu­házak nem tartóztathaták fel a’ hadshutokat és is­­sereket, hogy köztök keresztül ne nyomuljanak, a’ védelmi vonal körén belül fekvő ültetvényeket le ne égessék, a’ gyarmatosokat ne gyilkolják és egész katonai osztályokat a’ táborok ágyúi előtt le ne konczol­janak. E’ mellett a’ visszavonulás nekik mindig nyitva maradván, csak grínyolák szélsebes lovaikról az esetlen franczia gyalogsági tömegeket, mellyek őket soha be nem érheték. Illy tapaszta­latok után bizonyára semmi se marad a’ franczi­­áknak hátra, mint az ellenségnek hasonló fegyvert tenni eb­be, sok—igen sok lovasságot küldeni Al­gírba, mint ezt Bro tábornok javaslá, ellenben a’ sánczrendszerrel felhagyni. Bugeaud tábor­nok , ki megm­utatá, hogy a’ háborút e’ tarto­mányban viselni érti, mozgó hadlábakat javaslóit ’s az arab hadvezérletet ajánlotta, vagy is : az ara­tás felégetését, a’ birtok feldúlását. Ez egy för­telmes háború, rettenetes mód barbárokat pol­gárosított nép alá vetni , egy valóságos vér- ’s tűzrendszer, de ebben van az egyedüli le­hetőség, a’ barbár arabok meghódítására. Akar­ják-e a’ francziák Algírt illy áron ! Ha nem , úgy bajosan marad nekik egyébb vissza, mint az egész beltartományt feladni, és ott Abd-el-Kadert sza­badon magára hagyni. Eb düh vagy veszetség ellen próbált szer. Lalich Jószef verbovszkói elemi iskola ta­nító , az ebdüh vagy veszetség ellen biztos gyógy­szer mondatott feltalálni a’ II. I. Tudósítások 1839. 2. f. év 46dik számjában;—de még a’ tettle­ges próba hátra van, nem volna czélirány tálán a’ próbatételt összevetni, az orosz Invalidus ne­vű újságban ez előtt több évekkel hirdetett, és veszetség ellen nagyon ajánlott Vízi H i­d­ő­r r­e­l­ össze mérni. A’ természet tudományi adat soha sem jelenik meg későn, az minduntalan használ’s jót eszközöl. Az orosz Invalidus nevű újság, azt h­a ezen dologról, hogy :— „Az oreli és tulai kormányszékben egé­szen megszűntek félni a’ dühös kuty­ának harapá­sától , mert ottan közönségesen ismeretes az az orvosi szer, mellytől nemcsak a’ megharapottak meggyógyulnak, hanem már az egészen dühösek is. Ezen orvosi szer nem egyébb, mint a’ „Vízi Hidőr“ vagyis „Vízi útifű“ (Alisma Plan­tag­o, Wasser Weg éri eh) mellynek hathatós ereje, és gyökerének gyógyító tehettsége 25 esz­tendei tapasztalás által megbizonyosodván csak egyetlen egy esetben sem csalt meg; hanem a ’ beteg mindenkor—más ártalmas következések nél­kül—meggyógyult, ha annyira volt is, hogy dü­­hösségében az embereket harapdálná. Azért a’ föl­des urak is—kik számos vadászebeket tartanak— a’ megdühödéstől tellyességgel nem féltik ebeiket, hanem azoknak az ételeik közzé ezen fűvet keve­rik, és valóban a’ megdühödéstől őket meg is őr­zik“.Ezen vízi útifű (a’ Debreczeni fűvész könyv szerint „Vízi Hitler“) nő a’ vízben, mo­csárokban, és tavakban, a’ gyökere olly­an, mint a’ vörös hagyma, és sűrű gyökér szálai vagynak. Júniusig ezen növény a’ víz alatt vagyon, akkor, ’s ha igen meleg idő vagyon, még sokszor május­ban is félkerekded ágai emelkednek fel a’ vízből, mellyek mindenestől 5—6an vagynak. Ezen ágak­nak külső héjok vörössel, mindeniken egy-egy

Next