Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-01-22 / 7. szám

Gyapjú- és juh­keresked­és. (Közsé a szab. Szlésiai hírlap jan. 6. 1840.) Nem régen egy lipcsei nevezetes gyapju­­kereskedőház bukása alkalmával azon megjegyzés tétetett, hogy a’ német gyapjukereskedésre nézve Angliával lényegi változás közelget. Mi ebben tö­kéletesen osztozunk ’s itt nehány körülményt idé­zünk fel, mellyek illy változásra mutatnak ’s azt feltételezik. Először ugyan­is ezen kereskedés nem fizeték mindenkitől, kik eddigelé vele foglalkoz­tak, olly valódisággal és utánlátással, miszerint biztosan számolni lehetne arra, hogy derék vevő­ket kaphassunk ’s bírhassunk. Másodszor sokan idegen pénzzel munkálkodván kénytelenek valának, ha a’fizetés határideje belépett, akármilly áron eladni, miáltal a‘ vásárt magokra és másokra nézve el­­vonták. Harmadszor gyakran megtörtént, hogy tudatlanságból vagy álnokságból nem elég ponto­san és szigorúan tevék a­ gyapjúsorsozást, követ­kezéskép a vevőket elijesztek. Végre negyedszer az angolok magába Németországba is feltalálók az utat, s a legnevezetesb gyárosok és gyapjú­ker­eskedők itt a termesztmény honában teszik ( 20 ) annyi százakra is elegendő bizonyítv­ány. Minthogy tehát ama’ forgatást akármelly jármű (Gehwerk) is könnyen eszközölheti, világos, hogy a' tökéletes génben az egész szétrakás gépileg történik, noha jitost a’ mintánál a’ forgantyu kézzel forgattatik; és igy, mihelyt a* jármű hozzá illesztetik, a gép éjjel nappal folyvást dolgozhatik, mi végre a­ szét­rakandó típusból 4—8, sőt több órára való is felrakható, é s így az erőmű folytonos munkásság­ban tartható. Ebből már következő számítás húzható: egy illy tökéletes gép minden 4 ó ra, vagy minden mel­lékes apróságokkal együtt legfölebb 6 óra alatt szétrak egy egy ciceró-ivet, 24 óra alatt tehát leg­alább is­met. A’ régi mód szerint egy szedő ugyan­­­azon ív szétrakására legalább 6 órát fordít, és igy négy iv szétrakására szinte 24 órára van szüksé­ge, de mivel napjában csak 10 órát dolgozik, e’ munkát csak 2 nap és 4 óra alatt végzi be. E’ sze­rint a' géppel megnyerni 2*­a szedőt minden nap. — Továbbá, a’ nálam most felállított minta­gép csak egyszerű erőművet ábrázol, azaz egy fogásra csak egy betűt szed le; de a’ tökélyesbített erő 2—3—4-szeresen, sőt többszörösen is dolgozha­tik, ’s igy vele napjában 5—7’/a—10 ’s több sze­dőnek munkáját is végezhetni. Ez, gondolom, olly rendkívüli ’s igazán nagyszerű eredmény, millyet e’ nemben csak kívánhatni. (Folytatása következik.) bevásárlásikat. Még mint ötödik körülményt lehetne mindenesetre felhozni a’ megbízásokat és lefogla­lásokat is, mellyeknél fogva, a’ termesztők, sze­les ügyvivőktől elcsábítva, nagyobb reménységet arathatni reménysének, mintsem eladással a­ honi piaczokon. Mindezek után kénytelenek lesznek a német kereskedők lassan kint az angol vásárokról visszavonulni, és a’ tért az angoloknak átengedni. De valljon nem fog e ez káros befolyással lenni a’ német kereskedésre, ’s ár­csökkenést és pan­gást okozni ! Ezen életkérdés alapos választ kíván. A’ szükség első hatalom ugyan az öszzeköttetésre, de a’ v­élemény szinte olly fontos. Ha a’ német kereskedők kimaradnak a' vásárokról akkor gyé­rebb közlekedés áll be, minek szükségkép hatnia kell a’ véleményre. E’ mellett hazánknak káro­sulnia kell, ha a’ nyereség, mellyet eddig a’ honi gyapjukereskedők húztak, külföldiek kezébe esik. Nincs e itt épen semmi középút? Nekem úgy lát­szik, feltalálnék azt, ha a’ német gyapjukeres­kedők úgy rendelkeznének , hogy a’ külföldre szállítás mellett, a’ honi gyárosok számára is tar­tanának raktárakat, kiktől talán nagyobb, min­denesetre pedig jóv­al bizonyosabb nyereséget vár­hatnának , mint ama szállításoktól. Az említett gyárosoknak mindeddig egy vagy legfölebb két vásáron kelle mindig egész év­i szükségeikre ma­gukat ellátni, és csak azok, kik az ausztriai csá­szárságban a­ pesti vásárokon veszik kellékei­ket, bírnak azon jóval, hogy bevásárlásikat éven­­kint négyszer, azaz: épen annyiszor tehetik, a’ mennyiszer áruikat nagy­ban eladják. A’ haszon, melly ez által ezekre háramlik, szembetűnő, — az északnémetországi gyapjudolgozóknak pedig két­ségkívül rövidséget kell okoznia annak, hogy ők ugyazon kényelemmel nem bírnak. Ezenfelül mind a­ két vásáron, mellyek kereskedőinknek körük­ben nyitva állnak , csak készpénzen vásárolhat­nak , mi kereskedésük terjesztését gátolja. Kap­hatnának csak kereskedőink becsületes gyapjuke­­reskedésekben, az év minden szakában, és még hitelre gyapjút, úgy némelly szorgalmas gyáros majd fogná terjeszthetni és emelkedvébb űzhetni dolgát; a’ gyapjuneműk készítése pedig tetemesen gyarapodnék s egyszersmind javulnék is.­­• Az idő, melly már némelly jámbor kívánságot telje­­site, itt is megteendi a’ magáét, mihez a’ már beállott, fentebb kijelelt körülmények együtt hatni fognak. — A’ juhkereskedésről is kívánok nehány szót felhozni. Erre nézv­e nekünk a’ kelet és dél-kelet nyitva áll. Lengyel- Orosz- és Magyarországba még mindig nagy számú nemes birka hajtatik honunkból. Ez által ártunk ugyan gyapjúnk be­csének, de azért senki se fogja hazaszeretetét an­nyira csigázni, hogy külföldi vevőket, kik neki

Next