Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-05-30 / 44. szám

Pest 1840. r­r . Szob­b. Allajus 30an ! HASZNOS !ár 44ik szám. Első félév. Mátyás király emlékét szoborral kell örökösiteni. A’ Társalkodó 23ik számában olvasom Kövy László úr azon értekezését, mellyben azt állítja, hogy Mátyás és Kölcsey emlékét ne szoborral örö­­kösitsük. És a’ mellyben egy szóval a’ szobrászat, és több egyebek iránt is nem a’ legkedvezőbben szólt! Toll csatába keveredni nem szokásom, mert ebben többnyire az indulatok felhevülvén, végre is csak unalmas viták de Jana Caprina, vagy sértő személyeskedések fordulnak elő, mellynek mind­­ketteje a­ közjóra nézve ártalmas. Nem sérteni vá­gyó szándékból, akarok én is válaszolni Kövy úr­nak, sem valami dicsvágyból (érezvén gyenge erő­met mint író fellépni), hanem csak azon okból akarok itten egyet kettőt szólni, mert Kövy Lász­ló úr ideájival tellyességgel meg nem egyezhetek, és mivel úgy is minden dolognak két oldala van, tehát ha ő szólt, engedje meg nékem kegyesen hogy én is szólhassak a. m. leg először is azt mond­ja Kövy úr: „az idő meg semmisít mindent, fáj­dalom igaz, hogy megsemmisít mindent, de ha ebből a’ princípiumból fogunk mindég dolgozni, úgy soha sem fog hazánk, sőt az egész világ sem­mi szépet mutatni, mert minden a’ megsemmisítő idő vas keze alá jut, — úgy kár volt a’ romaiaknak a­­ szent Péter templomát, az egyptiácusoknak a’ pyramisokat, a’ bécsieknek a’ József császár szob­rát, és egy szóval a’ régi világnak akár kisebb akár nagyobb monumentumait emelni. Mindent a’ világon emberileg kell venni, a’ monumentumok nem örökre, hanem csak a’ késő maradékra va­lók.— Kövy László ur föld­rengésről, vizáradás­­ról, ’st. e’ félékről is szólt, — ha ezektől kell fél­ni ? úgy jobb lett volna Ulmann Móricz urnák Pesten valóban pompás háza helyett, csak viskót építeni, mert ez is meg semmisülhet földrengés, vagy viz­­áradás által. És igy ha Kövy László urnák állítása fen állna, úgy legjobb volna semmi legkisebbet sem csinálni, a­­mi a’ nagyság bélyegét magában hordja. De egyébiránt ez sem egészen úgy van, mert az erősen készült szobrok nem századokig, de ezer évekig is elálltatnak. Igen tágasnak kelle­ne lennem, ha Kövy László urnak minden állítá­saira és constructiojára akarnék felelni, azért csak egynéhány állításokról szóllok, mellyekkel egyá­­taljában meg nem egyezhetek. Ugyan­is azt mondja Kövy úr „hogy Szolnokra pénzünk nincsen" én meg azt állítom hogy van! — de nem csak szo­borra, hanem magyar színházra, és minden egyéb intézetekre is van pénzünk elegendő, csak akarjuk, hanem ott van a’ dolog veleje — hogy mi hazai adakozásinkban, nem vagyunk olly vigyázok mint más nemzetek, más nemzeteknél az igen szegé­nyen kívül mindenki adózik, ’s ez, azután az oka, hogy egyre egyre igen kevés jön , és még is óri­ási terveket visznek ki, a’ nélkül hogy csak meg is érezné a’ nemzet, ha bennünk egyetértés volna, és ha a’ lélek felemelkedése, többekben találkoz­nék, mint most, úgy már régen lehetne, szobor, magyar színház, ’s minden egyéb, — a’ nélkül hogy csak a’ nemzet legkisebbet érezné. Kövy úr azt állítja „hogy: érleljük meg először a’ nemzetet, műveljük ki, és azután emeljünk szobrokat." Arra csak azt mondom, hogyha addig várakozunk mig­­len a’ nemzetet kimiveljük, úgy nálunk soha sem lesz szobor. Francziaország tartatik most legmű­veltebb nemzetnek, és hány száz meg száz ezeren vagynak ott, a­ kik azt sem tudják hogy milly fán terem az olvasás; — de mind a’ mellett Fe­­renczynk nem igen hamar lesz, azért addig ver­jük a’ vasat m­ig meleg. Azt mondja szinte Kövy úr, „ha egy emlék­kel kimerítjük a’ nemzetet, mit ér ha alatta a’ nyomor és ínség könyeket hulajt", óh édes Kövy úr csak nagyobb kimerítése ne legyen a’ magyar nemzetnek mint Mátyás szobra által, hát úgy igen boldogok leszünk. Ferenczynek terve szerint száz ezer pengő kívántatik a’ szoborra, ez tizenhárom millió embernek csak annyi, mint a’ semmi, ne költsék nagyaink pénzeiket a’ külföldön , és a’ fürdőkben, tehát mindyárt minden fog menni, és a’ tehetősebb közép status hazánkban, mellynek több egyénei democratiai, cosmopolita, és ha­zafi szellemet mutatni akarván, mindég lármáznak a’ hazafisággal, de a’ mellett a’ hazáért egy kraj­­czárt sem akarnak adózni, csak mondom illyenek ne legyenek, úgy mindjárt lesz színház, szobor, ’s minden. Bízvást assecurálhatom­ Kövy László urat, hogy ha soha sem lesz is Mátyásnak szobra Pest útczáin, azért még is mindig lesz nyomorú­ság és ínség elegendő; mert a’ koldusok nagyobb része Magyarországon csak alá való naplopók, és csalók, a’parasztság pedig minden kedvezések mellett is, — alig ha valaha lesz meg elégedve. És azért által nem látom, miért kellessék az ő úgy nevezett könyeik miatt, hazánk fő városának egy illy nagy disz nélkül maradni'? Bécs, Palermo, Madrid, egy szóval a’ világ legnevezetesebb he­lyei, mint dicsekedhetnek nagyszerű monumen­­tumaikkal, csupán csak a’ magyar Pest legyen te­hát a’ nélkül ? ’s csupán azért hogy Kövy ur és Gasparich ur úgy akarja? Kövy ur igen vitatja azt

Next