Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-07-01 / 1. szám
( 4 ) 7) „ha egyetértés volna, és lélek felemelkedés többekben találkoznék.“ Tehát legelső az egyetértésre tulajdonképen véve való indítványzás, de nem a’ szoborra, másként „filius ante patrem.“ Minél nagyobb mértékű, ’s erejű a még ki nem fejlett esméret, annál inkább (legalább is) hasonlónak kell az ezt kifejtő oppositiónak lenni; ’samannak fogazásával ennek is fogyni. Nincs ennél természetesebb! 8) „addig verjük a’ vasat mig meleg.“ — „nam sero medicina paratur, dum mala per longas invaluere moras“ et disordines. Mert ha az előadottak áldozatja talál lenni hazánk: hogyan jut eszünkbe a’ szobor, nem tudom! „concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur.“ — Ez, és itt, a’ vas melege! E’ pedig kétségtelen. 9) „csak nagyobb kimerítés ne legyen, hát úgy igen boldogok leszünk.“ Csak boldogok lehetnénk! az „igen“ még igen messze van: „discordia.“ Ez az egy is nem csak nagyobb, de legnagyobb ,s végkimeritést szokott tenni; hát még a* több temérdek köz baj, mellyek közzül itt, csak néhányat hoztam fel ?—! — 10) „100,000 ezüst forint, szoborra, 13 millió embernek, semmi.“ Bár e’ 13 millió lenne a’ fő tárgy! — De a’ kikerülhetlenekre egy krajezár is sok, a’ legfőbb bajokat, közveszélyeket oszlatható (kidolgozandó) igazi egy jó könyvért 1 p. ft. is szörnyűség; holmi negédes czélszerűtlenekért sőt vész hozókért pedig tiz húsz p. ft. is szivesen adatik! 11) „ha az nem lesz is (szobor) lesz nyomorúság, azért át nem látom, miért kel díszszobor nélkül lenni.“ Már van, sőt a’ közveszély több nemes közelgése, igen is érezteti, majd mindenikünkkel, a köztapasztalás szerint utól érketésünket: azért át nem látom, miért kell épen most száz ezer e. sz. szoborra csigázni, az emberiség ellenére! 12) „csupán azért, hogy ez ’s ez úgy akarja“ a’ felszólalók nem az akaratukat beszélik, de az okokat beszéltetik. Ez egy fő köz baj: többnyire azt nézik, ki akar, de nem az okokat. 13) „ha egyenlő részek elhanyagoltatnak, egésznek kell szenvedni.“ Nagyon igaz! 14) „a nemzeti művelés áll legkivált a’ szép mesterségek pártolásában, mert a’ tudományok csak az észt pallérrozzák; de a’ szobrászat a’ lelket emeli.“ E’ már sok! Ezt a’ külső, ’s anyagi, műveltségről se merném írni; mert még ezt is a’ tudomány eszközli. Az úgy nemzett anyagi századok már lejárták az illy műveltség ’s pártolás hevének pályáját, egész világ okulása véges: hát csak a’ „korán tanúló magyar“ legyen, kiről még bővebben okúlhasson? És tán (a’ mint hiszem, ’s megmutatni tudom) a’ tudomány nem csak az eszet pallérozza, de a' minden e’ földön, ’s földből vehető dolgokat is, nemesíti; a’ kő és képfaragót, s hazafit pedig, czélszerűsíti is. Nemesíti a’ fűveket, virágokat, gyümölcsfákat, minden terményeket, ’s e’ földön lévő minden teremtett dolgokat, oktalan álatokat, és embereket. Ez világít is, az észnek, mint a’ nap a’ szemnek; sőt még jobban, mert a’ tudomány a’ vaknak is világít; és a’ testi szemre vak tudományos, jobban lát, az ollynál kinek két szeme van, ’s tudománya nincs; „csak“ ez emeli fel igazi czélra, legnagyobb magasságba a’ lelket, de a’ szobor még úgy se világit mint a’ gyertya, és hová emeli a’ lelket? oda, hogy „lapsu graviore mat.“ — Probatum est! — A’ tudomány nem csak mind azt teszi, e’ világnak, mit az égen ragyogó nap, u. m. világítást, növesztést, tenyésztést, melegítést, érlelést, erősítést, minden teremtetségnek czélszerű kifejtését, de az egyetértést is, az egészséget is; egyesíti az embert az emberrel, egész világgal, ’s teremtőjével. (Értem az igazi tudományt.) A’ szobor pedig csak az enyészettel! — és a’ mi e’ tárgyra is szükséges: a’ tudomány adja azt a’ kormányt, mit, mikor, mikép kel csinálni; hogy a’ setétben ide ’s tova ne kapkodjunk, hanem ahhoz lássunk a’ mihez kell: a’ tudomány világít arra! — 15) „egy szobrásznak jeles historicusnak kell lenni.“ Minden embernek jónak kell lenni; mert a’ törvény azt parancsolja. — Azért még onnan, nem látom következtethetni, hogy minden szobrász ollyan,és ha ollyan, tehát neki kell leginkább mint ollynak az előadottakhoz képest, honfi létére ellenzőnek lenni. Azonban,a’ Ferenczy historicussága jelességét, rá nézve sem látom jónak többé említni. Ne kissítsük — ne kissítessük — ’s ne veszélyeztessük, hát hazánkat, nemzetünket, nagyítni, diszítni, pompásítni akarva! — Ne tegyük azt minden oldalról legrosszabb időben, (ha annak idejében nem tettük), olly mindenképen igen késő, annál kiötlőbb megróvhatásunkra. Bélyegezzük mindkettőjét valódi egységgel, korszerű haladási, szellemi, örökké czélszerűsködő nagyságok által! — Most már fel van találva az önkéntség elve. Jó ideje meg van mutatva, hogy az oktalan álatokkal is e’ szerinti bánás mód a’ legczélszerűbb. A’ minden jóra hevülő honfiak, annyira készek, hogy még a czélszerűtlenségre is felhevíthetve önként adakoznak : de lehet-e kínosabb erőltetési erőszak az egészre nézve, most százezer ezüst ft. szoborra fordításánál?— soha se volt olly erőltetés, melly az árát igen drágán meg ne adta volna! Az erőltetés , csigázás időszakán túl vagyunk! — Azért ha a’ pénz nem arra forditatnék, mit én itt előadtam; ’s ha a’ tudománytól függ Isten után minden, fordítsuk azt (nem a’ tudós , de) tudomány teljes férfiak munkálódhatására, érdem teljes Gasparich úr, ’s többek hazafias javallata szerint, így még kivergődhetünk,’s nem aranyozott, de tiszta arany időt érhetünk. G. Gáspár László, s. k.