Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-08-01 / 10. szám
(sa ) magára, nem sokára romlásnak indult. Jószágait Mátyás a’ nagy király, a’ nyitrai püspökséghez csatolta, mit Ulászlónak 1498dik évben kelt királyi leveléből tudunk. Trenchini Máté 1312 ben feldúlván egész Nyitra várát, azt tűzzel tévé egészen tönkre, még a’ sz. tetemeknek sem kegyelmezvén meg; azon ereklyék, mellyek a’ pusztító tűznek lángjaitól megmenekültek, összeszedetvén Pálffy Tamás nyitriai püspök által mai napiglan ugyanazon szentegyházban, mellyben eltemettetett tiszteletül fentartatnak ezen felírással: Divis Tutelaribus Ecclesiae Nitriensis Andreae, et Benedicto Al. M. Thomas Pálffy ab Erdőd Episcopus nitriensis Cancell. Ungar. F.F. Anno Domini 1674. in quo sacra ossa deposita sunt:“ Nagy vagy uram hatalmadban, ’s felfoghatatlanok ítéleteid ! felmagasitod az igazat ’s sújtod a gonoszt, itt az igaz ’s gonoszszal egy iránt érezteted könyörületességednek menyei baltamát, egyiránt árasztod el őket áldott jótéteményidnek, üdvöt árasztó sokaságával; ott a’ gonosznak bűntettéhez mérsékelt sújtó ostorod szintúgy éri az igazat mint a' vétkest; a’ halandó vétkes tettének undokságát és kezednek hatalmát átlátván, ismét magához tér, leborul színed előtt, ’s kulcsokt kezeit mellére tévén, törődött kényes szemeit félelmesen emeli fel magas trónod zsámolyához ’s engesztelésért esengő bánatos fohászai megengesztelik haragodnak meny kövét; a’ ború szétoszlik ’s ismét kegyelmedbe fogadod a’ megtérült bűnöst. 1739 dik év az, melly nemes Nyitra városa lakosinak szivében vérbetükkel vagyon feljegyezve mai napig, az akkori időben kiütött dühöngő mirigy halál rémitő pusztításai borzalommal tőltik be a’ veszteségüket még mostanáig is érző bus kebleket. A’ megkérlelhetetlen halál, mintha buszáját akarván kiönteni állandó tanyát vervén Nyitra falai közt, egyiránt érezteté kaszájának súlyát, a’ gazdag és szegénynyel, nem kegyelmezett meg ifjúnak, öregnek, az ártatlant szintúgy, mint a’ gonoszt egy perezben ütötte le erősen álló lábairól. Az édes anyák szeretett magzataikat gyengéd érzésű keblükhöz szorítván, panaszos siránkozásaik közt halmozák a’ mármár hervadó ártatlanok alakit végcsókjaikkal, itt az anya fiával együtt lett áldozatja a’ hirtelen halálnak; ott az atya ki mindenét feláldozta családja boldogitására, látván a’ sors kínzó csapásait, keserves és kétségbeesett helyzetében szomorú pillanatot vetvén övéire, remegő alakból bocsátá ki a’ végső „Isten veletek“et.Sokakat a’félelem’s kétségbeeséssel párosult nyomorúság végező ki, a’sziveket átható szomorú fajok sokasága az egeket verdesé. Itt ott segítségért esdeklő szavak valónak hallhatók; ez mind mitsem használtja’ város gyászszint ölte magára,mintha végpusztulásának ideje közelgetne; a’ lakosok nagyobb száma örök álmát aluszsza. Irgalmas az ur ’s kihallgatja övéinek igaz és tiszta kéréseit. Nyárhószke azon boldog emlékű idő, mellyen szétoszolván a’halált szóró sűrű fellegek, Nyitrának gyászege kiderült. A’ nép tiszteli jóltévőit, ’s ime, minthogy 1009dik évben ugyanazon napon szenderült át boldogabbb életre, sz. Zorárd, nemes Nyitra város hálás polgárai, fióksorsosaikkal együtt, egykori polgártársuknak és most egész egyházi megye választott pártfogójának böjtölőzéssel, szivük szerénységéből évenkint emelnek ünnepet. Sok század dűlt már azóta a’ feneketlen enyészet setétségébe, ’s az idő nem vala képes a’ háladatosságot megszeplősiteni. Az alsó városi egyházban már reggeli 7 órakor számosan sereglett össze az ajtatos nép, honnan a’ sz. mise áldozat után, ajtatosságra gerjesztő diszmenetben kiséré fel a’ híveket Nyitra városának buzgó lelkésze, a’ hires emlékűárnak székes templomába , hol a’ nemzeti nyelvünkön tartatott egyházi beszéd után ismét bemutaták az egek urának buzgó fohászaikkal háladatosságukat. Ezután a’ fellendítettem ereklyék nyittattak fel a’nagyszámu gyülekezet csókolására. — Délutáni órákban Zorárd hajdani lakhelyét számosan látogatók meg. A’szikla üreghez egy meredek út vezet; kívül ’s benső részének eleje, hol az oltár áll, ki van meszelve. Az oltár balrészén boldogságos szűz képe látható, jobról Zorárd azon helyezetheti, a’ mint éjszakáit szokta áttölteni, olvasóval kezében; az oltáron négy égő gyertya a’ legszebb virágokkal felékesitve, az oltáron fejér kendő , hová az ájtatos nép elvégezvén imáját, szokta letenni csekély alamizsnáját, melly a’szegények felsegéllésére fordittatik. A’ romokban fekvő monostort Jánklin Balázs nyitriai püspök, és Jánklin Miklós, elefiránti báró 1695. évben újólag felépitteték ’s a’ camaldulesi szerzeteseknek szolgált lakhelyül, kiknek szerzője Romuald vala; állott ezen rend 1782. évig, melly időben Ildik József által tavaszhékén eltöröltetett. — Ma a’ szent magánynak mohos romjai bús visszaérzést gerjesztenek az érző szívben. A’ főépület még máig áll, hol az alsóbb sorsuak, a’tehetősbek pedig szőlőhegyeikben vig lakomával végezék be a’ mai ünnepet. Nyitra nyárhó 19én 1840. Szálas. Szabadság. Öszvezúztuk a’ lánczokat szóla fel egy férfiú— a’zsarnok vére gőzöl, karunk aczél, szivünk bátorsága olly erős mint a’ rendithetlen kősziklák. Itten ezen a’ szent térségen köz akarattal, a’ szabadságnak templomot építünk, és állva oltárán áldozni fogunk.“ „Akarjuk, akarjuk!“ zajlott a’ gyülekezet, akkor lépe fel méltósággal egy ősz hajú