Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)

1840-08-01 / 10. szám

(­sa ) magára, nem sokára romlásnak indult. Jószágait Mátyás a’ nagy király, a’ nyitr­ai püspökséghez csatolta, mit Ulászlónak 1498dik évben kelt király­i leveléből tudunk. Trench­ini Máté 1312 ben feldúlván egész Ny­i­­tra­ várát, azt tűzzel tévé egészen tönkre, még a’ sz. tetemeknek sem kegyelmezvén­ meg; azon erek­lyék, mellyek a’ pusztító tűznek lángjaitól meg­menekültek, összeszedetvén Pálffy Tamás nyitriai püspök által mai napiglan ugyanazon szentegyház­ban, mellyben eltemettetett tiszteletül fentartatnak ezen felírással: Divis Tutelaribus Ecclesiae Nitri­­ensis Andreae, et Benedicto Al. M. Thomas Pálffy ab Erdőd Episcopus nitriensis Cancell. Ungar. F.F. Anno Domini 1674. in quo sacra os­sa deposita sunt:“ Nagy vagy uram hatalmadban, ’s felfogha­tatlanok ítéleteid ! felmagasitod az igazat ’s sújtod a­ gonoszt, itt az igaz ’s gonoszszal egy iránt érez­teted könyörületességednek menyei baltamát, egy­­iránt árasztod el őket áldott jótéteményidnek, üdvöt árasztó sokaságával; ott a’ gonosznak bűntet­téhez mérsékelt sújtó ostorod szintúgy éri az igazat mint a' vétkest; a’ halandó vétkes tettének un­­dokságát és kezednek hatalmát átlátván, ismét ma­gához tér, leborul színed előtt, ’s kulcsokt kezeit mellére tévén, törődött kényes szemeit félelmesen emeli fel magas trónod zsámolyához ’s engeszte­­lésért esengő bánatos fohászai megengesztelik ha­ragodnak meny kövét; a’ ború szétoszlik ’s ismét kegyelmedbe fogadod a’ megtérült bűnöst. 1739 dik év az, melly nemes Nyitra városa lakosinak szivében vérbetükkel vagyon feljegyez­ve mai napig, az akkori időben kiütött dühöngő mirigy halál rémitő pusztításai borzalommal től­tik be a’ veszteségüket még mostanáig is érző bus kebleket. A’ megkérlelhetetlen halál, mintha bu­száját akarván kiönteni állandó tanyát vervén Nyi­tra falai közt, egyiránt érezteté kaszájának súlyát, a’ gazdag és szegénynyel, nem kegyelmezett meg ifjúnak, öregnek, az ártatlant szintúgy, mint a’ gonoszt egy perezben ütötte le erősen álló lábairól. Az édes anyák szeretett magzataikat gyengéd érzé­sű keblükhöz szorítván, panaszos siránkozásaik közt halmozák a’ mármár hervadó ártatlanok ala­kit végcsókjaikkal, itt az anya fiával együtt lett áldozatja a’ hirtelen halálnak; ott az atya ki min­denét feláldozta családja boldogitására, látván a’ sors kínzó csapásait, keserves és kétségbeesett helyzetében szomorú pillanatot vetvén övéire, re­megő alakb­ól bocsátá­ ki a’ végső „Isten veletek“­­et.Sokakat a’félelem’s kétségbeeséssel párosult nyo­morúság végező ki, a’sziveket átható szomorú fa­jok sokasága az egeket verdesé. Itt ott segítségért esdeklő szavak valónak hallhatók; ez mind mit­­sem használtja’ város gyászszint ölte magára,mint­ha végpusztulásának ideje közelgetne; a’ lakosok nagyobb száma örök álmát aluszsza. Irgalmas az ur ’s kihallgatja övéinek igaz és tiszta kéréseit. Nyárhó­szke azon boldog emlékű idő, mellyen szétoszolván a’halált szóró sűrű fel­legek, Nyitrának gyászege kiderült. A’ nép tisz­teli jóltévőit, ’s ime, minthogy 1009dik évben ugyanazon napon szenderü­lt át boldogabbb életre, sz. Zorárd, nemes Nyitra város hálás polgárai, fi­­óksorsosaikkal együtt, egykori polgártársuknak és most egész egyházi megye választott pártfogójának böjtölőzéssel, szivük szerénységéből évenkint emel­nek ünnepet. Sok század dűlt már azóta a’ fene­ketlen enyészet setétségébe, ’s az idő nem vala képes a’ háladatosságot megszeplősiteni. Az alsó városi egyházban már reggeli 7 órakor számosan sereglett össze az ajtatos nép, honnan a’ sz. mise áldozat után, ajtatosságra gerjesztő diszmenetben kiséré fel a’ híveket Nyitra városának buzgó lel­késze, a’ hires emlékű­­árnak székes templomá­ba , hol a’ nemzeti nyelvünkön tartatott egyházi beszéd után ismét bemutaták az egek urának buz­gó fohászaikkal háladatosságukat. Ezután a’ fell­endítettem ereklyék nyittattak fel a’nagyszámu gyü­lekezet csókolására. — Délutáni órákban Zorárd hajdani lakhelyét számosan látogatók meg. A’szik­la üreghez egy meredek út vezet; kívül ’s benső részének eleje, hol az oltár áll, ki van meszelve. Az oltár balrészén boldogságos szűz képe látható, job­­ról Zorárd azon helyezetheti, a’ mint éjszakáit szokta áttölteni, olvasóval kezében; az oltáron négy égő gyertya a’ legszebb virágokkal felékesit­­ve, az oltáron fejér kendő , hová az ájtatos nép elvégezvén imáját, szokta letenni csekély alamizs­náját, melly a’szegények felsegéllésére fordittatik. A’ romokban fekvő monostort Jánklin Balázs nyitriai püspök, és Jánklin Miklós, elefiránti báró 1695. évben újólag felépitteték ’s a’ camaldulesi szerzeteseknek szolgált lakhelyül, kiknek szerzője Romuald vala; állott ezen rend 1782. évig, melly időben Ildik József által tavaszhé­­kén eltörölte­tett. — Ma a’ szent magánynak mohos romjai bús visszaérzést gerjesztenek az érző szívben. A’ fő­épület még máig áll, hol az alsóbb sorsuak, a’te­hetősbek pedig szőlőhegyeikben vig lakomával vé­­gezék­ be a’ mai ünnepet. Nyitra nyárhó 19én 1840. Szálas. Szabadság. Öszvezúztuk a’ lánczokat szóla fel egy fér­fiú— a’zsarnok vére gőzöl, karunk aczél, szivünk bátorsága olly erős mint a’ rendithetlen kősziklák. Itten ezen a’ szent térségen köz akarattal, a’ szabad­ságnak templomot építünk, és állva oltárán áldoz­ni fogunk.“ „Akarjuk, akarjuk!“ zajlott a’ gyüle­kezet, akkor lépe fel méltósággal egy ősz hajú

Next