Határőr, 1950 (5. évfolyam, 5-18. szám)
1950-02-23 / 5-6. szám
kellett védeni az imperialisták támadásait. Így 1938- ban Távolkeleten a Halhin-Golnál és a Hasszán-tónál és 1939—40 telén a fehér finn támadásokban a Vörös Hadsereg megvédte a Szovjetunió határait és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait. 1941-ben, amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetúniót, a Vörös Hadsereg és a szovjet állam a legveszedelmesebb, a legbarbárabb ellenséggel került szembe. A német hadsereg ekkor már végiggázolt csaknem egész Európán és a modern hadviselés háborús tapasztalataival rendelkezett. Ezenkívül a német hadsereget táplálta majdnem az egész európai ipar és mezőgazdaság. A háború elején a hitleri hadsereg gépesítés szempontjából fölényben volt a Vörös Hadsereggel szemben. S mivel már a legtöbb európai ország ellen hadat viselt, hadserege mozgósítva volt, ez megkönnyítette az óriási haderő felvonulását a szovjet határra. És a Vörös Hadsereg mégis legyőzte a hitleri Németország és szövetségesei hadseregét, közöttük az ázsiai militarizmus leghatalmasabb megtestesítőjét, a fasiszta Japánt. A Vörös Hadsereg győzte le Németországot és szövetségeseit, mert Anglia és Amerika csak akkor nyitotta meg a nyugati frontot, amikor a háború sorsa lényegében már el volt döntve és bizonyos volt, hogy a Szovjetúnió maga is legyőzi ellenfeleit. A Vörös Hadsereg győzelme a II. világháborúban bebizonyította, hogy a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűbb a kapitalista rendszernél, ebből fakadt a Szovjet Hadsereg magasabbrendűsége is a kapitalista, imperialista hadseregekkel szemben. Sztálin generalisszimusz a Vörös-téren 1941 november 7-én mondott beszédében a katonákhoz, tisztekhez és politikai munkásokhoz, partizánokhoz és partizánnőkhöz ezekkel a szavakkal szólt: „A háború, melyet viseltek, felszabadító, igazságos háború! Lelkesítsen benneteket ebben a nagy háborúban nagy elődeink, Alexandr Nyevszkij, Dmitrij Domszkoj, Kuzmja Minyin, Dmitrij Pozsorszkij, Alexandr Szuvorov, Mihail Kutuzov bátor példaképe. Áldjon és védjen benneteket a nagy Lenin győzelmes zászlaja.“ A szovjet harcosok mindvégig méltók voltak nagy példaképeikhez. Ezért aratták világtörténelmi győzelmüket. A Vörös Hadsereg történelmi jelentőségű nagy győzelmével kapcsolatban Sztálin elvtárs a következőket mondotta: „A Vörös Hadsereg sikerei elérhetetlenek lettek volna a nép támogatása nélkül. A szovjet emberek önfeláldozó munkája nélkül, a gyárakban és üzemekben, a bányákban, szállításban és a mezőgazdaságban. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szovjet embernek a hátországban végzett önfeláldozó munkája a Vörös Hadsereg hősi harcával együtt úgy vonult be a történelembe, mint a nép példátlan hősiessége a haza védelmében.“ A szovjet dolgozók sokmillióját, az ifjútól a család ősz atyjáig, a munkástól, a kolhozparaszttól a mérnökig, az agronómusig, a professzorig hatalmas hazafias indulat ragadta magával. Ez vitte győzelmes rohamokra a moszkvai csata hőseit, az odesszai és szevasztopoli harcosokat, ez adott erőt Leningrád védőinek, Sztálingrád rettenthetetlen bátorságú harcosainak. A hazafiság forrásából merítve a szovjet harcosok és katonáik kiállották a vas, tűz és vér kemény próbáját. A szovjet harcosok által a Nagy Honvédő Háború évei alatt véghezvitt hőstettek krónikája szinte kimeríthetetlen. Ez a Határőrség hőstetteivel kezdődött, akik elsőnek fogták fel az orvul támadó ellenség csapásait. Ezt folytatta Nikoláj Gasztelle, aki repülőgépének égő fáklyájával felrobbantotta az ellenség benzinosztagát. Ezt gyarapították a halhatalan emlékű panfilovisták. A hősiességnek örök szép példáját mutatta Dmitrij Karbisev, a műszaki csapatok vezérőrnagya. Karbisev a háború elején összetörve, öntudatlan állapotban német fogságba esett. Mintegy három évig sínylődött fasiszta kényszermunkában. Nem egyszer ütötték és kínozták a Gestapo hóhérai. Arra törekedtek, hogy adatokat szerezzenek tőle. Nagy hazájához hű Karbisev kemény férfiassággal viselte a kínzásokat és megaláztatásokat. 1945 februárjában Karbisev vezérőrnagyot csaknem meztelenül tették ki a fagyra, hideg vízzel addig öntözték, míg egész teste jégtömbbé változott. A szovjet tábornok vállalta a kínos halált, de nem szegte meg esküjét és nem árulta el szovjet hazáját. Karbisev hőstette a szovjet harcosok lelki erejét, legyőzhetetlen ellenállóképességét mutatja, azt, amelyet Lenin, Sztálin pártja nevelt. A Szovjetúnió dicső győzelmei nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, a szocializmus építését védte meg saját országában, hanem megszabadította az egész emberiséget a fasizmus barbárságától, felszabadította az országok egész sorát a náci rabiga és a hazai reakciós kormányok uralma alól. Ennek eredményeképpen valósulhattak meg a népi demokrácia országai, ennek eredményeképpen lett a mi hazánk is „urak országából a dolgozók hazája“. Ezért száll a hála dolgozó népünk ajkáról a 32 éves, dicső Szovjet Hadsereg felé. A Szovjet Hadsereg győzelmei teremtették meg a feltételeit a Kínai Néphadsereg hatalmas győzelmeinek, a Kínai Népköztársaság megalakulásának. A nemzetközi imperializmus azonban nem tud belenyugodni a Szovjetúnió győzelmébe, megerősödésébe és a népi demokratikus országok szocialista fejlődésébe. Ezért törekszik minden erejével újabb világháború kirobbantására. Az amerikai imperializmus a német fasizmus örökébe lépett. Az imperialisták hídfőként, fasiszta rohamcsapattá építik ki Tito jugoszláviai rendőrállamát, elnyomva a Szovjet Hadsereg által felszabadított jugoszláv népet. A győzelmes, tartós békéért küzdő Szovjetúnió, a felszabadult Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országokkal együtt hatalmas gazdasági és katonai egységet képeznek. A Szovjetúnió vezette béketábor legyőzhetetlen erő. Biztos alapja békénknek, az elnyomott népek felszabadító harcának. A dicsőséges Szovjet Hadsereg a béke legfőbb őre. Nagy példaképünket követve, mi, az Államvédelmi Hatóság harcosai is őrt állunk, védve a békefront ránk eső harcszakaszát. Éljen a dicső Szovjet Hadsereg, a világbéke legfőbb őre! Éljen a világtörténelem legnagyobb hadvezére, Sztálin generalisszimusz!