Határőr - A Hazáért, 1960 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1960-01-05 / 1. szám
uominust a viszoki tó, az alárendeltek és elöljárók között! Suiszku néki belügyminiszter elvtárs felszólalása bevezető részében rámutatott a parancsnoki értekezlet feladataira, majd a határőrség munkájának értékelésével foglalkozott. Megállapította, hogy bár egyes területeken van javulás, egészségtelen jelenségek is tapasztalhatók. — Egyenesen, kommunista módon kell ezekkel szembenézni, és hozzáfogni megszüntetésükhöz — mondta a miniszter elvtárs. — A tapasztalatok a tények gondos vizsgálatára köteleznek mindannyiunkrt. A továbbiakban részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen okok váltják ki a fegyelmi téren meglevő fogyatékosságokat, és a csökkenő számú, de még jelentkező határsértési kísérleteket. Beszédének e részében széleskörű elemzés alapján kimutatta, hogy belső helyzetünk és a nemzetközi viszonyok alakulása nem indokolja a határőrség munkájában meglevő hibákat — az okot elsősorban saját tevékenységünkben kell keresni. Éppen ezért a múlt évre kiszabott célkitűzések teljesítésében a határőrségre további feladatok hárulnak. A következő évben nem fog megjelenni új parancs, a határőrségnek továbbra is a 37. számú miniszteri parancs alapján kell végeznie feladatait. A miniszter elvtárs óvta az értekezleten résztvevő vezető tiszteket attól, hogy a jelenségeket különböző általános megállapításokkal magyarázzák, mert az eltereli a figyelmet a mélyebben rejlő okok elemzéséről. Felhívta a figyelmet arra, hogy gondosan meg kell ismerni a bevonuló fiatalokat, és úgy kell foglalkozni velük, hogy a szocializmus meggyőződéses híveiként, jó határőrök legyenek. Abból kell kiindulni, hogy a fiatal harcosok rendszerünk hívei, nem szabad őket bizalmatlanul kezelni, még akkor sem, ha egy-egy ember nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. — Bízni kell a határőrökben, ez a dolog alapja — hangsúlyozta a miniszter elvtárs, és aláhúzta, hogy véleménye szerint előrehaladásunknak éppen az a fő akadálya, hogy az elöljárók még mindig nem bíznak eléggé beosztottjaikban. Sok még a tennivaló a határőrök és a tisztek, tiszthelyettesek viszonyának megjavításában, a közvetlenebb, emberi kapcsolatok kialakításában. Véleményét meggyőző példákkal támasztotta alá, és kimutatta, hogy az e téren levő negatív esetek helyenként milyen súlyos következményekhez vezettek. A következőkben hosszasan foglalkozott az elöljáró és alárendelt szervek közti viszonnyal, az országos parancsnokság és a magasabb egységek parancsnokságainak a belső politikai állapot javítására irányuló tevékenységével. Kifejtette, hogy még nem lehet kielégítőnek minősíteni az e téren levő helyzeteit. Különösen sok feladat van a hivatásos állomány nevelésével kapcsolatban. Az alárendeltek és az elöljárók között kommunista viszonynak kell lenni — emelte ki a miniszter elvtárs. Rámutatott, hogy ennek a viszonynak a megteremtésében a pártszervezetekre hárul a fő feladat. A pártszervezetek segíthetnek a legtöbbet abban, hogy egészséges légkör alakuljon ki, amelyben megnyilatkozhat az emberek véleménye. Ennek az is feltétele, hogy megfelelő pártszerű viszony legyen a parancsnokok és a párttitkárok között. Ha ezek a feltételek biztosítva vannak, a parancsnokok nagy segítséget nyernek munkájukhoz. Legyen meg az emberek egyenjogúsága a pártszervezetekben, a munkában pedig érvényesüljön az alá- és fölérendeltség — mondotta a miniszter elvtárs, majd szót emelt a lazaságok, az elnézés ellen. Hangsúlyozta, hogy olyan légkörnek kell lennie, amelyben megbecsülik a jól dolgozó, nagy határőrizeti tapasztalatokkal rendelkező embereket. — Aki hosszabb ideje van egy helyen, nagyobb felelősséget érez, de nagyobb felelősséggel is tartozik, — mondta Biszku elvtárs. Kifejtette, hogy itt nem is elsősorban anyagi jutalmazásokról, hanem arról van szó, hogy az ilyen elvtársak emberséges bánásmódban részesüljenek, s ha hibáikat bírálják, érezzék, hogy ezzel is erősíteni akarják őket A határőrzés érdekében a határőrségnél állandó politikai készenlétnek, éberségnek kell lenni. Munkánkkal azt kell elérni, hogy a határőrök ne csak az ellenőrzés miatt, hanem belső meggyőződésükből teljesítsék mind jobban szolgálatukat — mondatta a miniszter elvtárs. Felszólalásának befejező részében gazdasági életünk várható fejlődését és a nemzetközi helyzet kilátásait elemezte, majd felszólította az értekezlet résztvevőit a napirenden szereplő kérdések gondos tanulmányozására, a hibák megszüntetése érdekében szükséges intézkedések megtételére. Kassás Ferenc ezredes elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben tapasztalható eredményeket elsősorban a vezetés színvonalának emelkedésével, és az „Irányelvek” következetesebb végrehajtásával értük el. Véleménye szerint emelkedett a kiképzés színvonala, a pártszervezetek és politikai szervek munkájának hatékonysága, mely összességében — a párt helyes politikája alapján — a minisztérium és a határőrség vezetése által kifejtett erőfeszítésnek, az itt dolgozó kommunistáknak, tiszteknek és a személyi állomány becsületes munkájának köszönhető. '' — Amikor ezeket az eredményeket elismerjük — mondotta — hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évben a fejlődés a határőrség munkájában nem volt egyenletes, és minden területre kiterjedő. Kifejtette, hogy a kiképzés színvonalának emelésében a felügyeleti szemléket megelőző hónapokban komoly hajrá, majd utána bizonyos elernyedés, visszaesés következett. Megállapításait konkrét adatokkal támasztotta alá. Külön szólt a súlyos rendkívüli eseményekről, majd kiemelte: — A következő évben nagy feladatokat kell megoldani, hogy az eredményeket megszilárdítsuk; a fejlődés ütemét a határőrség minden területén — tehát az említett alapvető területeken is — gyorsítsuk meg annak érdekében, hogy a 37. számú parancsot megfelelően végre tudjuk hajtani. Ezután a szájánál és pártvezetés színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokról beszélt, amelyek alapvető feltételét képezik a határőrségnél folyó munka megjavításának. Az egyik ezek közül a szubjektivizmus felszámolása. — A szubjektivizmus azért veszélyes, mert az óhajt képzeli valóságnak, a jelenségeket úgy szemléli, hogy a saját elgondolásaira találjon megfelelő igazolást, ez pedig gyakran torz következtetésekhez, és helytelen intézkedésekhez vezet — hangsúlyozta. A másik kérdés az irányító és végrehajtó szervek közötti viszony. Mint végleteket említette, hogy a felsőbb szervek ellenőrzéseik során gyakran úgy tekintik a hibákat, mintha azokhoz semmi közük sem lenne, az alárendelt szervek viszont az ellenőrzéseikben felesleges zaklatást látnak. — A vezetők és a vezetettek közti bizalom nélkül tartós eredményt elérni nem lehet — emelte ki Kaszás elvtárs. Harmadik kérdésként a tisztek és a katonák közötti viszony megjavításával foglalkozott. — Ha az elvek alapvetően eltérnek a szocialista fegyveres szervek és a burásod fegyveres szervek között, nem lehetnek azonosak a módszerek sem, amelyekkel a célkitűzések elérését biztosítani akarják. Nagyon súlyosan árt az ügynek, aki a katonákhoz durván húzta alá a kérdés jelentőségét. Végül a lakosság és a határőrség közötti kapcsolat megjavítását említette, mint a vezetés alapvető feladatát. Tényekkel támasztotta alá, hogy még ezen a téren sincs minden rendben, és felszólította az értekezlet résztvevőit a negatív jelenségek megszüntetésére. Befejezésül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a párt-kongresszus határozatai alapán, felhasználva a kedvező kül- és belpolitikai helyzetet, a határőrség valamennyi kommunistája, vezetője és egész személyi állománya a következő évben jelentős lépést tesz előre a 37. számú parancs végrehajtásában. Az országos parancsnoki értekezleten elhangzott hozzászólásokból — ☆ 5