A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-03 / 1. szám
. A sajtópropagandáról karhatalmistáink javarésze szorgalmas újságolvasó. Igen érdeklődnek a politikai események iránt, s állandóan fejlődik az érzékük ezek megítélésével kapcsolatban. Ennek ellenére nem szükségtelen a sajtópropagandamunka javításán tovább fáradozni. Milyen lehetőségek akadnak erre? A sajtópropaganda voltaképpen ott kezdődik, hogy rendszeresen, frissiben eljussanak az olvasókhoz a különféle sajtótermékek. A következő lépés pedig az, hogy minden politikai munkás, ideértve a harcosok soraiban levő KISZ-aktivistákat és ■agitátorokat, mihamarabb vegyék is kézbe az újságot. Ne csak az „olvasó szemével" tanulmányozzák azt, hanem mintegy munkaprogramként. Gyűjtsék belőle érveiket, s mérlegeljék, hogy melyik hírre szükséges különösen felhívni a harcosok figyelmét. Továbbá, milyen kérdések merülhetnek fel, amelyekre tőlük várnak majd magyarázatot. A politikai munkásnak tehát szükségletévé, „mindennapi kenyerévé" kell válni az újságolvasásnak. Kötelessége, hogy e szükségletérzést kifejlessze a nevelésére bízott elvtársakban is. Hogyan keltsük fel a sajtó iránti fokozott érdeklődést? Alkalom adódik rá a politikai foglalkozásokon, felhasználhatjuk továbbá a faliújságok ilyen adottságát is. Például egy, „Olvastad?"-rovat útján. Bevált módszer ezeken kívül a pihenő, vagy kultúrfelvilágosító munka idején, valamint a foglalkozások szüneteiben rendezett csoportos újságfelolvasás is. Rendkívül jó lehetőséget nyújtanak továbbá az újságolvasás megszerettetésére a politikai tájékoztatók. Persze, korántsem tévesztendő ez össze az úgynevezett „sajtótájékoztatókkal". A politikai tájékoztatóknak egészen más a hivatásuk. Nevezetesen az, hogy éppen a sajtó felhasználásával értékeljék, magyarázzák az időszerű eseményeket. A politikai tájékoztatók tudniillik feltételezik, hogy a hallgatóság már olvasta az újságokat. Témáit tehát gondosan kell megválasztani, mégpedig mindössze egy-két, de lehetőleg összefüggő eseményről, vagy jelenségről. Éppen azokról, amelyek előzőleg, újságolvasás közben vitát, nagyobb érdeklődést váltottak ki. Természetesen ezek értékelése adjon többet, mint az újságok. Hogyan történjék ez? Korántsem javasoljuk, hogy egy-egy fogas kérdéssel kapcsolatban egyéni találgatásokba, vagy jóslatokba bocsátkozzanak az előadók. Ehelyett felkészüléskor tanulmányozzák a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, a párt- és kormányhatározatokat, odavágó történelmi, gazdaságföldrajzi stb. adatokat, valamint a vezető politikai munkásoktól kérjenek választ a felmerült kérdésekre. Az említettekből következik, tehát: nem fordulhat elő, hogy a politikai tájékoztatóra az előtte való órákban kezdik a felkészülést, vagy „összeollózzák" az újságcikkeket. Mi történjék azonban a friss és azonnal megmagyarázandó események alkalmával? Erre valók a rövidebb jellegű röpgyűlések, amelyek időpontját szinte bármikor megválaszthatjuk. Továbbá kiegészíthetik ezt az agitátorok, politikai munkások egyéni, vagy csoportos beszélgetésekkel. Az agitátor, aktivista vagy politikai helyettes ismerje alaposan a rábízott elvtársakat. Feltétlenül tudja meg például azt is róluk, hogy milyen az érdeklődési körük. Eleinte az ezekkel kapcsolatos cikkekre hívja fel a figyelmet. Azután, ha már elolvasta a szóban forgó elvtárs az ajánlott írást, beszélgessen vele erről. Nem hiányozhat a türelem a sajtópropagandista „tarsolyából". Azt is eredménynek kell tekintenie, ha egy kezdő újságolvasót eleinte „csak" arra tud ránevelni, hogy rendszeresen olvassa a lapból a „szenzációikat’, továbbá a tárcákat, elbeszélések 1 A A KISZ KB Intéző Bizottságának határozatát feldolgozó taggyűlések tapasztalatai határőrség párt-végrehajtó bizottságának határozata alapján magasabb egységünk párt-végrehajtó- és KISZ-bizottsága elemezte az Intéző Bizottság 1958. július 23-i határozatának végrehajtási állapotát, és az augusztus 30-i határozat szellemében megszabtuk párt- és KISZ-szervezeteink feladatait. Az alapszervezetek munkájának értékelését elősegítette a párt VB, illetve a kibővített KISZ-bizottsági ülés, melyen részt vettek a beszámolók megtartásával megbízott elvtársak, a párt- és KISZ-alapszervezetek titkárai. Az Intéző Bizottság határozatának végrehajtását vezetőségi ülésen tárgyaltuk meg, s ez egyben útmutatóul is szolgált a taggyűlési beszámolókhoz. Az alapos értékelő munka következtében a beszámolók tartalmasak, konkrétak voltak. A taggyűlések előtt alapszervezeti titkáraink beszélgetéseket tartottak az Intéző Bizottság határozatáról az ifjúkommunisták, illetve az egész személyi állomány körében. Alapszervezeteinknél az öszszevont párt- és KISZ-taggyűlések már lezajlottak, és jelentős tapasztalatokkal gazdagították a végrehajtó bizottság munkáját. A taggyűlések többsége aktív volt, bátran bírálták a munkánkban meglevő hibákat. A pártszerű légkör kialakítását elősegítették a pártszervezetek újjáválasztásának előkészítési időszakában megtartott egyéni, valamint csoportos beszélgetések. A hozzászólások megvilágították, hogy növekedett a párttagság felelősségérzete a KISZ-szervezetek irányítása, segítése iránt, különösen az MSZMP Politikai Bizottság 1960. augusztus 9-i határozata után. A párttagság tudatában van annak, hogy KISZ-szervezeteink csak úgy tudják feladataikat sikeresen végrehajtani, ha az irányító munka mellett a napi feladatok megoldásához is segítséget kapnak. Ma már egyre ritkábban találkozunk olyan kommunistákkal, akik, ha az alegységnél valamilyen probléma merül fel, azt hangoztatják hogy „hol van a KISZ?” — anélkül, hogy megvizsgálnák: az ott élő kommunisták mennyiben járultak hozzá a jó szervezeti élet feltételeinek megteremtéséhez. A KISZ-vezetőségek, de a tagság is helyesen látja a pártvezetés szükségességét, és igénylik a pártszervezetek segítését. Törekvés tapasztalható KISZ-alapszervezeteink munkájában a párt politikájának állandó biztosítására, a határozatok végrehajtására való mozgósítás területén. Egyik KISZ-alapszervezet titkára elmondta, hogy több segítséget várnak a pártszervezettől, a kül- és belpolitikai kérdések megmagyarázásánál. Az agitációs csoportok munkájának megjavításában szintén döntő feladatuk van pártszervezeteinknek, de ez nem azt jelenti, hogy ifjúsági szervezeteink önállóan ne is foglalkozzanak az agitációs munka segítésével. A hozzászólásokban rámutattak arra, hogy KISZ-szervezeteink munkája az elmúlt időben tartalmasabbá és színesebbé vált. Korábban a taggyűlési viták középpontjában a gazdasági, esetenként kulturális vagy sportfeladatok álltak. Ma már — a politikai nevelőmunka fontosságát megértve — azt vitatják alapszervezeteinkben, hogy milyen formában segítsék a nevelőmunkát és melyik módszer lesz a legcélravezetőbb. A felszólaló elvtársak többsége elemezte az ifjúsági munka tartalmát, a végrehajtó szolgálat alakulását, és különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a KISZ-tagok példamutatásának, a vezetőség, valamint a tagság jó kapcsolatának és a cselekvési egység megteremtésének. Rámutattak arra is, hogy mindezek ellenére komoly fogyatékosságok is vannak egyes alapszervezeteink munkájában. Kampányjellegűnek tartják az említett feladatok végrehajtását, például a szocialista versenymozgalom esetében, vagy éppen a fontosabb határozatok végrehajtásánál. A nevelőmunka területén igen gyakori a KISZ-vezetők részéről megnyilvánuló türelmetlenség, amely abból adódik, hogy a nevelőmunka nem elég tervszerű és céltudatos. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom szervezésénél komoly problémák voltak az elmúlt évben. Az alapszervezetek vezetőségei nem vették kellően figyelembe, hogy a tagságnak milyen vállalásai vannak, és ezek teljesítését évközben tervszerű munkával kell biztosítani. Ennek következtében az augusztusi és a szeptemberi hónapban alapszervezeteink munkája túlzsúfolt volt. Egyik őrsön a nyári időszakban, amikor tudvalévően több volt a gazdasági munka, szinte könyvolvasási mozgalom volt, jelenleg pedig, amikor csökkent a gazdasági munka, ezzel párhu-