A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1964-01-09 / 1. szám
kaj ££aw ■■£«/£€ &Q L J Az elért és nem lebecsült lendő eredmények kisebbítése nélkül szükséges arról beszélni, hogy vannak nézetek, melyek egyre inkább az egészséges és gyorsabb fejlődés fő fékjeivé válnak. A túlzott megnyugvás és elégedettség, az eredmények túlzott hangsúlyozása, az objektív okok előtérbe állítása, a negatív jelenségek megmagyarázása elaltatja az éberséget, csökkenti a kezdeményezőkészséget és a felelősség diktálta tettrekészséget. A BM Határőrségi Pártbizottsága legutóbbi ülésén éppen ezért a fő figyelmet a fejlődést gátló nézetekre irányította. A pártbizottsági ülésen a beszámoló és a hozzászólások rámutattak arra, hogy eredményeink nagyobbak, előrehaladásunk gyorsabb lett volna, ha jobban kihasználjuk lehetőségeinket és következetesebb harcot folytatunk a káros szemléletek ellen. Ebben a cikkben — a teljesség igénye nélkül — éppen az előrehaladásunkat fékező szemléletre és nézetekre, az ellenük való harc követelményeire kívánjuk felhívni a figyelmet. Ha e nézetek és vélemények eredetét, természetét vizsgáljuk, kitűnik, hogy vannak, akik félreértik vagy félremagyarázzák a helyzetet, pontosabban azt, hogy pártunk helyes irányvonalának megvalósításaképpen helyes úton, jó irányba haladunk. Vannak, akik a negatív jelenségekből túl óvatosan, szinte csak félve vonnak le, többnyire felszínes következtetéseket, „nehogy ellentmondásba kerüljünk az általános és fő irányvonallal!” —s közben nem veszik észre, hogy éppen ezzel lassítják és akadályozzák az általános fejlődést. Mások következetes politikánkat, az elért eredményeket saját nyugalmuk és kényelmük biztosítására, mulasztásaik igazolására, a hibák takargatására, kisebbítésére akarják felhasználni. Amikor a káros nézetek elleni harcról beszélünk, feltétlenül meg kell mondani, hogy az egészében helyes irányú fejlődés senkit nem jogosít fel a nyárspolgári háboríthatatlanság kényelmes fészkébe való behúzódásra, nemtörődömségre a közösség dolgai iránt, lemondásra a hibák gyökeres kijavításáról — arra, hogy elveszítse érzékét a gyors és operatív cselekvésre. De még arra sem, hogy a nyugodt előrehaladásnak elsősorban személyes előnyeit próbálja kiaknázni. A politikailag káros nézet és a gyakorlat elleni harc csak akkor lehet eredményes, ha pártszervezeteink, a párt tagjai következetesebb tevékenységet folytatnak megszüntetésükért. Csak akkor, ha nap mint nap tudatosítják, hogy a minőségi fejlődést, a gyorsabb előrehaladást csak szívós munkával, a napi feladatok végrehajtásával biztosíthatják. Ha megmutatják a hétköznapok ismétlődő nehézségeinek leküzdéséhez szükséges következetességet, felelősségérzetet és az ebben megnyilvánuló szépséget, hősiességet. Nekünk ez annál inkább könnyebb, mert hétköznapjaink legfontosabb feladata, a határ biztonságos őrizete harcfeladat, mely fontosságával, sokoldalúságával, változatosságával és jelentőséségével — ha megfelelően tudatosítják — mozgósítja az egész személyi állományt. Felébreszti a felelősségérzetet, a tettrekészséget, melyet már nemegyszer tapasztaltunk, és az elért eredmények egyik fő forrása volt. Sajnos az ilyen lelkesítés — nem is egyszerűen felvilágosítás vagy nevelés — még nem vált gyakorlattá pártszervezeteinkben,sőt egyes helyeken hosszabb-rövidebb ideig teljesen szünetel. Ez a hiányosság lehetőséget ad a már említetteken kívül más, káros nézetek és szemléltek megjelenéséhez is. Velük szoros kapcsolatban találkozhatunk egyéb olyan káros jelenségekkel, melyek a kollektívák megbontásával, a hibák takargatásával járnak s nemegyszer rendkívüli események előidézői. Előfordult, hogy helyenként elítélték, gúnyolták az igyekvőket, spiclinek nevezték a hibák ellen fellépőket, bizonyos cinkosságot alakítottak ki a szabályzatok és narancsok, az ellenőrzések kijátszására De ide sorolható többek között a politikai közömbösség, a politizálástól való idegenkedés és néha a politikai munkát végző sorállományúakkal való szembehelyezkedés Előfordultak nacionalista nézetek és megnyilvánulások, helyenként hiányzik az ellenséges propagandával szemben szükséges kritika. A pártbizottsági ülés joggal állapította meg az ilyen jelenségekről, hogy azok az „álbajtársiasság”, a „vagánykodás” megnyilvánulásai, és gyakran a burzsoá vagy kispolgári nézetek maradványaival és hatásával vannak kapcsolatban. Éppen ezért az ellenük való harcra a pártpolitikai munka keretén belül nagyobb gondot kell fordítani. A káros szemléletek létéhez nem kis mértékben hozzájárult a rosszul értelmezett párthűség ürügyén helyenként elterjedt liberalizmus, a hibák iránti túlzott türelem. Ugyanakkor ezzel együtt több helyen jelentkezett a másik véglet is, a durvaság, a meggyőzés elsődlegességének figyelmen kívül hagyása. A szélsőségek pedig bizonytalanságot szültek, akadályozták az egyedül helyes, a párthatározatokban, a szabályzatokban és parancsokban lefektetett elvek és módszerek következetes megvalósítását. Sajnos a bírálat és önbírálat terén tapasztalható visszásságok és fogyatékosságok sem segítenek bennünket a káros szemléletek elleni harcban. Mert az egymással és a hibákkal szembeni kritikátlanság, a bírálat figyelmen kívül hagyása vagy visszautasítása, a bírálat megmagyarázása, a bírálók hibáinak feltűnő keresése, a sértődékenység még ma is létezik. Esetenként tapasztalható még jogtalan bírálat, sőt intrika is, s ugyanakkor az ilyen jelenségekkel szemben — attól félve, hogy a bírálat elfojtójának tartanák a ritkán tapasztalni határozott fellépést. A bírálat terén meglevő hibákkal magyarázható részben az is, hogy egyes helyeken az emberek ügyei és problémái iránt érdektelenség, közömbösség van, a feladatok megoldásában pedig fásultság található. A káros szemléletek és nézetek e néhány vonásának, megnyilvánulási formájának és hatásának a felvázolása is mutatja, hogy a határőrség életének szinte minden területén jelentkeznek. Ezért az ellenük való eredményes harchoz elengedhetetlenül szükséges annak elemzése, hogy hol milyen formában és melyik vonása jelentkezik, melyik a veszélyesebb, melyik ellen kell elsősorban felvenni a harcot. Az így szerzett ismeretek birtokában kell kidolgozni és meghatározni a felszámolásukra irányuló feladatokat és módszereket. Amikor ez megtörténik, feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a káros nézetek mögött legtöbb esetben az húzódik meg, hogy nem ismerik vagy nem értik a párt politikáját. Ezért a közvetlen és helyi érvek, módszerek alkalmazása mellett a munka fő része a párt politikájának ismertetése és magyarázása. A BM Határőrségi Pártbizottsága — amikor harcot hirdet a káros nézetek és hibák ellen — számít a kommunisták aktivitására, a személyi állomány öntudatára, arra, hogy a hétköznapok úgynevezett apró feladataiban sem feledkeznek meg a lelkesítő célokról. Azt várja a kommunistáktól és a határőrség minden tagjától, hogy következetesen küzdjenek — a szabályzatok és parancsok maradéktalan megtartásával, a káros nézetek felszámolásával — az előttünk álló feladatok jobb és eredményesebb végrehajtásáért. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy olyan egészséges légkör és kollektíva alakuljon ki, ahol személyekre való tekintet nélkül bátrai is feltárják a hibákat, és fellépnek a szélsőségek, a problémanélküliség, a felelőtlenség és más káros szemléletek ellen. Az ilyen légkörben a felelősség diktálta nyugtalanság, a bátor kezdeményezőkészség, a pezsgő, szabad viták és az elvtársi segítségnyújtás a jellemző. Ennek birtokában pedig nincsenek megoldhatatlan feladatok, megtorpanások, eltűnik a megnyugvás és passzivitás, általánossá válik az ország, a nép érdekében örömmel végzett és eredményes munka. Varga Pál őrnagy ÍJ IV IC ÉIVT B MVI 11 II.IIx/ SIIVAv 01» Helyesen járt el „A Hazáért” szerkesztősége, amikor közlésre átvette a „Pogranyicsnyik” című szovjet folyóiratból Sztrekalov alezredesnek az Önkéntes Népi Druzsinákról írott cikkét. Sztrekalov alezredes cikkében részletesen foglalkozik az önkéntes Népi Druzsinák (továbbiakban ÖND) határőrséget támogató tevékenységük egy részével. A szerző az ÖND tevékenységét, az átszervezés után, a munka folyamatában mutatja be az olvasóknak. Nekünk, magyar határőröknek nincsenek alapos ismereteink (ha van is, nagyon kevés ezen elvtársak száma) a szervezetről, a szervezet felépítéséről, általános funkciójáról, az együttműködés elvi-gyakorlati kérdéseiről stb. Ellenben az utóbbi években mind gyakrabban találkozunk egyes szovjet belügyi és jogi szakfolyóiratokban az ÖND más irányú tevékenységével. Az említett szervezetek nemcsak a határmenti községekben, városok** ban, intézményekben működnek eredményesen, hanem a Szovjetunió egész területén hasznos tevékenységet fejtenek ki a társadalom javára. Éppen ezért nem céltalan, ha visszapillantunk azokra a körülményekre, amelyek előidézték, befolyásolták létrehozásukat. Célszerű közelebbről megismerkedni magával a szervezet szabályzatával, felépítésével, mert ezen ismeretek alapján a mi sajátos viszonyainkra is helyesebben tudjuk alkalmazni azokat a tapasztalatokat, amelyek a hazai sajátosságokat figyelembe véve a legjobban megfelelnek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa rámutatott arra, hogy az állami szervek számos funkcióját fokozatosan a társadalmi szervezeteknek kell átvenniük. Ezek a szervezetek azonban nem veszítik el társadalmi jellegüket, bizonyos mértékig olyan jogokkal is rendelkeznek, amelyek hasonlóak az állami szervek jogaihoz. E vonatkozásban nagy a jelentőségük azoknak a párt- és kormányintézkedéseknek, amelyek a közrend biztosítása érdekében a dolgozók széles körű bevonására irányulnak. Hruscsov elvtárs a XXI. pártkongresszuson hangsúlyozta: „A szovjet társadalom ne tudna leszámolni a szocialista jogrend megsértőivel? Természetesen le tud számolni! Társadalmi szervezeteink nem kevésbé rendelkeznek a szükséges lehetőségekkel, eszközökkel és erővel, mint a rendőrségi, bírósági és ügyészségi szervek! A fejlődés iránya az, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartásának funkcióit az állami intézményekkel , a rendőrséggel, a bírósággal karöltve, a társadalmi szervek lássák el.’ (SZKP XXI. kongresszusa, Kossuth Könyvkiadó, 1959. 125. old.) .Az ÖND megalakulása egyik konkigrét megnyilvánulása annak, hogy is a szovjet közösség életében egyre növekszik a társadalom szerepe, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan lehet az, hogy a társadalmi szervezetek ilyen nagy szerepet kapnak a közrend biztosításában?! Azért, mert a szovjet állampolgárok nagyfokú politikai öntudattal rendelkeznek, és kérlelhetetlenek a kommunista építés feladatainak sikeres megoldását gátló jelenségekkel szemben. Emellett viszont sok esetben nem is célszerű állami kényszerintézkedéseket alkalmazni. A Szovjetunió történetében a dolgozókra való támaszkodás nem újkeletű. A szovjet állam fennállásának legelső napjától kezdve a legkülönbözőbb formákban tevékenyen részt vettek a dolgozók az állam ésközrend biztosításában. Ilyenek voltak a forradalom védelmére alakult fegyveres csoportok, az államigazgatási bizottságokban, a közrend és állam biztonságát, védelmét szolgáló bizottságokban, a rendőrséggel, határőrséggel együttműködő egyesületek, csoportok, az ifjúság Komszomol alakulatai stb. A dolgozók és az állami szervek közötti együttműködésnek mindezek a formái a dolgozók kezdeményezésének eredményei voltak. Az e kérdésben hozott külön párt- és kormányhatározatok a népi kezdeményezés nagy erejéről, valamint a pártnak és az államnak arról a törekvéséről tanúskodik, amely minden módon támogatja és fejleszti a dolgozók kezdeményező készségét. A Az SZKP Központi Bizottságának ftl és a Szovjetunió Minisztertanácsának 1959. március 2-i határozata értelmében országszerte ÖND- szervezetek létesültek a Szovjetunió valamennyi szövetségi köztársaságában. A szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak Központi Bizottságai és Minisztertanácsai a helyi körülményeket figyelembe véve jóváhagyták az ÖND ideiglenes szabályzatának tervezetét. Az ÖND ideiglenes szabályzatának tervezetéből a tapasztalatok összegezése alapján megszületett „A Közrendet Védő Önkéntes Népi Druzsmnák Szabályzata”. Ezt a szabályzatot jóváhagyta az SZKP Központi Bizottsága és az OSZFSZK Minisztertanácsa 1960. március 30-i 435. sz. határozatával. (Megjelent Szovjetszkaja Jusztyicija, 1960. évi 5. szám.) A szabályzat több fejezetből áll. Tartalmát röviden az alábbiakban lehetne összefoglalni: Általános rendelkezések: E fejezet rögzíti, hogy a szervezet csak önkéntességi alapon jöhet létre, és hogy kik lehetnek az ÖND tagjai, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az adott területen szervezetet lehessen létrehozni, kik irányítják a szervezetet, és kikből tevődik ki a vezetés. Az ÖND és parancsnokságaikat a területileg illetékes pártszervek szervezik és irányítják. A parancsnokságok tevékenységük során a szovjet törvények követelményei szerint járnak el, s azok védelme alatt állnak és munkájukat a társadalmi szervezetekkel és igazgatási szervekkel szoros kapcsolatban végzik. A szovjet szervek — a Komszomol, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek, valamint a határőrség, milícia, az ügyészség és a bíróság — minden lehető módon segítik az ÖND és parancsnokságaik munkáját. A helyi szovjetek végrehajtó bizottságai, valamint a vállalatok és intézmények vezetői messzemenően biztosítják a feladat elvégzéséhez szükséges optimális feltételeket, megfelelő helyiségeket és az összeköttetéshez szükséges berendezéseket stb. (Folytatjuk)