A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-01-09 / 1. szám

k­­­aj ££aw ■■£«/£€ &Q L J Az elért és nem lebecsü­lt lendő eredmények ki­sebbítése nélkül szük­séges arról beszélni, hogy vannak nézetek, melyek egy­re inkább az egészséges és gyorsabb fejlődés fő fékjeivé válnak. A túlzott megnyugvás és elégedettség, az eredmé­nyek túlzott hangsúlyozása, az objektív okok előtérbe állítása, a negatív jelenségek megma­gyarázása elaltatja az ébersé­get, csökkenti a kezdeménye­zőkészséget és a felelősség dik­tálta tettrekészséget. A BM Határőrségi Pártbi­zottsága legutóbbi ülésén ép­pen ezért a fő figyelmet a fej­lődést gátló nézetekre irányí­totta. A pártbizottsági ülésen a beszámoló és a hozzászólások rámutattak arra, hogy ered­ményeink nagyobbak, előreha­ladásunk gyorsabb lett volna, ha jobban kihasználjuk lehető­ségeinket és következetesebb harcot folytatunk a káros szemléletek ellen. Ebben a cikkben — a teljesség igénye nélkül — éppen az előrehala­dásunkat fékező szemléletre és nézetekre, az ellenük való harc követelményeire kívánjuk fel­hívni a figyelmet. Ha e nézetek és vélemények eredetét, természetét vizsgál­juk, kitűnik, hogy vannak, akik félreértik vagy félremagyarázzák a helyzetet, pontosabban azt, hogy pártunk helyes irányvonalának megva­lósításaképpen helyes úton, jó irányba haladunk. Vannak, akik a negatív jelenségekből túl óvatosan, szinte csak félve vonnak le, többnyire felszínes következtetéseket, „nehogy el­lentmondásba kerüljünk az ál­talános és fő irányvonallal!” —­s közben nem veszik észre, hogy éppen ezzel lassítják és akadályozzák az általános fej­lődést. Mások következetes po­litikánkat, az elért eredmé­nyeket saját nyugalmuk és ké­nyelmük biztosítására, mulasz­tásaik igazolására, a hibák ta­­kargatására, kisebbítésére akarják felhasználni. Amikor a káros nézetek el­leni harcról beszélünk, feltét­lenül meg kell mondani, hogy az egészében helyes irányú fejlődés senkit nem jogosít fel a nyárspolgári háboríthatat­­lanság kényelmes fészkébe va­ló behúzódásra, nemtörődöm­ségre a közösség dolgai iránt, lemondásra a hibák gyökeres kijavításáról — arra, hogy el­veszítse érzékét a gyors és ope­ratív cselekvésre. De még arra sem, hogy a nyugodt előreha­ladásnak elsősorban személyes előnyeit próbálja kiaknázni. A politikailag káros nézet és a gyakorlat elleni harc csak akkor lehet eredményes, ha pártszervezeteink, a párt tagjai következetesebb tevé­kenységet folytatnak megszün­tetésükért. Csak akkor, ha nap mint nap tudatosítják, hogy a minőségi fejlődést, a gyorsabb előrehaladást csak szívós mun­kával, a napi feladatok végre­hajtásával biztosíthatják. Ha megmutatják a hétköznapok ismétlődő nehézségeinek leküz­déséhez szükséges következe­tességet, felelősségérzetet é­s az ebben megnyilvánuló szép­séget, hősiességet. Nekünk ez annál inkább könnyebb, mert hétköznapjaink legfontosabb feladata, a határ biztonságos őrizete harcfeladat, mely fon­tosságával, sokoldalúságával, változatosságával és jelentősé­­ségével — ha megfelelően tu­datosítják — mozgósítja az egész személyi állományt. Fel­ébreszti a felelősségérzetet, a tettrekészséget, melyet már nemegyszer tapasztaltunk, és az elért eredmények egyik fő forrása volt. Sajnos az ilyen lelkesítés — nem is egyszerűen felvilágosítás vagy nevelés — még nem vált gyakorlattá pártszervezetein­kben,­­sőt egyes helyeken hosszabb-rövidebb ideig teljesen szünetel. Ez a hiányosság lehetőséget ad a már említetteken kívül más, káros nézetek és szemlé­ltek megjelenéséhez is. Ve­lük szoros kapcsolatban talál­kozhatunk egyéb olyan káros jelenségekkel, melyek a kollek­tívák megbontásával, a hibák takargatásával járnak s nem­egyszer rendkívüli események előidézői. Előfordult, hogy he­lyenként elítélték, gúnyolták az igyekvőket, spiclinek ne­vezték a hibák ellen fellépő­ket, bizonyos cinkosságot ala­kítottak ki a szabályzatok és narancsok, az ellenőrzések ki­játszására De ide sorolható többek között a politikai kö­­zömbösség, a politizálástól va­ló idegenkedés és néha a po­litikai munkát végző sorállo­­mányúakkal való szembehe­­lyezkedés Előfordultak nacio­nalista nézetek és megnyilvá­nulások, helyenként hiányzik az ellenséges propagandával szemben szükséges kritika. A pártbizottsági ülés joggal ál­lapította meg az ilyen jelen­ségekről, hogy azok az „álbaj­­társiasság”, a „vagánykodás” megnyilvánulásai, és gyakran a burzsoá vagy kispolgári né­zetek maradványaival és hatá­sával vannak kapcsolatban. Ép­pen ezért az ellenük való harc­ra a pártpolitikai munka kere­tén belül nagyobb gondot kell fordítani. A káros szemléletek létéhez nem kis mértékben hozzájárult a rosszul értelmezett párthű­ség ürügyén helyenként elter­jedt liberalizmus, a hibák iránti túlzott türelem. Ugyan­akkor ezzel együtt több helyen jelentkezett a másik véglet is, a durvaság, a meggyőzés el­sődlegességének figyelmen kí­vül hagyása. A szélsőségek pe­­dig bizonytalanságot szültek, akadályozták az egyedül he­lyes, a párthatározatokban, a szabályzatokban és parancsok­ban lefektetett elvek és mód­szerek következetes megvalósí­tását. Sajnos a bírálat és önbírálat terén tapasztalható visszássá­gok és fogyatékosságok sem se­gítenek bennünket a káros szemléletek elleni harcban. Mert az egymással és a hibák­kal szembeni kritikátlanság, a bírálat figyelmen kívül hagyá­sa vagy visszautasítása, a bí­rálat megmagyarázása, a bírá­lók hibáinak feltűnő keresé­se, a sértődékenység még ma is létezik. Esetenként tapasztalható még jogtalan bírálat, sőt intrika is, s ugyanakkor az ilyen jelensé­gekkel szemben — attól félve, hogy a bírálat elfojtójának tartanák a ritkán tapasztalni határozott fellépést. A bírálat terén meglevő hibákkal ma­gyarázható részben az is, hogy egyes helyeken az emberek ügyei és problémái iránt ér­dektelenség, közömbösség van, a feladatok megoldásában pe­dig fásultság található. A káros szemléletek és néze­tek e néhány vonásának, megnyilvánulási formájának és hatásának a felvázolása is mu­tatja, hogy a határőrség életé­nek szinte minden területén jelentkeznek. Ezért az ellenük való eredményes harchoz elen­gedhetetlenül szükséges annak elemzése, hogy hol milyen for­mában és melyik vonása je­lentkezik, melyik a veszélye­sebb, melyik ellen kell elsősor­ban felvenni a harcot. Az így szerzett ismeretek birtokában kell kidolgozni és meghatároz­ni a felszámolásukra irányuló feladatokat és módszereket. Amikor ez megtörténik, feltét­lenül figyelembe kell venni, hogy a káros nézetek mögött legtöbb esetben az húzódik meg, hogy nem ismerik vagy nem értik a párt politikáját. Ezért a közvetlen és helyi ér­vek, módszerek alkalmazása mellett a munka fő része a párt politikájának ismertetése és magyarázása. A BM Határőrségi Pártbi­zottsága — amikor harcot hir­det a káros nézetek és hibák ellen — számít a kommunisták aktivitására, a személyi állo­­mány öntudatára, arra, hogy a hétköznapok úgynevezett apró feladataiban sem feledkeznek meg a lelkesítő célokról. Azt várja a kommunistáktól és a határőrség minden tagjától, hogy következetesen küzdje­nek — a szabályzatok és pa­rancsok maradéktalan megtar­tásával, a káros nézetek fel­számolásával — az előttünk álló feladatok jobb és eredmé­nyesebb végrehajtásáért. En­nek egyik legfontosabb felté­tele, hogy olyan egészséges légkör és kollektíva alakuljon ki, ahol személyekre való tekin­tet nélkül bát­rai is feltárják a hibákat, és fellépnek a szélső­ségek, a problémanélküliség, a felelőtlenség és más káros szemléletek ellen. Az ilyen lég­körben a felelősség diktálta nyugtalanság, a bátor kezde­ményezőkészség, a pezsgő, sza­bad viták és az elvtársi segít­­ségnyújtás a jellemző. Ennek birtokában pedig nincsenek megoldhatatlan feladatok, meg­torpanások, eltűnik a meg­nyugvás és passzivitás, általá­nossá válik az ország, a nép érdekében örömmel végzett és eredményes munka. Varga Pál őrnagy ÍJ IV IC ÉIVT B­­ MVI 11 II.IIx/­ SIIVAv 01» Helyesen járt el „A Hazáért” szerkesztősége, amikor közlésre átvette a „Pogranyicsnyik” című szovjet folyóiratból Sztrekalov alezredesnek az Önkéntes Népi Druzsinákról írott cikkét. Sztrekalov alezredes cikkében részletesen foglalkozik az önkéntes Népi Druzsinák (továbbiakban ÖND) határőrséget támogató tevékenységük egy részével. A szerző az ÖND tevékenységét, az átszervezés után, a munka folyama­tában mutatja be az olvasóknak. Nekünk, magyar határőröknek nincsenek alapos ismereteink (ha van is, nagyon kevés ezen elvtársak száma) a szerve­zetről, a szervezet felépítéséről, általános funkciójáról, az együttműködés elvi-gyakorlati kérdéseiről stb. Ellenben az utóbbi években mind gyakrab­ban találkozunk egyes szovjet belügyi és jogi szakfolyóiratokban az ÖND más irányú tevékenységével. Az említett szervezetek nemcsak a­­­­ határmenti községekben, városok­­** ban, intézményekben működnek eredményesen, hanem a Szovjetunió egész területén hasznos tevékenységet fejtenek ki a társadalom javára. Ép­pen ezért nem céltalan, ha visszapil­lantunk azokra a körülményekre, ame­lyek előidézték, befolyásolták létreho­zásukat. Célszerű közelebbről megis­merkedni magával a szervezet szabály­zatával, felépítésével, mert ezen is­meretek alapján a mi sajátos viszo­nyainkra is helyesebben tudjuk alkal­mazni azokat a tapasztalatokat, ame­lyek a hazai sajátosságokat figyelembe véve a legjobban megfelelnek. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXI. kongresszusa rámutatott arra, hogy az állami szervek számos funkcióját fokozatosan a társadalmi szervezeteknek kell átvenniük. Ezek a szervezetek azonban nem veszítik el társadalmi jellegüket, bizonyos mérté­kig olyan jogokkal is rendelkeznek, amelyek hasonlóak az állami szervek jogaihoz. E vonatkozásban nagy a je­lentőségük azoknak a párt- és kor­mányintézkedéseknek, amelyek a köz­rend biztosítása érdekében a dolgozók széles körű bevonására irányulnak. Hruscsov elvtárs a XXI. pártkong­resszuson hangsúlyozta: „A szovjet tár­sadalom ne tudna leszámolni a szo­cialista jogrend megsértőivel? Termé­szetesen le tud számolni! Társadalmi szervezeteink nem kevésbé rendelkez­nek a szükséges lehetőségekkel, esz­közökkel és erővel, mint a rendőrségi, bírósági és ügyészségi szervek! A fej­lődés iránya az, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartásának funkcióit az állami intézményekkel , a rendőr­séggel, a bírósággal karöltve, a társa­dalmi szervek lássák el.’ (SZKP XXI. kongresszusa, Kossuth Könyvkiadó, 1959. 125. old.) .A­z ÖND megalakulása egyik konk­ig­rét megnyilvánulása annak, hogy is a szovjet közösség életében egyre növekszik a társadalom szerepe, ön­kéntelenül is felvetődik a kérdés, ho­gyan lehet az, hogy a társadalmi szer­vezetek ilyen nagy szerepet kapnak a közrend biztosításában?! Azért, mert a szovjet állampolgárok nagyfokú po­litikai öntudattal rendelkeznek, és kér­lelhetetlenek a kommunista építés fel­adatainak sikeres megoldását gátló je­lenségekkel szemben. Emellett viszont sok esetben nem is célszerű állami kényszerintézkedéseket alkalmazni. A Szovjetunió történetében a dolgo­zókra való támaszkodás nem újkeletű. A szovjet állam fennállásának legelső napjától kezdve a legkülönbözőbb for­mákban tevékenyen részt vettek a dolgozók az állam és­­közrend bizto­sításában. Ilyenek voltak a forradalom védelmére alakult fegyveres csoportok, az államigazgatási bizottságokban, a közrend és állam biztonságát, védel­mét szolgáló bizottságokban, a rendőr­séggel, határőrséggel együttműködő egyesületek, csoportok, az ifjúság Kom­­szomol alakulatai stb. A dolgozók és az állami szervek közötti együttműködésnek mindezek a formái a dolgozók kezdeményezésének eredményei voltak. Az e kérdésben hozott külön párt- és kormányhatáro­zatok a népi kezdeményezés nagy ere­jéről, valamint a pártnak és az állam­nak arról a törekvéséről tanúskodik, amely minden módon támogatja és fej­leszti a dolgozók kezdeményező kész­ségét. A Az SZKP Központi Bizottságának ftl és a Szovjetunió Minisztertaná­­­­­csának 1959. március 2-i határo­zata értelmében országszerte ÖND- szervezetek létesültek a Szovjetunió valamennyi szövetségi köztársaságá­ban. A szövetségi köztársaságok kom­munista pártjainak Központi Bizott­ságai és Minisztertanácsai a helyi kö­rülményeket figyelembe véve jóvá­hagyták az ÖND ideiglenes szabályza­tának tervezetét. Az ÖND ideiglenes szabályzatának tervezetéből a tapasz­talatok összegezése alapján megszüle­tett „A Közrendet Védő Önkéntes Népi Druzsmnák Szabályzata”. Ezt a szabály­zatot jóváhagyta az SZKP Központi Bizottsága és az OSZFSZK Miniszter­­tanácsa 1960. március 30-i 435. sz. ha­tározatával. (Megjelent Szovjetszkaja Jusztyicija, 1960. évi 5. szám.) A szabályzat több fejezetből áll. Tar­talmát röviden az alábbiakban lehetne összefoglalni: Általános rendelkezések: E fejezet rögzíti, hogy a szervezet csak önkén­tességi alapon jöhet létre, és hogy kik lehetnek az ÖND tagjai, milyen fel­tételek szükségesek ahhoz, hogy az adott területen szervezetet lehessen lét­rehozni, kik irányítják a szervezetet, és kikből tevődik ki a vezetés. Az ÖND és parancsnokságaikat a területileg il­letékes pártszervek szervezik és irá­nyítják. A parancsnokságok tevékeny­ségük során a szovjet törvények köve­telményei szerint járnak el, s azok vé­delme alatt állnak és munkájukat a társadalmi szervezetekkel és igazgatási szervekkel szoros kapcsolatban végzik. A szovjet szervek — a Komszomol, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek, valamint a határőrség, mi­lícia, az ügyészség és a bíróság — minden lehető módon segítik az ÖND és parancsnokságaik munkáját. A he­lyi szovjetek végrehajtó bizottságai, valamint a vállalatok és intézmények vezetői messzemenően biztosítják a feladat elvégzéséhez szükséges opti­mális feltételeket, megfelelő helyisé­geket és az összeköttetéshez szükséges berendezéseket stb. (Folytatjuk)

Next