A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1970-07-15 / 28. szám
DUMM IDEI ВЕК 1 A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyárban a gépek jobb kihasználása, a termelési tervek túlteljesítése érdekében a korábban szövőnő, jelenlegi adminisztrátorok is vállaltak szövődei munkát . Új technológiák bevezetésével kívánja a termelékenységet növelni az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára 3 Befejezés előtt a BCM két cementégető „ciklonja”. Az építkezés a KISZ védnöksége alatt áll 4 A Ganz-MÁVAG dolgozói is részt vesznek a kongresszusi versenymozgalomban 5 80 millió értékű terven felüli termék előállítását vállalták az ózdi kohászok 6 A Beton- és Vasbetonipari Vállalat szentendrei gyára korszerűsítésének határidejét három hónappal akarják megrövidíteni a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói (MTI és Boda István felvételei) Kongresszus tiszteletére — olvashatjuk a terven felüli munkavállalásokban, a minőség javítását célzó felajánlásokban meg a határidő előtt elkészülő vagy átadásra kerülő munkák, épületek brigádjainak naplóiban. Szinte az egész ország részt vesz a mozgalomban, saját és népünk javára. És talán már nincs is olyan üzem, vállalat, termelőszövetkezet, amely a X. pártkongresszus tiszteletére, a nemes célokért indított munkaversenyt ne terjesztette volna ki az árvízkárok enyhítésére. Az évi tervek teljesítése meg a termelés jobb megszervezésével, termelékenyebb munkával terven felül növelt vállalati jövedelem a nagyobb egyéni és nemzeti jövedelemben és természetesen — ezek függvényeként — a magasabb életszínvonalban realizálódik. Hazánk nemzeti jövedelme évente 5—6 százalékkal nő. Ez közel ennyi százalékot jelenthet életszínvonalunk emelésében is. Az életszínvonal növekedése korszerűbb munkahelyeket, könnyebb munkát, rövidebb munkaidőt jelent meg azt, hogy több fogyasztási cikkre kerül pénzünk, többet tudunk szórakozni, több szociális ellátásban részesülhet hazánk lakossága. Mindezekhez közvetlenül járulnak hozzá azok, akik a kongreszszus tiszteletére különböző felajánlásokat tettek, illetve tesznek. A kongresszusi vállalásokban összhangba kerül az egyéni és az össztársadalmi érdek. Mindenki érdekelt abban, hogy ötletei, újításai alapján növekedjék a munka termelékenysége — ugyanaz a termék hamarabb és jobb minőségben készüljön el, mint korábban —, kevesebb legyen az önköltség. A munka jobb megszervezésével és az előbbiekkel növekszik a vállalati s ezek következtében az egyéni jövedelem is. A Gyárkémény Építő Vállalat kollektívája elhatározta, hogy a kisbéri, a mohácsi, a tatai, a szentesi és az egri téglagyár alagútkemencéit az átadási határidő előtt 1—3 hónappal elkészíti. A kezdeményezés eredményessége enyhíti az országos téglahiányt, meggyorsíthatja az árvízkárok helyreállítását. Nem látványos felajánlások ezek s talán a beremendi, és a kiskörei több milliós beruházások határidő előtti átadására tett vállalások, a védnökségek sem azok. Mégis, fontosságuk, nagyszerűségük kétségtelen. Amit mindenki lát, sokunk tapasztal: több lesz a tégla, a cement, növekszik az öntözhető terület s ezek nagyon is jó dolgok. S ami hasonló jelentőséggel bír: a hamarabb üzemelő új beruházások hamarabb megtérülnek, s népgazdaságunk újabb beruházásokra fordíthat összegeket, tovább növekedhet szocialista társadalmunk gazdasága. A vasas szakszervezet, a kohó- és gépipari miniszter meg az építők szakszervezete június végén fordult felhívással dolgozóihoz, hogy az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére és az árvízkárok enyhítésére tegyenek további vállalásokat. Hogy a felhívások nem maradtak eredménytelenek (az Ózdi Kohászati Üzemek 80 millió forint értékű különböző kohászati terméktöbblet termelését, a Hajdú megyei építővállalat 18 ezer munkaóra felajánlásával 150 szamosközi ház felépítését vállalta, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat három hónappal előbb befejezi a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának korszerűsítését stb.), bizonyítja: dolgozóink megértették, hogy az árvízkárok okozta termeléskiesések pótlása népgazdasági érdek. Igen, dolgozóink, mert a felsorolt néhány példa mellett ott vannak a járműipariak, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar munkásai, a közalkalmazottak, de a fegyveres testületek is. A felajánlások mögött azonban van valami, ami népgazdaságunk egyik fő kérdése: a termelékenység fokozása. Az tehát a követelmény, hogy dolgozzunk az eddiginél elsősorban jobban. Még messze van a kongresszus. De a tiszteletére tett vállalások máris jelzik, hogy dolgozó népünk — mert szinte az egész ország valamennyi termelőegysége tett kongresszusi vállalást — egyetért pártunk politikájával, ideológiájával, szilárd a szocializmusba vetett hite és bizalma. L. T. *f Dr. Sois Gyula ny. alezredes (1902—1970) A Honvédelmi Minisztérium, az MSZMP VI. kerületi Bizottsága és a Magyar Partizánszövetség fájdalommal tudatja, hogy dr. Soós Gyula nyugállományú honvéd alezredes, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, váratlanul elhunyt. Soós elvtárs már 1919-ben, 17 éves korában aktívan bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd vöröskatonaként harcolt a proletárdiktatúra védelmében. Később a Horthy-fasizmus idején mozgalmi tevékenységéért többször ítélték börtönbüntetésre. A felszabadulás után különböző párt- és társadalmi funkciókban tevékenykedett, majd 1949-ben a párt a néphadseregbe küldte. A katonai pályán is az áldozatkészség, a szerénység, az ügy iránti szeretet és lelkesedés jellemezte. 1962-ben nyugállományba került, de színes, sokrétű társadalmi tevékenységét ezután sem hagyta abba. Hosszú időn keresztül aktív kapcsolatban állt a sajtóval, köztük lapunk szerkesztőségével is. Gazdag tapasztalatait megörökítő cikkeiben és memoárjaiban állított emléket a párt harcainak. Dr. Soós Gyula elvtársat július 16-án, katonai díszpompával helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. HAZÁÉRT АM МАТДМОАМО M AHM KARHATALOM LAKJA A BM HATÁRŐRSÉG ÉS A BM KARHATALOM LAPJA. Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGÖS LÁSZLÓ, olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ, kép- és tördelőszerkesztő: BALOGH DEZSŐ. SZERKESZTŐSÉG: Budapest V. Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 124—936, 364—547/198-as mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége. Felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Előfizetési ára havonta 6,- Ft - BELSŐ HASZNÁLATRA: 70.3341 2 - Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v. Bolgár Imre. Dobos Imre határfir százados (1921-1970) Megrendüléssel vettük tudomásul, hogy rövid betegség után végleg eltávozott körünkből. Fiatalon ismerkedett meg a szegényparaszti sorssal. Kiskunfélegyházán született, hatan voltak testvérek. Iskoláit nem tudta fiatalon elvégezni. 1942-ben behívták katonának, hamarosan fogságba esett, a szovjet fronton. A Szovjetunióban ismerkedett az új világgal. 1948 decemberében érkezett haza és 1949 márciusában már önként jelentkezett a demokratikus rendőrséghez. A tanfolyam elvégzése után került a határőrséghez, 1949-től Rajkán, 1952-től a hegyeshalmi FEP-en teljesített szolgálatot. A munkásmozgalomba 1950-ben kapcsolódott be, tagja lett a pártnak. Tagja volt az alapszervezeti vezetőségnek. Feleségét és 12 éves kisleányát, Theodórát nagyon szerette, nekik és munkájának élt. Parancsnoka mindig elismeréssel szólt útlevélkezelői, csoportvezetői munkájáról. A tanultakat jól tudta alkalmazni a gyakorlatban, szívesen tanította, segítette a fiatalokat, öt kitüntetés és számos dicséret, elismerés bizonyítja: példamutató, szolgálatát esküjéhez méltóan teljesítő elvtársat veszítettünk el. 1970. július 4-én délután katonai díszpompával helyezték végső nyugalomra Dobos elvtársat. Sírjához elkísérték és elvitték a megemlékezés koszorúit a gyászoló család és elvtársai.