A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
nyelték Takács István őrmestert. ő szolgálatvezető volt. A mostohakörülmények között is biztosítania kellett az egység anyagellátását. Hetenként egyszer, a csütörtöki napokon Pestre, majd Vácra kocsikázott. Mint mindig, akkor is hajnalban kelt, hogy még aznap estére ismét vezénylési helyén lehessen. Kellett a harcosoknak a tisztára mosott, száraz ruha. Hétvégeken, amikor egyegy tisztet hazaengedhettek, ő helyettesítette ideiglenesen őket. De saját munkáját nem ruházhatta másra. A kettős feladatot is jól ellátta, ezért dicsérte meg őt a karhatalom törzsfőnöke még ott, a gáton. És most Árvízvédelemért érmet kapott Takács őrmester. Kocsis István tizedes a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet mondhatja magáénak. E magas kitüntetéssel, igaz, nem néztem utána, de bizonyára kevés húsz év körüli fiatal dicsekedhet. De mire a kitüntetéseket követő ünnepi ebédre sor került, már Kocsis István szakaszvezetőnek kellett titulálni. Az előléptetést a pohárköszöntője során jelentette be Fábián Lajos alezredes elvtárs. Kocsis Istvánékat este riadóztatták az elhelyezési körletükben. Egy, a környéket jól ismerő rendőr kíséretében kezdtek munkához. Házról házra, utcáról utcára jártak a veszélyeztetett vidéken ésfelszólították a lakókat: hagyják el a házat! Mint beszélgetésünkkor mondta a szakaszvezető, sokszor remegett a hangja, de azért határozott utasításokat adott, mert emberéletekről volt szó. Пуетйсог a sajnálat csak másodrendű dolog. Néhányan vonakodtak végrehajtani a kényszerű parancsokat, érthetően féltették vagyonukat, ingóságaikat, de a muszáj, ha áradás kíséri, igen nagy úr. Hajnali fél négykor feküdtek le azon az emlékezetes napon, de már fél hatkor ismét talpon voltak. Igaz, nagyon álmosan, de mégiscsak talpon. És főleg ébren. Sorra vizsgálták a lakóházakat: nem bújt-e el valaki? Sokan nem akarták megérteni, hogy saját felelősségükre sem maradhatnak a veszélyeztetett területen, mert ha átszakad a gát, négy méter magas víz árasztja el a vidéket. Akkor pedig késő az emberek tucatjainak a mentése... Zubornyák István honvéd Ságvári Endre Érmet és Árvízvédelemért érmet kapott az ünnepségen. Azokban a nehéz hetekben főleg járőrszolgálatot teljesített. Egy alkalommal a töltésen buldózer elől kellett félreugrania, mert ittas vezetője bizonytalanul fogta a kormánytés kidöntötte a villanypóznát. Zubornyák elvtárs nagy nehezen megállíttatta a munkagépet és a józannak egyáltalán nem nevezhető „pilótát” a rendőrkapitányságra kísérte. Határozottságával olyan embert távolított el a gátakról, aki nemhogy segített volna a nehéz munkában, hanem csak hátráltatta és veszélyeztette a többieket. A hétköznapok, mint Zubornyák honvéd említette, simán mentek. „Simán”, mert nem szakadt át a gát. De azt már nem lehet sima szolgálatnak nevezni, amikor két órányi gyaloglás után jutottak el szolgálati helyükre a harcosok. Nem is mindig a nagy távolság növelte az időt, hanem a csizmát lehúzó, dagasztani való, lávaként türemkedő sártenger. Tóth János honvéd előző társához hasonlóan, Ságvári Endre Érmet és Árvízvédelemért érmet kapott. Makón irányította a forgalmat, amikor a teherautók, a személyautók, a motorkerékpárok rémült emberekkel, síró kisgyerekekkel igyekeztek biztonságos helyre. Ilyenkor nem gyerekjáték rendet tartani és folyamatosságot biztosítani egy forgalmas útkereszteződésnél. Főleg akkor nehéz, ha az egyik nap délután leraknak valakit és csak másnap délben váltják. De sajnos, itt is nagy úr volt a muszáj. S ezt megértették valamennyien Nemcsak azok a karhatalmistták, akiikről itt szó volt, hanem minden, az árvízi mentésben segítő ember. Amikor vége lett az ijedelemnek, megszelídültek a folyók, és nem veszélyeztette a településeket áttöréssel a gát, jócskán kiérdemelt pihenőre tértek a „virrasztók”. Egy szombati nap hajnalán értek vissza öt-hét heti távollét után a laktanyába a karhatalmisták és szinte valamennyien huszonnégy órát aludtak. T. I. . r S ZUBORNYÁK ISTVÁN honvéd TÓTH JÁNOS honvéd HAZAÉRT 3 V E és FEGYELEM an egy aránylag új keletű sza- rosszul cselekedett, tehetetlenségévünk, az emberközelség. Elégben az ellenkező végletbe esett, gyakran használjuk, amikor Sajnos, ilyesmi még az idén is a parancsnokok és beosztottak köz előfordult. Korábban — név nélzötti helyes viszonyról beszélünk, kár ugyan — szóvá tettük például. Vitatható persze, hogy pontosan hogy az egyik őrvezető „meggondosodi-e azt a fogalmat, amelyet naplótlanságból, békaügetést rendelt el jainkban ki akarunk vele fejezni, egyik beosztottjának, büntetésképert fegyveres testületeinknek szépen. A példátlan eset után szigorú rencsére, már csak hírből ismerik felelősségre vonásban részesült, azt az időt, amikor a parancsnok nem vette emberszámba beosztot- néhány héttel ezelőtt, ugyantart. M itt, egy gyűlésen szót kért Mégis időről időre inteni kell az 1. tizedes. Ennek során igen elöljárókat az alárendeltjeikkel va- meggyőző szavakkal ecsetelte, hogy jó emberközelségre. Persze, nem a a „hadsereg” lelke a fegyelem, s régi értelemben. Ma ezzel a szó- ezt szerinte a tisztesek hivatottakkal arra utalunk, hogy az elöljár fenntartani. „Minden eszközzel!” írók és alárendeltek viszonyának Kifejtette azután, hogy a „minelvtársias, hűséges, egymásra utalt denbe” nem tartozhatnak bele tőrmunka- és harcostársakhoz, szocia- vénytelen módszerek, de az afféle lista emberekhez méltóaknak kell „kis” büntetések, mint D. őrvezelennie. Ez azonban egyik félvétő előbb említett „fenyítése”, a részéről se mehet a fegyelem rovákaügetés vagy ilyesfélék, nem eljára. Éppen ellenkezőleg, annak lenézhetőek annyira, hogy olyan sászilárdítását, a magasabb rendű,lyes büntetést kapjon érte valaki, az öntudatos fegyelem kialakuló Hozzászólását, amely valósággal fát kell, hogy eredményezze, hemzsegett az ehhez hasonló ellent A parancsnokok s beosztottak mondásoktól, sőt, fegyelmezetlentúlnyomó többsége megérti az emségtől is, méltóképpen visszauta síberközelségen, elvtársi viszonyon tetta a politikai helyettes. A haznyugvó öntudatos fegyelem felel cosok és a tisztesek később szinteg legjobban a párt politikáját én elítélően nyilatkoztak róla, nak és szabályzatainknak, s végső B. tizedesről különben megtudsoron saját érdekeiknek is. Egysétűk: kijelentései ellenére még nemeinknél az elvtársias légkör kiérkezett rá olyan panasz, hogy fejlődésével egyenes arányban fozugfenyítésben részesítette volna húzódott a politikai szilárdság, ja bármelyik beosztottját. De ő is voltak a kiképzési, szolgálati, va- egyike azoknak a tiszteseknek, akiamint nevelési eredmények. Az nem él a szabályzat biztosította főugrásszerű változások ellenére a gyelmi fenyítő hatalmával, fegyelem és az emberközelség kér- Esetek bizonyítják, hogy az erdésében, ezek összhangjában időfajta álláspontok képviselői korábról időre — bár szórványosan — ban nem voltak „szigorúak”, sőt, akadnak még manapság is bősz- éppen ellenkezőleg. A korábbi libeszantó, hamis kivételek, káros ralizmus vagy opportunizmus azon„mellékzöngék”. ban előbb-utóbb arra indítja a ve-S ezek arra vallanak, hogy még tetőt, hogy „amikor már a feje felett nem vehetjük le a napirendről a ég a ház”, kapkodjon, idegeskedjen vezetés új módszerének feladatát, és túlzásokra ragadtassa magát Egy- Egyebek között azt, hogy az elvtől egyig kiviláglik ilyenkor, hogy társias légkör, az emberközelség csak azok az elöljárók gorommegteremtése -" közben és ennek báskodnak vagy durváskodnak bealapján kell — mindenfajta megosztottaikkal, akik érvek, módszealkuvás, liberalizmus vagy túlzás rek, sőt tekintély dolgában gyennélkül — megteremteni a fegyelmén állnak. Pontosabban:" nem mer irányítani a munkákat Külö- győzik fenntartani a rendet, elyenesen vonatkozik ez az esztendő- geztetni a feladatokat régi, megről esztendőre parancsnoki sorba alkuvó érveikkel és módszereikkel, lépő tisztesekre, akiket minden év- amelyekkel elkezdtek, s nem kiben „ismét” meg kell tanítani a elégítő pedagógiai-vezetői tudásukvezetésre. A beosztottakkal való kat, elvszerű, helyes kapcsolat kérdései Természetesen, sokkal több jó okozzák kezdetben a legtöbb gon- példát tudnánk felsorolni a tisztedet nekik. Egyesek azután azt hisek mellett. Ám korántsem vigaszszik, hogy az elvtársias légkör talhatjuk ezzel magunkat. Azzal megteremtése a fegyelem rovására se, hogy a hivatásos állományú mehet. Nyilvánvaló, hogy azért, elvtársak ritkábban esnek ilyen hírért az emberközelség, az elvtár bakba. Ellenkezőleg, ez a körülsiasság lényegét s követelményét mény külön figyelmet érdemel, s nem értik, illetve félreértik, kétszeresen aláhúzza a tisztes iskolások alaposabb pedagógiai előkép egy korábbi esetben így járt lsének fontosságát, amely mindig M. tizedes is. Az „emberkö meghozza a kellő eredményt, hazelség” jelszavának örve nem mechanikusan, az élettől elalatt eltusolta vagy elnézte beosszakítva oktatják a jövendő tisztottai kisebb vétségeit, hanyagság teseinek a didaktikai, nevelési, jogait. Abban a hiszemben, hogy lektani alapelveiket, módszereket „szorosabb kapcsolatot teremt Főként pedig akkor, ha nemcsak alárendeltjeivel, szolgálatban is betanítják őket erre, hanem ott égeződött velük. Hová vezetett ez a helyben, már az oktatásuk során sorozatos liberalizmus? Utóbb mára is ennek megfelelő példákat látszabályos jelentkezést se követeljenek meg tőlük, foglalkozásokra való indulás előtt pedig nem vizsgálta Hm a kérdésnek ez csupán az meg például a harcosok felszerel Is egyik oldala. A másik az ülését, ruházatát. A zaj eredményei hogy a parancsnokoknak, pás fegyelmi helyzete „természetelitikai helyetteseknek, a párt- és send ennek megfelelően egészen KISZ-szervezeteknek azonnal fél megromlott kell figyelniük mind a túlzásra. De vajon itt tényleg az ember mind az engedékenységre hajlamos közelség, az elvtársiasság ment a jelenlegi tisztesekre, de azokra a fegyelem, az eredmények rovása- tiszthelyettesekre és tisztekre is, ja? Szó sincs róla, mert amit , akik eltűrik a fegyelem és az emtett, illetve nem tett, éppen az emberközelség összhangjának, a palenkezője annak, amit elvtársiasrancsnokok és beosztottak közti jognak s emberközelségnek tart- példásan elvtársias viszonynak a hazunk. A szóban forgó tizedes hiányát, különben, amikor észrevette, hogy Babai József