Határőr, 1976 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-08 / 1. szám
Ismét mögöttünk van egy munkával eltöltött esztendő. A határőrség eredményei áldozatkész szolgálatteljesítésről vallanak, s valóban lelkesítőek, különösen széppé pedig az teszi őket, hogy állományunkat a párt, a munkásosztály, a nép ügyének őszinte szolgálata vezette, a magunk területén mi is hozájárultunk az ország épüléséhez, szépüléséhez, társadalmunkkal együtt, társadalmunk részeként fejlődtünk. Lelkesít bennünket az a tudat, hogy olyan ország határait védelmezzük, amely a fejlett szocializmust építi, s amely a szocialista országok közösségének tagjaként, azokkal szoros egységben, azok segítségével töretlenül halad a kijelölt úton. A jelenlegi világi helyzetben a szocialista közösségről mint a világ legdinamikusabban fejlődő térségéről szólnak mindenütt; országaink gazdasága tervszerűen növekszik, stabilabb, mint bármely kapitalista államé. Ezek az eredmények — köztük hazánk eredményei is — alapozták meg a békés egymás mellett élés politikájának sikerét; a Szovjetunió, a varsói szerződésbe tömörülő szocialista országok politikai, gazdasági, katonai ereje 1975-ben is előbbre vitte a békéért és a társadalmi haladásért folyó küzdelem ügyét, s többek között a helsinki megállapodáshoz vezetett. Jól tudjuk, hogy mind a világ, mind hazánk előrehaladását — s ezen belül a magunk területén a határőrség fejlődését — a valóságos, a konkrét helyzet alapján s aszerint lehet megítélni, hogy a kitűzött célokat mennyire közelítettük meg, az elénk állított feladatokból mennyit és hogyan váltottunk valóra. A mércét társadalmi életünk valamennyi területén — s a határőrség számára is — egyértelműen az MSZMP XI. kongresszusa határozata és az ott elfogadott programnyilatkozat jelenti. A XI. kongresszus nagy elismeréssel szólt a fegyveres erők és testületek, így a határőrség munkájáról is, amikor határozatába foglalta, hogy „a fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai becsülettel teljesítik hivatásukat”. Kötelezően írta elő azonban a továbblépést is, s kimondta, „dolgozó népünk elvárja, hogy a néphadsereg személyi állománya, a közrend és az államhatár őrei, a munkásőrök a jövőben is legyenek szocialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetségeseink áldozatkész fegyverbarátai, és magas fokú hivatástudattal s felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak”. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor a határőrség 1975-ös eredményeit mérlegre tesszük, amikor a nagyon fontos következő esztendő feladatait körvonalazzuk, akkor a kongresszus határozatait használjuk kizárólagos mérceként, s a kongresszus határozatában foglaltakat kell alkalmaznunk alkotó módon a magunk területére. Elmondhatjuk, hogy a határőrség egészének tevékenységét яг elmúlt esztendőben is az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott magasabb követelményekhez igyekeztünk igazítani. A BM Határőrség állománya, a párt és a kormány útmutatásait követve, majdnem valamennyi területen eredményesen hajtotta végre a belügyminiszter elvtárs parancsnak és utasításait. A személyi állomány döntő többsége — politikai és szakmai ismereteit szüntelenül bővítve —, elkötelezetten és öntudatos fegyelemmel végezte állam- és közbiztonsági, közrendvédelmi feladatait, helytállt a határőrizetben, a határforgalom ellenőrzésében, a határrend betartásában és betartatásában. Az eredményes munkához adottak voltak a megfelelő feltételek, mindenekelőtt a pártunk és kormányunk által világosan meghatározott követelmények s az ezekhez járuló gondoskodás, amelyet szüntelenül éreztünk. A XI. kongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére széles körű politikai aktivitás bontakozott ki egységeinknél és alegységeinknél. Ennek nyomán fokozódott az állomány felelősségérzete, egységesebben sikerült értelmezni és értelmeztetni az összbelügyi, a határőrségi feladatokat. A személyi állomány nagy többsége valamilyen címet ért el a szocialista versenymozgalomban. Megkezdhettük az új szabályzatok oktatását, és eredményesen végeztük az ezekben megszabottak végrehajtását. Nagy segítséget jelentett nekünk az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleté a belügyi munkáról és a Minisztertanács rendelete a határőrség tevékenységéről. Sikereinket nem magunkban, nem elszigetelten értük el, így azok nem is lettek volna elérhetőek, hanem támaszkodhattunk az esztendő valamennyi napján, minden fontos feladatunkban a fegyveres társszervekre éstestületekre, a Belügyminisztérium valamennyi területén dolgozó elvtársainkra, a Magyar Néphadsereg szerveire, a vám- és pénzügyőrség beosztottaira, a munkásőrökre, és szüntelenül éreztük a határ menti lakosság támogatását, segítőkészségét, szeretetét. Megvalósul az, amit Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a Belügyminisztérium vezetői értekezletén most egy esztendeje mondott, hogy: „...munkájukban számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a területi pártszervezetek, az állami s a társadalmi szervek és az öntudatos dolgozók segítségére, támogatására. Építsenek e szervek együttes és közös munkájára. Tevékenykedjenek az együttműködés fokozásáért, erősítéséért.” Amikor az elmúlt esztendőre visszatekintve eredményekről és sikerekről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy néhány területen elmaradtunk lehetőségeinktől, hogy akadnak a határőrségnél is kisebb és nagyobb közösségek, amelyek szellemi és erőtartalékaikat felhasználva többet tehettek volna a közös ügyért, mint amennyit tettek. S amikor előre tekintünk, a jövő feladatokra, akkor mindenképp a fokozódó követelményekből kell kiindulnunk, az elért eredmények megszilárdításának és valamennyi hiba kijavításának igényével. Ha nagyon tömören akarnánk megfogalmazni, hogy mit kell tennünk a még nagyobb sikerek érdekében, akkor azt mondhatnánk, hogy valamennyi területen, életünk valamennyi mozzanatában javítsuk — mert javítanunk kell — munkánk hatásfokát. Tehát nem többet, általában nem többet, hanem jobban kell dolgoznunk úgy, hogy a felhasznált erők és eszközök, a befektetett energia többet kamatozzon az alegységeknél, az egységeknél a határőrizetben is, a határforgalom ellenőrzésében is és hasonlóképpen a nevelőmunkában, az elkötelezettség erősítésében, az öntudatos rend és a fegyelem megteremtésében. A hatásfok javítása, a hatékonyabb munka korunk követelménye a politika, a gazdaság, a tudomány, a művelődés, és a hadügy, egyszóval életünk valamenynyi területén. Előbbre csak úgy léphetünk, ha elérjük, hogy erőfeszítéseink, meglevő szellemi és anyagi erőink többet kamatozzanak. Ez azonban természetesen erőfeszítéseket igényel az irányítóktól, a vezetőktől és a végrehajtásban részt vevő mindanynyiunktól is. A hatékonyabb munka, a lehetőségek jobb kihasználása érdekében mindenütt kritikus önvizsgálatot kell tartani, és akkor föltárhatjuk azokat a gondokat, amelyeket a következő évben nagyobb következetességgel, alaposabban, jobban szervezett munkával meg kell szüntetnünk. Az egységeknél és alegységeknél határozottabban, folyamatosan és következetesen kell irányítani a határőrizetet. Még viszonylag gyakori, hogy egy-egy tennivalót, feladatot hosszadalmasam készítünk elő, hogy többet foglalkozunk a múlt értékelésével, mint a feladatok kiválasztásával, hogy újból és újból eligazításokat tartunk, ugyanakkor azonban a végrehajtás során a folyamatokra nem tudunk közvetlenül hatni, nem tudjuk eléggé erősíteni a kedvező tendenciáikat és elég gyorsan elhárítani a menet közben fölbukkanó akadályokat. Azért ismétlődhetnek meg újból és újból, viszonylag gyakran egyes jellemző hibák, mert okaikat az arra hivatottak nem tárták fel vagy ha igen, hát nem szüntették meg időben. Azután viszonylag gyakori jelenség, hogy jól tudjuk, hol vannak gyenge pontjainak, melyek azok a területek, ahol nem értünk el elegendő eredményt, meglevő erőinket mégsem csoportosítjuk oda, s így azt sem érhetjük el, hogy e gyengeségek megszűnjenek. S az is igaz, hogy sok elvtársunktól, határőrközösségtől a jelenleginél példamutatóbb, öntudatosabb, fegyelmezettebb munkát várhatunk még el. Egyszóval sokat kell tennünk azért, hogy a közösségekben, az állományban rejlő nagy erőt, kétségtelen tehetséget mindannyiunk és ügyünk javára kibontakoztassuk. Hatékonyabb munka csak együttes erővel, csak az egész állomány összefogásával képzelhető el, akkor, ha mindenki folyamatosan eleget tesz napi szolgálati feladatainak, a szabályzatok, a parancsok követelményeinek. A vezetők, a parancsnokok, a párt- és a KISZ-szervezetek, a szakszervezetek, a kommunisták és az ifjúkommunisták túlnyomó többségének eddigi eredményei, a szép példák, a nagyszerű tettek ezrei bizonyítják, hogy lehet és tudunk mindig a követelmények szerint dolgozni, hogy a követelmények reálisak. Reálisak még azok a magasabb követelmények is, amelyeket a felsőbb pártszervek, elöljáróink és parancsnokaink az 1976-os célkitűzésekkel állítanak elénk. S létfontosságú követelmény, hogy ezeknek eleget tegyünk. Igaz, a nemzetközi életben az enyhülés folyamata feltartóztathatatlan, és ez bizonyára a jövő esztendőben is egyezmények, események sorávl mutatkozik majd meg; nekünk azonban látnunk kell, hogy éppen a nemzetközi enyhülés érdekében az államhatáron, az állam- és a közbiztonság szilárdításában, a közrend védelmében éppoly szigorú, feszes szolgálatellátásra van szükség, mint korábban, vagy még feszesebbre, még szigorúbbra. Hogy ezt elérhessük, növelni kell állományunk tudatosságát, internacionalista elkötelezettségét, mindenkivel megértetve, hogy csak a szocialista államok egységes fellépése, megbonthatatlan barátsága vezethet a haladó világ újabb és újabb sikereihez. 1976-ben tehát tovább kell erősíteni a határőrség állományának eszmei-politikai tisztánlátását, cselekvési egységét, el kell érnünk, hogy tudatossága, elkötelezettsége konkrét szolgálati tettekben nyilvánuljon meg. Felsőbb szerveink, elöljáróink joggal várják el tőlünk, hogy a vezetői tevékenység szolgálati eredményekben mutatkozzon meg; hogy jól szervezzük, mozgósítsuk állományunkat a feladatok végrehajtására, hogy mindig a legfontosabb területeken összpontosítsuk erőinket, éljünk lehetőségeinkkel. Már szóltam arról, hogy az Elnöki Tanács 17. számú törvényerejű rendelete és a Minisztertanács 40-es és 26-os rendelete milyen nagyfokú segítséget jelent a Belügyminisztérium s a határőrség számára is. E rendeletek alapján több segítséget várhatunk és kaphatunk a lakosságitól, ugyanakkor ezek lehetőséget adnak a szélesebb társadalmi ellenőrzésre most már a lakosság is pontosan tudja, mi a feladatunk, és elvárja, hogy e feladatainknak a haza és a szűkebb pátria érdekében maradéktalanul megfeleljünk. Elvárják, hogy munkánk hatását fokozzuk, hogy legyen feszes és pontos a szolgálat, de egyideűleg törvényes, kulturált és udvarias. Mindennek teljesítése további felkészülést igényel, s annak a nagy plitikai segítségnek a teljesebb hasznosítását, amelyet a terület párt-, állami és társadalmi szervek, a határ menti lakosság eddig is nyújtott. Tömegkapcsolataink erősítését írja elő számunkra a belügyi munkára vonatkozó központi bizottsági határozat, ezt igényli tőlünk az élet, hiszen nyilvánvaló, hogy feladatainkat csak a határvidék hazafias lakosságának mindenkin támogatásával teljesíthetjük. De belső életünkben is számtalan tennivaló akad, például az emberekről való gondoskodásban. Ahol még előfordul, ott is szakítanunk kell a hosszadalmas, nehézkes ügyintézéssel, s az alegységeknél az egyes emberekig kell eljutni, a határőröket kell is ismerni, a feladatokra megfelelően mozgósítani és felkészítni. Ez a fontos és nem a papír. Szólnunk kell arról, hogy 1976- ba több, nagy jelentőségű politkai feladat áll a határőrség briministái, ifjúkommunistái, sakszervezeti tagjai előtt. Aárt tagkönyvek cseréjének elkészítése, a tagsággal folytatottzéles körű eszmecsere, a minden őrületre kiterjedő értékelő, elemző munka, a januári—februári beszámoló taggyűlésekkel megkezdődik. Személyi állományunk túlnyomó többsége fiatal, érthető tehát, hogy a KISZ IX. kongresszusára való felkészülés, majd a kongresszus határozatainak megismertetése mindannyiunk közös ügye, elsőrendű kötelessége. A határőrségnél dolgozó szakszervezeti tagok számára is biztosítanunk kell minden lehetőséget ahhoz, hogy a magyar szakszervezetek XXIII. kongreszszusának határozatait maradéktalanul végrehajthassák. S ebben az esztendőben kerül sor az SZKP XXV. kongresszusára, amely — mint hatalmas testvérpártunk valamennyi kongresszusa — a világpolitikát meghatározó tanácskozás. Ezekre az eseményekre úgy kell készülnünk, az ezekkel kapcsolatos politikai feladatainkat úgy kell végrehajtanunk, hogy az hasson napi munkánkra, javítsa tevékenységünket járuljon hozzá a határőrizet erősítéséhez. Az életünket, a tevékenységünket, a fejlődésünket meghatározó elvárások, parancsok, utasítások maradéktalan végrehajtása több nagy feladatokat ró mindnyiunkra, alkotó, öntudatos, hozatkész munkát követel mi annyiunktól. Pártunk és kományünk, a Belügyminisztérium vezetésének gondoskodása s eddig eredményeink lelkesítő tudata ösztönözzön mindannyiunkat, a határőrség egész állományát arra, hogy a követelményeknek mindig és mindenben maradéktalanul megfeleljünk. TÓTH IMRE ezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára