Havi Közlöny, 1879 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1879-08-01 / 8. szám
8. szám, 1879. Második évfolyam. AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI LELKIPÁSZTORSÁG KÖRÉBŐL. Szerény indítvány a vadhzasságok terjedésének meggátlása ügyében. Azok után, miket e becses lap két legutóbbi számában főt. Garay Alajos úr a vadházasságokról irt, — újólag s hoszszasabban bizonyítgatni, miszerint eme bűnös szövetségek úgy társadalmi mint valláserkölcsi szempontból fölötte veszélyesek, teljesen fölösleges. Mi tehát csak arról akarunk szólni : mikép lehetne s kellene az illetékes egyházi hatóságok s a polgári törvényhozás figyelmét e szomorú társadalmi baj sikeres orvoslására felhívnunk. Napjainkban a társadalom testén egy súlyos, a bélpoklossághoz hasonló s emberileg gyógyíthatlannak látszó betegség, az álliberalizmus vett erőt, s ezért a modern társadalom egy tetőtőltalpig undok fekélyekkel borított beteghez hasonlít. Ha tehát azt óhajtjuk, hogy a társadalomnak Isten által rendelt két orvosa, az egyház és állam a nagy betegnek egyik vagy másik sebére késedelem nélkül itt szolgálhasson , hitelesen s közfigyelmet gerjesztő modorban ki kell mutatnunk, hogy eme seb a többinél nemcsak veszélyesebb, de sőt már elviselhetlenné vált, újabb sebek magvát hordja magában, avagy ép a társadalmi rend teljes felforgatását vonhatja maga után. — Ha ezt bebizonyítni nem tudjuk , a közbajok enyhítésének gondjai alatt görnyedező társadalmi orvosok felszólalásunkat figyelmen kívül fogják hagyni. Ugyanezért, ha elérni óhajtjuk ama czélt, hogy hazánkban a vadházasságok ellen az egyház és állam közösen fellépjenek, a már létrejött ilyetén bűnös viszonyokmegszüntetésére s hasonnemű újabb szövetségek kötése lehetőségének meggátlására egyértelmű törvényes intézkedéseket tegyenek, ha e czért elérni óhajtjuk , okvetlenül szükséges, hogy hitelesen, azaz kétséget nem szenvedő adatok alapján kimutassuk, miszerint az ely jellemzőjeg vadházasságok- 11aknevezett együttélések, nemcsak szórványosan, hanem országszerte rendkívüli nagy számmal előfordulnak, s ijesztő módon egyre szaporodnak. Ezenfelül nézetünk szerint még az is megkívántatnék, hogy ne akárki, hanem valamely állásánál, avagy nevénél fogva köztekintélynek örvendő egyén hozza nyilvánosságra a vadházasságok nagy számáról és elterjedéséről szóló adatokat, s hívja fel ez adatok alapján az egyházi és polgári hatóságok figyelmét a vadházasságok ellen létesítendő törvényes intézkedések égető szükségére. Csakis e két feltételek mellett lehet a kérdéses ügybeni felszólalás sikerében bíznunk. Ellenben e két feltételt nélkülöző bárminő fél