Havi Közlöny, 1892 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1892-01-01 / 1. szám
9 A keresztény munkásegyesületek, IO . alapítása manap, szemben a keresztényellenes társulatokkal, igen sürgős eszköznek mutatkozik arra, hogy a félrevezetett munkásosztályt visszavezethessük azon helyes ösvényre, melyen haladva testi és lelki üdvössége biztosíttassék. Munkásegyesületek szervezendők tehát keresztény alapon. Vannak ugyan nálunk is már hasonló egyesületek, a kath. legényegyesületek, melyek Kolping atya fáradozásai és útmutatásai szerint létesültek, de ezek a munkásosztálynak csak egy részét karolják fel. Sajnosan kell azonban tapasztalnunk, hogy nálunk ezen egyesületek igen csekély számban léteznek, alig van egy-két város, ahol meghonosultak, daczára annak, hogy kézzelfoghatók az áldások, melyekben tagjaikat részesítik; ilyen legényegyesület pl. a budapesti, mely napról-napra szebb virágzásnak indul. De amint említettem, a legényegyesületek a munkásosztálynak csak egyik részére terjeszkednek ki ; túlnyomó részét illetőleg nálunk igen kevés történt. Hogy erről is gondoskodva legyen, ez a szervezendő munkásegyesületek feladata. A munkásegyesületek tehát nemcsak egyes munkásokat, hanem a munkások összeségét, kor- és nem-különbség nélkül, nagyját-apraját, szóval a munkásokat és azok családjait karolják fel. Azok, akik ezen munkásegyesületek szervezésére hivatva vannak, elsősorban csakis a lelkészek lehetnek. A lelkészek hivatása a rendes lelkipásztorkodás ; de amint a tapasztalat mutatja, sok hívőre nézve a rendes lelkipásztori gondoskodás nem elégséges ; mert hányan vannak, a kik az istentiszteletben nem vesznek részt s igy nem is részesülnek azon szellemi táplálékban, melyet a lelkipásztor a szent ténykedések és szentbeszédei által nyújt híveinek. Azokat tehát, akik magukat a rendes lelkipásztorkodás alól kivonják, rendkívüli módon kell felkeresnie és a rendes útra visszatérítenie. Ezek sorába leginkább a munkások és ezek családjai tartoznak. Hogy ezek a testi és lelki üdvösség útjára visszavezettessenek, mindenekelőtt bizalmukat kell megnyernünk, hogy meg legyenek győződve arról, hogy az egyház és szolgái szívesen közlekednek a munkásokkal ; hogy velük gondolkoznak és éreznek , hogy mindenkor szeretettel pártjukat fogják, valahányszor igazságos követelésekkel lépnek fel és azokat a törvények keretén belül érvényre juttatni törekesznek , hogy az egyháznál hívebb és őszintébb barátjuk nem lehet. Hogy ezen meggyőződés a munkásokban gyökeret verjen, arra a legalkalmasabb mód a munkásegyesületek szervezése. A szentatya is több alkalommal sürgette a munkásegyesületek szervezését, azon okból, mert a munkások, legyenek azok akár kézművesek, akár napszámosok, könnyen belépnek a socialisták köreibe, ahol kevesebb munka árán anyagi előnyöket remélnek elérhetni. Nálunk a keresztény munkásegyesületek még nem honosultak meg , de abból még nem következik, hogy egyáltalán nem is volnának szükségesek, vagy hogy a mi munkásaink nem vennének részt oly intézményekben, melyek csakis az ő javukra volnának alapítandók. Azért mindenekelőtt tisztába kell jönnünk az ilyen egyesületek czéljával. Ha ezt meghatároztuk, meg fogjuk találni azon eszközöket is, melyek czélunk elérésére a legalkalmasabbak. A munkásegyesületek czélja , a munkások vallás-erkölcsi tévedéseit kiigazítani és társadalmi bajaikat lehetőleg gyógyítani.